Nos, ha éppen száz esztendeje a korán elhunyt esztéta, Popper Leó még azzal élcelődhetett a később világhírűvé lett filozófus barátjával, Lukács Györggyel, hogy nincs az a szar, feltéve, hogy létezik, melynek ne lehetne metafizikai oklevelet adni. Hát, ma már a létezés sem feltétele annak a bizonyos oklevélnek, a világhálón bárki, bárminek, bármit kiállíthat. Talán ezért is jó néha felcsapni egy gondosan összeállított és persze lektorált könyvet - ilyen az Andor László szerkesztette kötet -, mely minden műfaji és a technológiai előítélet ellenére számos meglepetéssel szolgál.

Ha jó sportbarátszokás szerint hátulról kezdjük a lapozást, rögtön az igényesen összeállított arcképcsarnokkal kezdhetjük az olvasást. Érdemes is innen közelíteni, hiszen sokat elárul egy közgazdasági terület enciklopédiájának szerkesztőiről, hogy vajon kiket emelnek ki a tudományág képviselői közül. Különösen fontos ez egy olyan könyv esetében, amely érettségizetteknek és a gazdasági felsőoktatás alsó évfolyamain tanulóknak kínál betekintést egy tudományág "dolgozószobáiba". Nagyon nem mindegy, mondhatni, az egész későbbi életpályára kihathat, hogy friss egyetemistaként melyik ajtón nyit be először az ember. Ezúttal bátran érdemes a névtáblák közt keresgélni. Ennek illusztrálására csupán két tudóst említenék, az egyik a lengyel Michal Kalecki, a másik a német Ernst Friedrich Schumacher. Mondani sem kell, a II. világháború előtt mindkettő Angliába vándorol, hogy azután az egyik legnagyobb hatású múlt századi közgazdásszal, John Maynard Keynesszel is kapcsolatba kerüljenek. Kalecki - bizonyos értelemben - mégiscsak az amerikai New Dealt kitermelő keynesianizmus előfutára, annak ellenére is, hogy nem az ő neve fonódott össze az elmélet gazdaságpolitikai alkalmazásával. Ugyanakkor a közgazdászfolklór egyik mulatságos anekdotája, mely az állami kereslet multiplikatív piaci hatásáról szóló keynesi tanokat fordítja a politikusok és a katonák nyelvére, mégis Kaleckihez kötődik. "Mi is az a nyúdíl?" - kérdezte volna a fabula szerint egy lengyel politikus-tábornok Kaleckit. A válasz állítólag így hangzott: "Egy cowboy 100 dollárt hagy megőrzésre egy lepukkant vadnyugati városban a helyi kocsmárosnál, mondván, hosszabb útra készül, s fél, hogy kirabolják. Pár év múlva, mikor visszatér, virágzó kisváros fogadja, s a kocsmáros nem győz neki hálálkodni, mondván, azt hitték meghalt az úton, hát megforgatták a pénzt. A kocsmáros felújíttatta a csehót, az ily módon bevételhez jutó asztalos és a festő a szabótól és a cipésztől rendelt. És így tovább, addig vándorolt körbe a pénz, míg az egész város felvirágzott. A cowboy ehhez csak annyit fűzött hozzá: a pénzemet végig magamnál tartottam, s az a 100 dolláros, amit itt hagytam, hamis volt..."

Schumacher nem előfutára volt a "jószemű" Keynesnek, hanem felfedezettje, ismertté válása pedig nem is a 30-as, 40-es vagy épp 50-es évekhez kötődik, hanem az olajárrobbanás korszakához. Ahhoz az időszakhoz, amikor először sejlettek fel az emberiség előtt a gazdasági növekedés korlátai. Schumacher korszakos könyvecskéje - tényleg nem túl vaskos -, melynek címe A kicsi szép, az emberléptékű, kezelhető méretű technológiák szükségességére hívja fel elsőként a figyelmét a növekedés bűvöletében élő társadalmat "szolgáló" közgazdászoknak. Persze ehhez Schumachernek is el kellett utaznia a fejlett Nyugatról, s a 60-as években hosszú időt töltenie a Himalája tövében, úgynevezett fejlődő országokban, megismerkedve a sajátjától gyökeresen eltérő világszemlélettel. Nem csoda hát, ha idővel a Buddhista közgazdaságtan című esszéje is megszületett. Elég az hozzá, hogy A kicsi szép című könyvből előbb az alternatív közgazdaságtan ágazott ki, majd - szerencsére - elgondolásai a normál tudományosságot is megfontolásra késztették.

Ha már Schumacher és a tudományos alternatívák keresése szóba került, meg kell jegyezni, hogy a kötet legizgalmasabb része A fenntartható fejlődés fejezet. Mert ugyan az sem tanulság nélkül való, ahogyan a szerzők például a világkereskedelem rendszerének megértése érdekében tipikus termékek - banán, kőolaj - körforgásával vagy sajátos helyzetű országok - Benin, Japán - eltérő sorsával szembesítik az olvasót. De mi ez ahhoz a drámai erőhöz képest, amit mondjuk az államok által széles körben támogatott, tengeri túlhalászat fajokat kiirtó hatásának leírása, vagy mondjuk a gigantikus hozamokat produkáló észak-amerikai - szintén támogatott - farmergazdaságok vízkészletet apasztó tevékenységének bemutatása képvisel. Különösen érdekes ez a fejezet azért is, mert alig tudja elnyomni magában az olvasó az áthallást: ma Magyarországon a miniszterelnök, a gazdasági miniszter és a fejlesztéspolitikai kormánybiztos - mint afféle három tenor - lépten-nyomon arról beszél, hogy a gazdasági növekedés megoldja a strukturális gondokat. Nos, a kötet olvasója példákon tapasztalhatja, a gazdasági növekedés önmagában aligha enyhít olyan feszültségeket, mint mondjuk a területi egyenlőtlenség. Sőt, esetenként még erősíti is azokat.

Végül szólni kell az utolsó fejezetről, mely a könyv legkevésbé izgalmas része: Európai Unió. De ne kárhoztassuk a szerzőket, hiszen a közgazdaságtannak - mint a gazdaságpolitikával azért afféle titkos szerelmi kapcsolatban álló tudománynak - mindig is megvolt a maga keresztje. Úgy tűnik, most éppen a létező európaizmus politikai gazdaságtanát kell minden közgazdásznak az aktatáskájában cipelnie. (21. századi enciklopédia - Világgazdaság, Pannonica Kiadó, sorozatszerkesztő: Szvák Gyula, a kötetet szerkesztette: Andor László)