Az álomházra nem elég egymillió euró
A Knight Frank ingatlan tanácsadó szerint a Cote D'Azure divatosabb zugaiban 21 ezer eurót kóstál egy négyzetméternyi fedél, és hasonlóak az árak a síparadicsomokban, például Courchevelben is. Ezeken a helyeken lassan a második hivatalos nyelv az orosz, állítja a párizsi Le Figaro, érzékeltetve, hogy a vevők túlnyomó része keletről érkezik. A franciáknak, ahogy a briteknek, hollandoknak, nem marad más, mint külföldön keresni álmai nyaralóját.
Az egyik menedékhelyként Görögországot ajánlják a szakértők, a Peloponnészoszon például néhány százezerért meg lehet szerezni egy jobb házat, igaz, általában ugyanannyit rá is kell költeni, de így is egymillió alatti összegből kijön a rezidencia, 4-5 szobával, egy kisebb medencével, bár nem a tenger, hanem csak az olajfaligetek szomszédságában. Mykonosz, Korfu, Santorini kínálatát viszont már a milliós kategória jellemzi.
Egymillió alatt Velencében legfeljebb lakást lehet kapni, igaz, nem rosszat, a közelmúltban egy régi palota két felső szintje - összesen 110 négyzetméter - a Paganini negyedben 750 ezer euróért kelt el, de önálló palota csak ennek a sokszorosáért létezik, ahogy például az ínyencek által kedvelt Elba szigetén sem találni házat egymillió euró alatt. Franciaország breton részét, Portugáliát, és Spanyolországot, no meg régiónkból Horvátországot ajánlja a lap által idézett szakértő a külföldön nyugodt zugot keresők számára. Egyúttal azonban figyelmeztet: ezeken a terepeken nem árt az óvatosság.
Tanácsait a külföldi ingatlanokban utazó magyaroknak is érdemes megfogadniuk. Az első, amiről meg kell győződni, valóban az igazi tulajdonossal állunk-e szemben. Ügyvéd, helyi ismeretekkel rendelkező ingatlan-tanácsadó közreműködése nélkülözhetetlen, és egyes helyeken műszaki szakértő igénybevétele is ajánlatos. Különösen Görögországban, ahol a kinézett terület geológiai sajátosságait, illetve az épület állagát is érdemes megvizsgáltatni. Ott egyébként legalább húsz százalékkal fejelik meg az ingatlan árát az ilyen jellegű szakértői költségek, köztük a kötelezően szerződtetett jegyző díjazása.
De nem árt a körültekintés a spanyol ingatlanszerzéskor sem. Az árak szélsőségek között mozognak: 150 ezer eurótól másfél millióig lehet beszélni az átlagról. Itt érdemes arra is figyelni, hogy elemzők az utóbbi időben egyre sűrűbben emlegetik az ibériai ingatlanpiaci feszültségeket. A helyi ingatlanfejlesztő vállalkozások korlátlan szárnyalása az utóbbi időszakban megtorpanni látszik, a tőzsdei árfolyamok bizonytalan alakulása is figyelmeztet, kipukkadhat a tíz éve hízó luftballon. A jéghegy csúcsát az építőanyag-iparban és az ingatlanfejlesztésben is érdekelt Astroc jelentette. Nyilvánosságra került, hogy a cég elnöke és fő részvényese, Enrique Banuelos saját cége ingatlanaiból vásárolt 150 millió euróért, vélhetően a vállalati mérleg kozmetikázása érdekében. A bevétel ugyanis az éves nyereség 65 százalékát jelentette. Az Astroc meglehetősen rövid, ám fantasztikus sikertörténete tavaly májusban kezdődött, akkor hateurós árfolyamon vezették be a társaság papírjait a madridi tőzsdére. Idén februárban már 75 eurón jegyezték a papírt, azaz a cég piaci értéke kilenc hónap alatt 820 millió euróról kilencmilliárdra nőtt, hogy az ezt követő időszakban folyamatosan apadjon, májusra 60 százalékot tett ki a visszaesés. De kálváriát jár a többi spanyol ingatlanpiaci szereplő is, köztük az Immacoral nevű fejlesztő. Igaz, kellett hozzá négy év, hogy megtizennégyszerezze értékét, majd idén tavasszal egy csapásra húsz százalékot dolgozott le belőle. Hasonlóan járt a szolidabban, négy év alatt ötszörösére gyarapodó Metrovacesa, a Colonial, valamint a Sacyr is. Az 1999 óta évi 15 százalékos ingatlanár-emelkedés kétséget kizáróan megtorpant Spanyolországban, az elmúlt év mérlege már csak tíz százalékot jelzett, és az OECD év eleji figyelmeztetése, miszerint a spanyol ingatlanok 30 százalékkal túlértékeltek, az Ibériai-félsziget "túlházasított", kézzelfogható fenyegetéssé vált a befektetők szemében. Spanyolországban egyébként tavaly 800 ezer új ház épült, négyszer annyi, mint Nagy-Britanniában, és a beruházások zöme mögött hatalmas adósságtömeg áll. A vállalati kölcsönök fele ingatlanokban dolgozik, miközben a vásárlók adósságállományának 98 százaléka változó kamatozású. A hőskor óta pedig felfelé mozdulnak a költségeik.
Négymillió spanyol nyaraló tulajdonosa aggódik most különösen, hiszen többnyire a korlátlannak vélt ingatlanhosszra spekulálva vásároltak, sokan erőn felül, közöttük szép számmal külföldiek.
A tanácsadók körültekintésre intenek: ha valaki csak néhány hónapot tölt spanyol nyaralójában, jól nézze meg, hol vásárol, mert az ingatlanok csak a központi helyeken hasznosíthatók jól. Egyúttal az értékesítés várható nehézségeire is figyelmeztetnek - a pesszimista prognózis szerint a következő egy-másfél évben akár tízszázalékos árcsökkenés is bekövetkezhet. Mindehhez hozzájárul az ingatlanfejlesztők által következetesen cáfolt sötét jövőkép, amely szerint a megkezdett beruházások megvalósulása is kérdéses lehet. Ez a gondolat foglalkoztatja a londoni City és a New York-i Wall Street munkásait is, akik mesés bónuszaikat félkész ingatlanokba fektették a spanyol tengerparton.
Bérelni is lehet
