Lali, az eltűnt gyerek

- Átugrom a barátaimhoz számítózni - ezt mondta a tizenhárom éves Lali a múlt szombaton reggel az édesanyjának újszászi, Munkás úti lakásuk konyhájában. Aztán elment, s még késő délután sem került elő. Ilyet korábban sose tett, ha el is maradt valahol, három-négy óra múlva hazakeveredett. Most azonban nem csengetett, nem viharzott be a szobájába, nem kapcsolta be a tévét, s nem játszott a kertben Lizivel, a kutyával sem.

A lakatlan vályogház, ahol a fiú két napot töltött
A lakatlan vályogház, ahol a fiú két napot töltött

A keresésben sok civil és polgárõr is részt vett
A keresésben sok civil és polgárõr is részt vett

Az édesanyja késő délután értesítette a rendőrséget, hogy eltűnt a fia.

- Amikor egy gyerek eltűnik, nem mérlegeljük, hogy elinduljunk-e a nyomába vagy sem, azonnal, nagy erőket mozgósítva kezdjük a keresését - mondja Katona Mihály, a szolnoki rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője. Ő volt az akció irányítója, s az életvédelmi csoporttal, valamint az újszászi rendőrökkel közösen szervezték meg, kiket hívnak segítségül a gyerek előkerítéséhez. Létezik egy forgatókönyv, amely ilyenkor megszabja a kötelező teendőiket: körözést adnak ki, s a járőrök megkezdik az adatgyűjtést, hogy használható információkat kaphassanak az eltűnt gyerek barátairól, ismerőseiről, megismerjék szokásait, kedvenc helyeit az adott településen. Fontos tudniuk, van-e olyan baráti kör, amelynek tagjaival különösen jóban van az eltűnt gyerek - a legközelebbi adatokat sokszor épp a legjobb barátoktól, és nem a családtagoktól tudják meg.

A kikérdezés, az adatgyűjtés a rendőrök dolga, ám a keresésben már nem csak ők vesznek részt. Leginkább a településeken lévő, jól szervezett polgárőrségre támaszkodnak, de engedik, hogy az aggódó szomszédok, barátok is bekapcsolódjanak a kutatásba.

- A polgárőrök sokat segítenek: vannak köztük olyanok, akik a rendszerváltás előtt önkéntes rendőrként dolgoztak, fegyelmezettek, az utasításokat messzemenőkig betartják - fogalmaz a bűnügyi osztályvezető. - Ezért őket küldjük a veszélyesebb terepre, sűrű erdőkbe, árterekre, folyópartra. Szervezettek, összeszokottak és hamar mozgósíthatók. Nem mellékes, hogy legtöbbször maguk is az adott település lakói, netán az eltűnt gyereket is ismerik, így sokkal hamarabb jutnak el egy-egy rokonhoz vagy baráthoz, mint esetleg a máshonnan érkező, a helyi viszonyokat kevésbé ismerő rendőrök.

A "civilekkel" azonban más a helyzet. Előfordulhat, hogy egy gyerek bűncselekmény áldozata lesz, a tettes pedig önkéntesként bekapcsolódik a keresésbe, s esetleg összezavarja a nyomokat - vetem fel. Katona Mihály azt feleli: senkinek nem tilthatják meg, hogy részt vegyen egy ilyen akcióban, ezért szélsőséges esetben akár ez a példa is megtörténhet. A tapasztalat azonban inkább az, hogy a bűnözők messzire elkerülik a rendőröket vagy az ilyen nyilvános keresési akciókat.

- Megtörténik, hogy adatgyűjtéskor be kell mennünk a helyi kocsmába - ilyenkor nagyon beszédes, hogy kik tűnnek el a hátsó helyiségekben, kik próbálnak meg feltűnés nélkül kiosonni az ajtón - mondja a bűnügyi osztályvezető, aki hozzáteszi: leginkább az a jellemző, hogy a helybéliek a "maguk szakállára" nyomoznak.

A mentőkutyások munkája gyakran elengedhetetlen az eltűnt személyek keresésekor. Szolnokon az Életjel Mentőcsoport tagjait riasztották Lali eltűnésekor.

- Négy emberrel és két kutyával - egy német juhásszal és egy labradorral - indultunk el Újszászra - idézi fel a történteket Turi László, a csoport vezetője. - Sajnos forró nyomon nem mehettünk, miután a gyerek eltűnése után majdnem egy nappal később kaptuk a riasztást, ráadásul közben vihar volt, esett az eső. Emiatt inkább csak a területet vizsgáltuk át a kutyákkal, de nem találtunk értékelhető nyomokat.

