Hétfőn ülésezik az Országos Választási Bizottság (OVB), ám a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazási kérdésekről egyelőre biztosan nem hoznak határozatot. A testületnek nyilván szüksége van némi időre, hogy eldöntsék: megint szembemenjenek az Alkotmánybíróság (AB) határozataivel, vagy – szakmai meggyőződésük ellenére – beadják a derekukat
Tandíj, vizitdíj: az OVB már dönthetne, de nem sieti el
Elvileg már hétfőn tárgyalhatna az Országos Választási Bizottság (OVB) a Fidesz és a KDNP három, a vizitdíjra, a kórházi napidíjra és a tandíjra vonatkozó népszavazási kezdeményezéséről. Az Alkotmánybíróság (AB) a múlt hét kedden helyezte hatályon kívül az OVB korábbi, az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését elutasító határozatait, s miután a döntések a Magyar Közlönyben megjelentek, a választási bizottság hétfőre tervezett ülésén – függetlenül attól, hogy az eredeti napirendben más ügyek szerepeltek –, ezeket is tárgysorozatba vehetné.
Az OVB azonban információnk szerint nem borítja fel az eredeti menetrendet, hanem legkorábban egy hét múlva veszi elő a három kérdést, de korántsem bizonyos, hogy már az első alkalommal dönteni is tud majd. A testületnek legkésőbb július 6-ig kell kihirdetnie az újabb határozatokat.
A választási bizottságnak valószínűleg szüksége is van némi időre, hogy a három népszavazási kezdeményezésről döntsön, mert az AB és az OVB között meglehetősen feszültté vált a viszony. Az ok egyértelműen az, hogy a választási bizottság korábban két alkalommal is szembement az alkotmánybíráknak a tandíjról és a vizitdíjról szóló döntéseivel.
Ezek az OVB szerint egyértelműen a költségvetést érintő, vagyis „tiltott” kérdések, így nem bocsáthatók referendumra, míg az AB azzal érvelt, hogy a büdzsé érintettsége távoli és jelentéktelen, ezért nincs akadálya az aláírásgyűjtő ívek hitelesítésének.
Ezért most az alkotmánybírák határozatait ismertető Bihari Mihály AB-elnök kifejezetten megrótta az OVB-t, mire Halmai Gábor, az OVB elnökhelyettese sem fogta vissza magát. Bihari a sajtótájékoztatóján jelezte ugyanis, hogy a választási bizottságnak – a korábbi huzavona után – további vizsgálódás nélkül át kell engednie a három kérdést, erre válaszul Halmai az alkotmánybírák esetleges politikai elfogultságára hivatkozott, leszögezte: az OVB-nek nem diktálhat az AB.
Ez utóbbiban egyébként igaza van, és a határozatok eredeti szövegében nincs is szó semmiféle diktátumról; az indoklás csupán utal rá, hogy a választási bizottságnak a törvényes kezdeményezéseket nem tarthatja vissza.
Arról azonban, hogy melyek a törvényes kérdések, az OVB továbbra is szabadon dönthet, és az új eljárásban csupán arra kell ügyelnie, hogy az AB által elvetett érvekkel ne hozakodjék ismét elő. Vagyis: ha új indokokat talál, az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését harmadjára is elutasíthatja. Kérdéses persze, hogy a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyében akadnak-e még eddig nem vizsgált szempontok.
Aligha, így a választási bizottságnak valószínűleg egyetlen választása lesz: fogcsikorgatva tudomásul veszi, hogy egy esetleg eredményes népszavazás után az egészségügyben és a felsőoktatásban jelentkező legalább ötvenmilliárdos bevételkiesés nem jelentős tétel, s nincs szoros és közvetlen összefüggésben a költségvetéssel.
Legalábbis az alkotmánybírák szerint. Akik ezzel meglehetősen tág – és nem csak az OVB szerint vitatható – értelmezését adták az alkotmánynak, amely szerint nem lehet országos népszavazást tartani „a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról”.
Hát, mostantól elég sok mindenről szavazhat majd a nép, a lényeg csupán az, hogy ne közvetlenül a költségvetésben megjelenő tételt vegyünk célba. S ne legyünk nagyravágyók, egyszerre ne akarjunk ötven-százmilliárdnál többet nyerni. Sikerrel próbálkozhatunk például a gyógyszerárak letörésével, a nyugdíjkiegészítések rendszerének átszabásával, az óvodai térítési díjak csökkentésével, az ingyentankönyvvel, az iskolatejjel.
A sor tetszés szerint folytatható. Így az alkotmánybírák – a Gyurcsány-kabinet mellett – alaposan behatárolták minden későbbi kormány mozgásterét is. Olyannyira, hogy már-már felvetődik: ez itt egy új népköztársaság?
Amikor a választási bizottság nyert
Korábban türelmesebbnek bizonyult az AB, és a rendre botladozó OVB-nek nem üzent semmit. Alig néhány hete hirdettek ugyanis határozatot egy másik, igencsak elhúzódó ügyben: a népszavazási kezdeményezés végére – a sorozatos kifogások miatt – ezúttal másfél év után sikerült pontot tenni. A Magyarországi Kisebbségek Pártja 2005 végén kezdeményezett referendumot az esküdtbíráskodás bevezetéséről, ám az aláírásgyűjtő ív hitelesítését az OVB megtagadta, mert a kérdést nem találta egyértelműnek. Ezt a határozatot az AB megsemmisítette, és új eljárást rendelt el.
A választási bizottság másodjára azzal érvelt, hogy a népszavazás alkotmánymódosításhoz vezetne, ezért a kezdeményezést ismét elutasította. Az alkotmánybíráknak ez az érv sem tetszett, mert a határozatból hiányzott, hogy az alaptörvény mely passzusaira kell gondolni.
Az OVB tehát – rosszalló megjegyzések nélkül – harmadjára is nekifuthatott az ügynek. És javított, mert ezúttal kiderült végre, hogy hol kellene átírni az alkotmányt ahhoz, hogy a bírák helyett az esküdtek kezébe adják a döntést.
A választási bizottság másodjára azzal érvelt, hogy a népszavazás alkotmánymódosításhoz vezetne, ezért a kezdeményezést ismét elutasította. Az alkotmánybíráknak ez az érv sem tetszett, mert a határozatból hiányzott, hogy az alaptörvény mely passzusaira kell gondolni.
Az OVB tehát – rosszalló megjegyzések nélkül – harmadjára is nekifuthatott az ügynek. És javított, mert ezúttal kiderült végre, hogy hol kellene átírni az alkotmányt ahhoz, hogy a bírák helyett az esküdtek kezébe adják a döntést.
Vizitdíj - a referendumon múlhat, meddig kell fizetni
