Az Orion űrhajó kalandjai
"És a Taurus-Littrowon elhagyjuk a Holdat, elhagyjuk, ahogy jöttünk, és Isten akaratából visszatérünk majd békével, az egész emberiség reménységével" - ezek voltak Eugene Cernan a Hold felszínén elmondott utolsó szavai. Az asztronauta 1972. december 14-én indult társával, Harrison Schmitt-tel az Apollo-17 űrhajó holdkompjával Hold körüli pályára, majd onnan a Föld felé. Nem gondolták, hogy a visszatérésre több mint negyven évet kell majd várniuk.
Bush elnök 2004-ben felvázolta az amerikai űrprogram jövőjét, úti célként a Holdat és a Marsot megjelölve. A szakemberek akkor belevetették magukat a tervezésbe. Új űrhajót, új hordozórakétát kell fejleszteni, az idő pedig sürget, hiszen az űrrepülőgépeket a NASA tervei szerint 2010 végéig kivonják a forgalomból. A mérnökök egy már bevált rendszert vettek alapul, az Apollo űrhajók újjászületésének lehetünk tanúi. A forma megegyezik a régivel, ám a méretek és a név különbözőek. Hogy több embert szállíthasson, belső terét az Apollóénak háromszorosára tervezik. A nagyobb térfogat nagyobb tömeggel párosul, a nagyobb tömeg pedig új hordozórakétát igényel.
Az Apollo űrhajót és a holdkompot egykor a világűrbe juttató Saturn-5 rakéta a maga 110,6 méteres magasságával már így is gigantikus volt, a megnagyobbított űrhajóhoz ezt jóval túl kellene lépni, amit sem a biztonsági követelmények, sem a program költségvetése nem tesz lehetővé.
A tervet időközben elnevezték. Az ezentúl Constellation (Csillagkép) néven futó program során kifejlesztendő űrhajó az Orion nevet kapta. (A távoli jövőben talán ezután nevezik el Cliff Allister MacLane parancsnok híres űrcirkálóját.) Az Oriont pályára állító hordozórakéta az Ares-1 nevet kapta a végcél, a Mars római istenének görög neve után. A részben az űrrepülőgép gyorsító fokozatából kialakítandó 94 méter magas Ares-1 feladata az Orion Föld körüli pályára állítása lesz.
Persze a legizgalmasabb terület nem a Föld körüli pálya. A Holdra leszálló holdkompot az Ares-5 állítaná Föld körüli pályára. Ha ez sikeresen megtörtént, s a személyzet nélküli holdkomp tesztjei megfelelőek, indulhat a már felkészített Ares-1, ami magasba emelné a négyfős legénységgel induló Orion űrhajót. Az űrhajó Föld körüli pályán összekapcsolódna a holdkomppal, majd együtt, az Ares-5 még holdkomphoz kapcsolódó végfokozatának segítségével, elindulnának a Hold irányába. A holdkompba valamennyi űrhajós átszállna. A holdkomp és az Orion Hold körüli pályán a tervek szerint szétkapcsolódik, a holdkomp sima leszállást hajt majd végre. A négy űrhajós heteket, akár néhány hónapot tölthet kísérőnk felszínén, autóval járnák be a környező területeket. A holdkomp alakjáról, működéséről még nem született végleges döntés.
A rendszer a Mars-utazásra is alkalmas lenne. Amennyiben a cél a vörös bolygó, úgy az utazás ideje akár másfél-két év is lehet. Ez nagyobb ellátmány elindítását teszi szükségessé. Még nincsenek végső tervek, de valószínűleg, amit lehet, már a Marsra és Mars körüli pályára juttatnak, még az űrhajósok érkezése előtt. Ideális az volna, ha már egy működő és felszerelt automata állomás várná az asztronautákat. Az Orionhoz a kilenc hónapos, Marsig tartó út miatt így is több pluszmodult kell majd kapcsolni. Lehetséges, hogy az Ares-5-tel állítanák majd ezeket Föld körüli pályára, ott ezeket összekapcsolnák, majd együtt elindítanák. Ennek mikéntjét azonban még ki kell dolgozni.
Az eredeti tervek szerint az Orion a következő évtized első éveiben indult volna első repülésére, akkor a Nemzetközi Űrállomáshoz, az évtized második felében célozta volna meg a Holdat, a harmincas évek első éveiben pedig a Marsot. A NASA költségvetése azonban nem emelkedett. Az Ares-1 2009-es indítása csúszik, emiatt az Orion első emberes repülésére is csak 2015-ben kerülhet sor. A holdraszállás így akár 2020-ig is várathat magára. Összehasonlításképp vegyük figyelembe, hogy Kennedy elnök 1961-ben tette ígéretét, miszerint Amerika még az évtized vége előtt leszáll a Holdra. Nyolc év kellett hozzá.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, az Európai Űrügynökségnek is van hasonló terve. Az Aurora-program szintén a Holdat, majd a Marsot jelöli meg végcélként. S bár Európa már 2001-ben meghirdette ezt, összehasonlíthatatlanul kevesebb pénz jut emberes holdprogramjára, mint az Egyesült Államoknak. (Az amerikai Constellation-program teljes költségvetését a Marsra-szállás megkezdéséig 220 milliárd dollárra becsülik, az Európai Űrügynökség évi négymilliárd dolláros összköltségvetése mellett kérdéses az Aurora-program sikeres végrehajtása.)
Kína a Csang-E programban előbb űrszondákat, majd embert kíván a Holdra juttatni, ám a kínaiak a vártnál jóval lassabban fejlesztik űrkutatásukat. Úgy tűnik, legalábbis egyelőre, Japánt és Indiát tekintik elsősorban versenytársuknak az USA helyett.
Míg a többi ország tovább tervezgeti majdani űrhajóit, az Egyesült Államokban már megkezdték az Ares hordozórakéták hajtóműveinek és az Orion űrhajó egyes elemeinek tesztelését.
(A legújabb hírek, információk itt olvashatóak.)