A mentőkutyás csoportoknál is működik egyfajta vészforgatókönyv, s ennek alapján szervezik a munkájukat. Gyerek eltűnésekor megsokszorozódnak az erők, hiszen a legtöbb kutyásnak van családja, kisgyereke, képesek átélni azt a szorongást, amit ilyenkor érezhet egy szülő. Az "életjelesek" tizenhárman vannak Szolnokon, s öt kutyát vonhatnak be az akcióba, de a Karisz Nemzetközi Speciális Mentőszövetség tagszervezeteként jóval nagyobb segítségre is számíthatnak szükség esetén.

- Amikor kiderült, hogy eltűnt egy újszászi kisfiú, a mentőszövetségnek mind a tizennyolc mentőcsapatát értesítettük, Miskolctól Sopronig. Készenlétben álltak, s ha igénybe kellett volna venni valamelyiküket, azonnal útnak indulnak - mondta Turi László, akitől megtudom: nem kapnak pénzt a rendőrségtől a munkájukért, abból az évi egy-másfél millió forintból fedezik a költségeiket, amelyet a civileknek juttatott egyszázalékos adófelajánlásokból, illetve pályázati forrásokból kapnak. Ez a pénz nagyjából az év első hat hónapjáig elég, így júliustól már legtöbbször a saját zsebükből utaznak el egy-egy helyszínre, hogy elveszett gyerekek, felnőttek után kutassanak.

A Munkás utca, ahol Lali tizenöt éves bátyjával, tizenhat éves nővérével, anyjával és nevelőapjával él, Újszász peremvidékén található, nem messze a Zagyvától. Pár éve költözött ide a család Isaszegről - állítólag tartozásuk fejében eladták ottani családi házukat, s jutottak hozzá a jóval alacsonyabb értékű, komfort nélküli, újszászi ingatlanhoz.

Amikor kiderült, hogy a "Lali gyerek" elment otthonról, az utca lakói közül többen is a keresésére indultak.

- Nem tudtam megnyugodni, állandóan itt kóboroltam a környéken, hátha utamba akad az a gyerek - meséli Kanalas Mária. - Innen még sohasem tűnt el senki se, ismerjük egymást, odaszólnánk egy kóricáló kölyöknek, hogy "te, menjél már hazafelé, mert anyád aggódik érted!".

De Lalit aznap reggel nem látta senki.

Játszópajtásai, s a szomszéd gyerekek is szerveztek kisebb csapatokat, hogy megtalálják. Az viszont eszükbe sem jutott, hogy esetleg a Zagyva környékén keressék.

- Sose menne oda, nem szoktunk ott játszani vagy úszni - mondja a tizenkét éves Szabina. Azért nem szeretik a folyót, mert iszapos, zavaros, és a környéke is elég gazos. A mentőkutyások azonban ezt a területet is átfésülték, s az egyik helyen egy kést, s egy fekvő ember nyomait találták meg. Később kiderült: nem a keresett fiú hagyta ott azokat.

Miután hiába keresték csaknem harmincan a gyereket, a rendőrök úgy döntöttek, kiterjesztik a kutatást. Megtudták: Lali rokonai Jászfényszaruban élnek, s így azt feltételezték, talán odament. De ez a szál sem hozott eredményt.

Kétnapi és két éjszakai távollét után aztán az elveszett fiú váratlanul hazatért.

- Álltam a konyhában, kavartam az ételt, és mintha a nyakamban éreztem volna egy nyilallást. Hátranéztem, hát ott állt a gyerek - meséli az édesanyja, Ildikó. Az asszony akkor már két napja nem aludt. Úgy érezte, ha pihenne, azzal "elárulná" a fiát, aki esetleg veszélyben van, fázik, egyedül érzi magát.

- Nagyon éhes volt, amikor hazajött. Megevett egy nagy tányér levest, milánói makarónit főztem neki, abból is több kanállal szedett, aztán még süteményt is kért. Azóta is szinte egyfolytában eszik - mondja az anya.

Később kicsit kócosan, kicsit gyűrötten, előjön a szobából Lali is. Szűkszavúan válaszol a kérdésekre, főként arra, miért ment el otthonról.

- A bátyám összeveszett a nevelőapámmal, nem bírtam a kiabálást, elmentem.

