Kiba Lumberg: Fekete pillangó (részlet), installáció, 2000.
Erkki Valli-Jaakola - A roma pavilon a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) Roma Kulturális Projektjének kezdeményezésére valósul meg. Az OSI ugyan nemzetközi intézet, és a roma pavilon is nemzetközi támogatók és tanácsadók kooperációjával készül, mondhatjuk-e mégis azt – vagyis lehetünk-e arra büszkék –, hogy a kezdeményezés Magyarországról indult ki?

- Az OSI-n belül már korábban is működött egy roma kultúrát támogató stratégia, de másfél éve paradigmaváltáson ment keresztül. Az új működési stratégiára tett javaslataim között szerepelt a kultúratámogatás teljes újragondolása, melynek fő elve, hogy a roma kultúrának nemcsak a perifériális környezetben, kis közösségi házakban vagy fesztiválokon gyakorolt formáit kell támogatni, hanem elő kell segíteni, hogy a többségi kulturális infrastruktúrán belül, annak tereiben is megjelenjen, annak logisztikai és promóciós rendszerét és szakértelmét is igénybe véve.

A kis Mara elsõs, olaj
OMARA A pályázatunk 2006 decemberében úgy érkezett meg a Biennáléhoz, hogy rengeteg támogató levelet csatoltunk hozzá. Az OSI – amellett, hogy a pavilon teljes költségvetésének 60 százalékát állja – sikeresen mozgósította a kulturális és politikai networköt az Allianz Kulturstiftung igazgatóitól és a European Cultural Foundationtől kezdve, az idei biennálé Skandináv Pavilonjának biztosán, Marketta Seppelén keresztül az Európai Bizottság elnökéig, José Manuel Barrosóig. Január végén pedig megkaptuk az értesítést, hogy elfogadták a pályázatunkat.

TRYPTICHON, 1996
Nihad Nino Pusija Azok az országok, amelyeknek nincs bérelt helyük vagyis saját nemzeti pavilonjuk a Giardini di Castello elnevezésű központi kiállítási területen, már évek óta a város különböző pontjain vesznek birtokba (köz)épületeket kiállításaik számára, kellemes városfelfedező sétákra invitálva a művészeti turistákat.

- A Roma Pavilont hol láthatjuk majd, és hogyan történt az épület kiválasztása?

- Azt tudtuk, hogy nagy csoportos kiállításra készülünk, és ehhez nagy térre van szükségünk. A számunkra nagyon fontos láthatóság miatt szerettük volna azt is, hogy az épületünk feltűnő helyen legyen, ha lehet, közel a Giardinihez. Többféle elképzelés és próbálkozás után végül egy, a város közepén található XVI. századi barokk palotát sikerült megszereznünk. Ebben több különálló tér van, és ezt az adottságot ki is fogjuk használni – az egyik ilyenben például Szentandrássy István súlyos tónusú, klasszikus festőiskolás festményeit gyertyafény-megvilágításban tervezzük bemutatni.

- Hogyan dőlt el a bemutatkozó művészek névsora, milyen műfajokban dolgoznak, és  milyen segítséget adtak a válogatásban a nemzetközi tanácsadók, akik közül korábban nem mindenki foglalkozott kortárs roma alkotók munkáival?

- Tanácsadóink közül Viktor Missiano több első biennálés szereplés kurátora vagy tanácsadója volt már, így ő – a többi „multifunkciós” tanácsadónkhoz hasonlóan – olyan tartalmi-koncepcionális kérdések mellett, hogy mi válthatja ki a Biennálé laikus látogatóinak és ugyanakkor a szakmai közönségnek is az érdeklődését, a legapróbb logisztikai feladatok vagy egyéb pragmatikus problémák megoldásában is rengeteget segített. Ez utóbbi típusú segítség azért is nagyon fontos, mert nem hagyható számításon kívül az a tény, hogy a roma kortárs művészetnek nincsen bejáratott infrastruktúrája. Másik szakmai tanácsadónk, Thomas Acton brit romológus professzor pedig – aki elsőként vizsgálja a roma kultúrát a kritikai kultúrakutatás  elméleti keretein belül – a roma reprezentáció lehetséges csapdáinak feltérképezésén illetve ezek elkerülésén dolgozott velünk.

