Fiatalok voltunk, barátok és nagyon akartunk rádiózni - idézi fel a kezdeteket Mészáros Zoltán, a Rádió Jam egykori főszerkesztője, az adót működtető cég társtulajdonosa. - Az elején frekvenciánk sem volt, a veszprémi kábeltévé-hálózaton nyomtuk az adást. Az első kísérleti adásunk 1992-ben valódi közéleti eseménynek számított Veszprémben.

A baráti társaság tagjai - akik között akadt kezdő tanár, jogász, közgazdász, technikai szakember, postás - belevetették magukat a rádiózásba. Mindenki bedobta a közösbe, amije volt. Főleg bakelitlemezeket, mert kezdetben CD-lejátszója és digitális lemezei csak Mészáros Zoltánnak voltak. A Jam a kezdetektől arra törekedett, hogy a zenei kínálata látványosan eltérjen az akkor egyeduralkodónak számító Danubius rádióétól. A popzene helyett elsősorban rockot, alternatív muzsikát és dzsesszt sugárzott. A rádió másik ütőkártyája az aktív helyi közéleti szerepvállalás volt. Ma már talán meglepően hangzik, de a sokszereplős kerekasztal-beszélgetésekre, a nagylélegzetű interjúkra és a tényfeltáró riportokra is vevő volt a hallgatóság.

- A rádió indulásakor angoltanárként dolgoztam, hamar kiderült, hogy a kettőt hosszú távon nem lehet egyszerre csinálni - mondja az exfőszerkesztő. - Eleinte csak hétvégenként volt adás, aztán már mindennap délutántól estig, minél előbb meg kellett teremteni a gazdasági hátteret. Az első betéti társaságban még minden alapító tag benne volt, aztán több átalakulás után végül csak ketten maradtunk tulajdonostársak.

Mészáros szerint a Rádió Jamnek két fénykora volt. Az egyik az első három év, amikor az adó meghatározó közéleti szerepet játszott Veszprém életében, a másik pedig a kilencvenes évek vége, amikor üzleti vállalkozásként szárnyalt a rádió. A Jam terjeszkedett, a végén már öt városból - Veszprém, Balatonfüred, Ajka, Pápa, Keszthely - szórták a műsort, de a Balaton déli partján is fogható volt. A többéves nyereséges működés lehetővé tette, hogy a kezdetben amatőr színvonalú technikát digitálisra cseréljék, az egykori barátok önkéntes munkáját pedig 30-40 alkalmazott váltotta ki.

- Sosem tudtuk, pontosan hányan hallgatnak minket - mondja Mészáros. - Egyes felmérések szerint a vételkörzetünkben 30-35 százalékos volt a hallgatottságunk. A Balatonnál nyaralók is ránk tekertek.

A frekvencialiberalizációval féltucatnyi helyi adó kezdte meg működését a Balaton mellett. A zenei kínálat már nem volt egyedi, a műsor lassan elszürkült, a tulajdonos más üzletek felé fordult. A Rádió Jam eladása már 2003 óta napirenden volt, ám az első komoly vevő csak 2005-ben jelentkezett: a terjeszkedő Klubrádiónak azonban nem a márkanévre, hanem a Jam öt vidéki frekvenciájára volt szüksége. Az üzlet létrejötte a Jam megszűnését is jelentette. Az addig egységes Jam-hívők két táborra szakadtak: akadtak, akik örültek a Klubrádió markáns közéleti hangjának, mások katasztrófaként élték meg a váltást. A pápai Fidesz-csoport honlapján például azt írták: "a vidám, szórakoztató zenei műsort sugárzó Jamet felfalták a Klub-tagok, és így helyette kénytelenek vagyunk beérni a központi bizottság gyomorforgató politikai rádiójával."

- Semmilyen politikai motivációnk nem volt, egyszerűen a Klubrádióé volt a legjobb vételi ajánlat - mondja Mészáros Zoltán. - Nem állítom, hogy hiányzik a rádiózás, de tény, életem legszebb korszaka volt a Rádió Jam felépítése. Egyetlen dolgot sajnálok: minden adásunk elszállt az éterben, nem maradt archívumunk az utókornak.

Pálffy István is megfordult a Rádió Jam veszprémi stúdiójában