- Hová?

- Hát ide, nem messze - int a fejével.

Az anyja magyarázza el: a fiú a két napot és két éjszakát állítása szerint az otthonától alig háromszáz méternyire, egy lakatlan kis vályogházban töltötte.

- Mit ettél?

- Semmit. Egy májkrémes kenyeret még odahaza, mielőtt elindultam. Éjszakánként kijöttem a házból, és az utcai vízcsapból ittam vizet. De hétfőre már nagyon éhes voltam, úgyhogy hazajöttem.

A gyerek csak akkor lesz bőbeszédűbb, amikor szenvedélyére, a számítógépes játékra terelődik a szó. Kiderül: otthon és az iskolában is van komputer, szabadideje nagy részét ezek mellett tölti. Idegen hangzású neveket sorol, olyan számítógépes játékokét, amelyekben ő lehet a győztes, megnyeri a bajnokságot, vagy lelövi az összes ellenfelét. A fiú a szökéséről nem beszél.

Félmondatokból, az anyja és testvérei elejtett megjegyzéseiből később körvonalazódik Lali szökésének háttere. Nevelőapjuk - aki akárcsak az édesanyjuk, Jászberényben, egy gyárban dolgozik, több műszakban - szigorúan fogja a kamaszodó fiúkat. Attól félve, hogy csavarognak, netán rossz társaságba keverednek, erős gyeplővel irányítja őket. Ritkán mehetnek el a barátaikkal, hétvégenként is otthon kell maradniuk. Mivel nem teljesítenek túl jól az iskolában - Lali például 13 éves létére még csak harmadik osztályba jár, fejlesztésre szorul, olvasni nehezen tud, a bátyja 15 évesen nyolcadikos -, külön feladatokat ad nekik, amelyeket nehezen tudnak megoldani. A szökés napján az volt a pluszfeladat, hogy tanuljanak meg egy féloldalas szöveget az egyik reklámújságból. Mivel ez nem ment, hangosan szidni kezdte, majd - állítólag - meg is verte őket. Ezt követően tűnt el a kisebbik fiú otthonról.

- A párom valóban szigorú, néha túlzottan is az - ismeri el az édesanya, nyomban hozzáteszi: Lali visszatérte után leült a család, s megbeszélték a történteket. Úgy döntöttek, hogy a nevelőapa elköltözik tőlük, mert nem tud a gyerekekkel békében együtt élni.

A nevelőapát megkerestük jászberényi munkahelyén, de amikor megtudta, hogy milyen ügyben kívánunk vele beszélni, az egyik munkatársával azt üzente: nem akar nyilatkozni.

A gyámhivatal a rendőrség jelzésére vizsgálatot indított a tizenhárom éves fiú ügyében - tudtuk meg Pomáziné Bakó Mártától, az újszászi polgármesteri hivatal gyámügyi előadójától. Meghallgatják az anyát és a gyerekeket, felmérik a körülményeiket, s javaslatot tesznek majd arra, miként segítenék a család gondozását. Ildikó, az édesanya azt mondja: maradt már máskor is egyedül a három gyerekkel, akkor is ellátta és eltartotta őket. A munkáját megbecsüli, keveset betegeskedik, nem késik. A keresete és a viszonylagos anyagi biztonság az egyetlen esély arra, hogy együtt maradhasson a család. Gond csak az lehet, ha majd éjszakai műszakba osztják be abban a jászberényi üzemben, ahol dolgozik. Eddig ugyanis a párjával felváltva esténként otthon tudtak maradni, a gyerekeket nem hagyták éjszakára felügyelet nélkül. Az asszony arra számít, hogy ilyen esetekben a szomszédok besegítenek.

Lali - mondják a szomszédok - az átlagosnál érzékenyebb gyerek, az agressziót, a kiabálást nehezen tűri. Amikor például meghalt az egyik idős hozzátartozójuk, hetekig siratta. Attól nem fél - mondja az anya -, hogy Lali valaha még egyszer elszökik otthonról. Ha ugyanis a nevelőapjuk elköltözik, talán kisebb lesz otthon a feszültség.

Figyelem Lali rezzenéstelen arcát, hogyan reagál anyja szavaira. Szótlanul figyeli Lizit, a kutyát. Nem szól semmit. Bezárul, mint a kagylóhéj.

Lali azért szökött el, mert nem jött ki a nevelõapjával
Lali azért szökött el, mert nem jött ki a nevelõapjával
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.