Egy romtemplom remetéje
A közelben fut az erdőt keresztülvágó szénszállító szalag, s füstölög itt nem messze egy meddőhányó, meg van egy félig-meddig működő bányaakna is. De mindez nem nagyon zavarja az erdőbe bújt vértesszentkereszti romtemplom nyugalmát. Ha volnának itt még szerzetesek, szinte háborítatlanul élhetnék remeteéletüket.
Egy remete azért él itt most is, Henye Péter festőművész. Ő az egyik létrehozója a műemléket gondozó magánalapítványnak, amely tavaly ősszel alakult. A nagy elhatározás egy kiránduláson született: a festőművész elhozta ide orvos barátját, az Angliában dolgozó Laskai Gábort, aki beleszeretett a helybe, a romok gótikus csöndjébe. Meglepte őket, hogy a falakat senki sem őrizte, egy rossz kerítés vette csak körül, melyen bárki bemászhatott. A kaput teherautóval kitépte valaki. Az évszázados köveket az hordta el, aki akarta, éjszakánként pedig itt lőtték be magukat a kábítószeresek, teleszórva a szentélyt injekciós tűvel. A hely szépségéhez méltatlan volt elhanyagoltsága.
Vértesszentkeresztet bencések alapították valamikor az 1100-as évek elején a Csákok birtokán, s ők tartották fenn több mint háromszáz esztendeig. Az 1200-as évek elején ők építették azt a román stílusú nagytemplomot, melynek maradványai máig állnak. Mátyás király korában, az 1470-es években azonban a templom és a mellette épült monostor már majdnem lakhatatlanná vált, jövedelme pedig alig elég az apát és két szerzetese megélhetéséhez. Ezért néhány évre a pálosok vették át, majd a domonkosok teremtettek itt az utolsó hetven évben virágzó életet, végül 1543-ban ők is elmenekültek a török elől. Az oszmán uralom alatt a hely pusztulásnak indult, bár nem rontottak rajta annyit, mint utána, az 1700-as években, amikor a környékbeli kastélyok, templomok építéséhez vitték el köveit. Értékes faragott darabjai szanaszét találhatók a vidéken, például Tatán az Esterházy-kastély kertjében, de jutott belőlük Csákvárra, Pusztavámra is. Amit még lehetett, azt a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjtötte össze. Az 1960-as, '70-es években a terület nagyrészt feltárták M. Kozák Éva vezetésével, majd a nyolcvanas években bemutathatóvá tették, bár látogatható igazából sosem volt. Körülbelül 2002-ig folyt itt kutatás, utána a romok sorsukra maradtak.
A festő és az orvos, valamint néhány barátjuk elhatározta tehát, hogy gondjukba veszik a helyet. Így jött létre tavaly őszszel a Vértesszentkereszt Alapítvány. Megszerezték a szükséges engedélyeket, szerződtek a KVI-vel, s Henye Péter - akit terepjárója miatt csak "off-road remetének" hívnak a környéken - nekilátott a takarításnak. Megjavította a kerítést, kihordta a szemetet, összeszedegette a szétszórt köveket és a kolostor temetőjéből széthajigált csontokat. Közben az utóbbi másfél évtizedben innen ellopott faragványok is kezdtek visszavándorolni. Nemrég egy szomszédos településen rábukkantak arra a XIII. századi kőoroszlánra, mely a templom egyik kapuját őrizte, s még 2000-ben tűnt el. Most éppen a vizet szeretnék bevezetni, hogy a látogathatóság feltételeit megteremtsék. Egyelőre a turisták csak a kerítésen kívülről élvezhetik a látványt. Legfeljebb egy-egy fotó kedvéért engedi be őket a cowboykalapos remete, aki a kapuban szakszerű kiselőadást is tart az érdeklődőknek, csupán lelkesedésből.
