Ha nem, ne bánkódjanak, mert ez az együttes volt, nincs. Az Integrál-DAC-nak az imént felsorolt gárdája még pályára lépett Barcson, az NB II múlt heti záró fordulójában, aztán pedig a teljes felnőtt keretet szabad listára tette a győri klub vezetősége.

Ahogyan egy kisalföldi elöljárótól hallottuk: "Ha úgy tetszik, precedenst teremtve az egész magyar futball megtisztulása érdekében."

De hát miféle szörnyűséget követtek el ezek a játékosok? A döntéshozók szerint éppen az a baj, hogy nem tettek semmit. A másodosztály Nyugati csoportjában a tizenegyedik helyet szerezték meg, s ez a pozíció meszsze van az Integrál Magasépítő-ipari és Fővállalkozási Rt. elképzeléseitől.

A cég hat évvel ezelőtt lépett kapcsolatba a DAC-cal, amikor annak labdarúgói kieső helyen álltak a megyei I. osztályban. A távlati terv az első osztály volt, de nem Győr-Moson-Sopronban, hanem országosan. Ennek nyomán a vállalat jelentős összegeket fektetett a klubba, egyebek közt stadionfejlesztésbe fogott, minek következtében ma három villanyvilágításos pálya van a sporttelepen, beleértve a központi játékteret is. A csapat pedig szépen haladt: feljutott az NB III-ba, majd az NB II-be, és tavaly negyedikként zárta a másodosztályú bajnokságot. S noha relatíve erős volt a Nyugati csoport mezőnye, a cég- és klubvezetés azt elfogadhatatlannak tartja, hogy a Siófok (62 pont), Haladás, Felcsút (60-60), Barcs (59) négyestől 23, 21, illetve 20 ponttal maradt el a néhány korábbi válogatott futballistát - Herczeg Miklós, Korsós Attila - is felvonultató garnitúra. S a differencia még ennél is jóval nagyobb lett volna, ha a szombathelyiektől nem vonnak le tizenegy pontot...

Most tehát fel is út, le is út: a hivatalosan amatőr szerződésű játékosok mindegyikének felmondanak. A klub azonban nem szűnik meg, sőt a szigorú elöljárók nem tettek le arról, hogy néhány esztendőn belül ne csak az ETO képviselje a folyók városát az NB I-ben. Úgy képzelik, fiatalokkal vágnak neki a következő NB II-es évadnak, mert - mint hangoztatják - a Siófok és a Haladás is zömmel húsz év körüli labdarúgókkal vitte a prímet a legutóbbi bajnokságban. A vezetők úgy vélekednek: ha ezt megvalósították a Balatonnál és Vasban, akkor miért ne sikerülhetne Győrött is?

Idáig a semmiért teljesítették az igényeket - mondják -, ennek most vége. Egyúttal leszögezik: nem a düh vezérelte őket, hiszen a páratlan döntést két hónapja fontolgatták, a határidő pedig (értelemszerűen) a bajnokság befejezése volt. S arra jutottak, hogy "mind a pályán belül, mind azon kívül elodázhatatlanná vált a morális változás".

Ez persze nem csupán Győrött van így, de csodálnánk, ha az Integrál mozgalmat indítana el a mai magyar labdarúgásban...

Amelyben egyébként nem magasépítés, hanem - menesztések nélkül is - teljes leépülés folyik.

Preszeller Tamás szakvezető - aki az őszi szezon vége felé vette át a csapat irányítását Nagy Lászlótól - rendkívüli higgadtsággal nyilatkozott a történtekről. "Ha nem értek is egyet a döntéssel, mert ilyesmiről még nem hallottam, meg tudom érteni azt - mondta. - A tulajdonos sokszor említette nekünk, hogy ha nem tudjuk megfelelően reprezentálni a céget, az súlyos következményekkel járhat. Márpedig nem kapott ellenértéket a sokmilliós befektetésért, különösen a tavaszi idény gyászos hajrájában nem. Azt azonban megjegyzem, hogy a mérce túl magasan volt, mert - bár a télen tíz-tizenkét új játékos érkezett - az évad második felére nemhogy nem erősödött, de gyengült a keret."

Hátat fordítottak nekik