Kudász Gábor Arion: Treler, M1, 2006

tranzit.hu

Andre Kertesz: Cím nélkül (Iskolaudvar, Párizs), 1931
tranzit.hu A fotográfia persze nem Kieselbach találmánya az újkori magyar műkereskedelemben. A kortárs képzőművészeti és a történeti fotót a Vintage Galéria tette a műtárgypiac sikeres szegmensévé az elmúlt évtizedben, s a fotó iránti fokozódó érdeklődést jelzi a közelmúltban létrejött, kortársakkal foglalkozó Nessim Galéria működése, valamint az Ágens Fotógaléria március végén megrendezett második fotóárverése is.

A Kieselbach Galéria aukcióján 100 tételre licitálhatott a többségében fiatal üzletemberek alkotta népes közönség. A történeti fotóanyag összeállításában Szabó Károly könyvkereskedő működött közre, a kortárs magyar fotóalkotások válogatását viszont két fiatal művészre, Elek Judit Katalinra és László Gergelyre bízták, akik maguk is szerepeltek fotográfiáikkal az aukción. Az alacsony kikiáltási árról indított történeti fotók nagyrészt a Vintage Galéria által is árusított és elismertetett alkotók művei voltak. Ezek a fényképek mai piaci árukon vagy valamivel többért keltek el, Pécsi József Cipőreklámja például 480 ezer, Angelo (Funk Pál) Tornászai 400 ezer forintért. Az árverés legkiemelkedőbb eredményét nem meglepő módon két világhírű művész, André Kertész és Brassaï (Halász Gyula) alkotásai hozták. Kertész Iskolaudvarát 3 millióért, Brassaï műveit 1 és 1,2 millióért ütötték le.

A történeti anyagnál jóval merészebbnek tűnt a kortárs fotóválogatás, melyben szinte kizárólag a 70-es, 80-as években született, a műkereskedelemben még ismeretlen alkotók szerepeltek. A hazai kortárs fotográfia derékhada teljesen kimaradt. A fiatal művészek anyagában számos divatfotós művei is megjelentek, melyek a divatmagazinokból már ismerősök lehettek a trendi közönségnek. Az aukciósház a kortárs aukciókon szokásos gyakorlat szerint árazott: a nem másodkézből, hanem a kortárs művészektől az árverésre került művek jóval magasabbról indultak, s ez irreálissá tette az árviszonyokat. Így alakulhatott ki a válogatás egészére általánosan jellemző helyzet, hogy például Pécsi József aktja 60 ezer forintról, míg Lábady István kisebb méretű, hat példányos félaktjának második darabja 160 ezer forintról indult. Pécsié 220, Lábady-é 320 ezerért kelt el.

A fotóárverés összkikiáltási ára 8 707 000 forintról 18 566 000 forintos összleütési árig emelkedett. A kikiáltási árak orientáltak és értékrendeket sugalmaztak, s a fotóművészetben járatlan yuppie közönség „vette az adást”. A divatfotósok taroltak, a legjobb pályakezdő fotósok - Elek Judit Katalin, Fabricius Anna, Puklus Péter és Kudász Gábor Arion - közül azonban csak az utóbbinak sikerült kissé fölvenni velük az árversenyt. A külföldön igen sikeres, ám itthon talán kevésbé ismert Kerekes Gábor műve is mindössze 60 ezer forintért cserélt gazdát.

A fiatal üzletemberek körében gurunak tekintett Kieselbach Tamás két óra leforgása alatt számos fiatal művészt vezetett be a műtárgypiacra, kérdés, hogy a galéria puszta neve és tekintélye elég kreditet, referenciát jelent-e majd ezeknek a pályakezdőknek a jövőben. A yuppie-k jöttek, láttak és gondolkodás nélkül vettek, nem egyszerűen műtárgyakat, de egy életérzést, elfogadva és beteljesítve azt az állítást, hogy a fotó a jövő műtárgya. Az aukción csendes megfigyelőként részt vevő idősebb generáció körében joggal fogalmazódott meg: manapság érdemes kortárs fiatal fotósnak születni.

A szöveg az Erste Bank Csoport támogatásával működő kortárs művészeti kezdeményezés felkérésére készült.


További tranzit.hu cikkek

Magyar és német művészek együttműködése Berlinben

Megjelent Szabó Dezső képzőművész összegző katalógusa

Nemzetközi csoportkiállítás a WAX-ban