Diagnózis a diagnózisról

Majdnem tökéletes diagnózist állít fel az elmúlt fél évszázad nemzedékeiről Kartal Zsuzsa (A nagy generáció, május 25.). A régi álmaikban merengő nagyapákról, a sorsukba kényszeredetten beletörődő, a rendszerrel kollaboráló apákról, s a mai nemzedékről, amely sokszor ma sem tudja meghatározni, milyen eszmékben hihet, ha vannak egyáltalán "szent eszmék".

A kelet-közép-európai diktatúrák "puhulásával" a '68-as nemzedék a lázadás lehetőségét hozta magával. De mit hagyományozott ránk ez az újabb korosztály? Sokszor csak a tagadás szellemét, nihilista életérzést. Valóban: nincs szánalmasabb egy negyvenes-ötvenes éveiben járó, a hippikorban leragadt apánál. De már megjelenik a legújabb generáció is, az útját kereső fiatalember személyében, aki lázad a lázadás ellen. A kérdés valóban az, hogy ez a fiatalember mit tud majd adni annak a társadalomnak, amelynek megújításában ő is részt szeretne vállalni, s vajon milyen boldogulási lehetőséget tud nyújtani az ő számára a most formálódó közösség. Vajon ő és kortársai milyen eszméket fognak felvállalni most, mikor már az elnyert szabadság lehetőséget ad arra, hogy kedvükre válogathassanak az ideológiák széles tárházából? Vajon milyen politikai erőket tüntetnek majd ki bizalmukkal?

Eddig a pontig helytálló Kartal Zuzsa diagnózisa, a ma politikusainak megítélésében azonban kissé egyoldalú. Hamis az a beállítás, miszerint a tékozló, populista jobboldallal szemben a felelősségteljes, az országot mindig rendbe tevő baloldal áll. Igen, az Orbán-kormány nem kezdhetett volna osztogató politikába, ha előtte a Bokros-csomaggal nem áll helyre az államháztartás egyensúlya. Kartal lelkesen ír arról, hogy a jelenlegi kormány reformjai megint meghozzák majd a növekedést, amit sajnos az újabb Fidesz-éra várhatóan mohón fel fog élni. S "akkor kezdheti a baloldal elölről". Figyelmen kívül hagyja azonban, hogy 2002 és 2006 között szintén az MSZP-SZDSZ-koalíció kormányzott, s, hogy bizony a nagyfokú tékozlásban, ígérgetésben, populista húrok pengetésében Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc kormánya is aktívan kivette a részét. Ez persze nem menti az ugyancsak népámító Fideszt, csupán Kartal Zsuzsáénál kevesebb optimizmussal tölt el, ha az ország sorsa a baloldal kezében van.

Rechtenwald Kristóf történész, politológushallgató, Szeged

Elég a visszafordulásból

Kétségtelen, hogy az olyan megnyilvánulás, mint Prinz Dániel gimnazistáé (Kicsiny generációk, június 12.) gyengítik azt a véleményt, hogy a mai fiatalok közömbösek a közélet iránt, hiszen ő is megszólalt, reagálva Kartal Zsuzsa május 25-i cikkére.

Bár 25 éves vagyok és még emlékszem a rendszerváltás előtti időkre (én még lobogtattam zászlót május elsején, kisdobos is voltam), mégis az ő generációjához sorolom magam. Sok dologban egyetértünk. Az orbáni retorikát vagy az előző koalíciós kormány felelőtlen gazdaságpolitikáját tekintve biztosan. Abban is, hogy nem minden fiatal tekint elképzelés nélkül a jövőbe. Sokan vagyunk, akik nem azért élünk, hogy hazaárulózzunk, semmibe vegyük mások emberi méltóságát. Dolgozunk, tanulunk. Tesszük a dolgunkat.

Meglepett Dániel azon megfogalmazása, hogy jelenlegi vezetőink "egzisztenciája a pártállamban gyökerezik". Kérdeznék valamit: mennyivel lenne jobb, ha jelenlegi vezetőink jó anyagi helyzetüket annak köszönhetnék, hogy 2002-ben, illetve 2006-ban ők kaptak támogatást programjuk megvalósításához. Na jó. Talán kicsit komolytannak tűnik a kérdés. Dupla mércével azonban nem kellene mérni. Ha a baloldalon vannak a rendszerváltás előtt meggazdagodott emberek, akkor minden bizonnyal a jobb oldalon is találhatunk "párat". Amit azonban még inkább meglepőnek tartok, hogy egy ember, akit nem érintett a diktatúra elnyomása, miért fordul vissza a múltba? Nekünk fiataloknak nem előre kellene figyelnünk? Nekünk kellene végre azt mondani, hogy elég az állandó visszafordulásból. Vonjuk le a következtetést elődeink tapasztalataiból (ha már ők nem hajlandók), és lépjünk tovább.

Kedves Dániel! Ha 2010-ben nem a koalícióra adod a voksod, kérlek, ne azért, mert egzisztenciájuk a múltban gyökerezik. Bíráld őket munkájuk alapján. Azért, amit akkor tettek/nem tettek, amikor felhatalmazást kaptak az ország vezetésére. Ez közelebb visz Európához minket, mint bármilyen konvergenciaprogram.

Pintér Richárd Győr-Tarjánpuszta