A „stratégiai” tanácsadás mellett a tanácsadóink és támogatóink megkapták az abból az archívumból összeállított anyagot, amelyet én évek során összegyűjtöttem különböző országokban élő roma művészek munkáiból. Ez az anyag tartalmazta azoknak az alkotóknak és műveknek a listáját is, akiket mi a biennálés szereplésre javasoltunk; ezt azután mindenki kiegészítette a saját javaslataival, és a vegső döntést közösen hoztuk meg. Ebben a projektben a saját kurátori feladatomat talán úgy tudnám meghatározni, mint aki végig szem előtt tartja azt, hogy e folyamatok során a roma identitás megmaradjon a pavilon koncepcionális fókuszpontjában, emellett pedig logisztikailag koordinálja ezt a nagyon sokrétű folyamatot.

A művészek változatos műfajokat képviselnek az olajfestménytől kezdve a kisplasztikán és a fotón át az installációig és videóig. Van egy olyan tervünk is, hogy a spanyol résztvevő, Gabi Jimenez festményeiből terítőket nyomtatunk, és azokat a környező kávézók asztalain helyezzük el. Jimenez nagyon színes festményei első ránézésre vidám karaván-szeráj zsánerképeknek látszanak, de jobban megnézve kiderül, hogy ezek városi tájképek – az ő szemszögéből nézve, hiszen számára a lakókocsi-park jelenti a várost, ahol él. Ez a szemszög pedig nem esik egybe azzal, ahogy a gádzsók látják, vagy szeretik látni a várost.

- A kurátori koncepció hangsúlyos eleme, hogy ez a bemutató a cigány kultúráról mindmáig élő vadromantikus sztereotípiák és tévképzetek ellenében kíván hatni, s ezen keresztül egy magabiztosabb roma identitás kialakulását kívánja elősegíteni. Ugyanakkor azt is bizonyítani szeretné, hogy „a roma művészek olyan vizuális nyelvet beszélnek, amely világszerte érthető”, s hogy ez a nyelv illeszkedik a „kifinomult , problémaérzékeny” kortárs művészeti szemlélethez. A kortárs művészeti szemléletmód problémaérzékeny ugyan, de talán épp a homogén identitásra alapozó önmegjelenítés nem tartozik egy ideje már kedvenc problémafelvetései közé.

- Kiállításunk címe, Elveszett Paradicsom / Paradise Lost valóban utal arra is, hogy a többségi társadalomnak kellene végre lemondania nemcsak a cigányokat illető negatív sztereotípiákról, hanem az egzotizáló „cigány románcokról” is. Ugyanakkor a roma identitás újrafogalmazása éppen nem egy pozitívnak ugyan pozitív, de homogén és stabil önképet kíván felmutatni. Meglátásunk szerint a roma identitás a korszerű európai, határokon átívelő, a kulturális fúziót és a változó körülményekhez való alkalmazkodást modellező identitásnak tekinthető. A meghívott művészek is így jelenítik meg magukat, illetve így élik meg saját cigány identitásukat. Amellett tehát, hogy a Pavilon-kiállítás célkitűzései kapcsán egy efféle flexibilis identitásról beszélünk, tematikailag nincs meghatározva, hogy az egyes művészeknek az identitásukkal muszáj foglalkozniuk. A Pavilonban nem is csak roma származású művészek szerepelnek. A Berlinben élő Nihad Nino Pusija például már két évtizede dokumentálta egy cigány család életét, s erős kötődést épített ki ezzel a kisebbséggel, mikor – körülbelül két éve – megtudta, hogy neki magának is vannak roma származású családtagjai. A finn Kiba Lumberg videómunkája pedig azzal a mondattal végződik, hogy „nem emlékszem rá, hogy cigány volnék, de cigányok vannak az álmaimban és cigányok járnak körülöttem”…

- A beillesztés tétje tehát a roma és nem-roma művészek (és egyének) közötti, társadalmi-kulturális különbség láthatatlanná tétele az integrálódás kedvéért – vagy e különbség tényként való felmutatása, s ezen keresztül elfogadtatása?

- Nem hiszünk a különbségeket láthatatlanná tevő integrációban vagy asszimilációban. Nem hiszünk abban sem, hogy a kulturális és társadalmi kohéziónak az egyformaságon kellene alapulnia, és ne lehetne fontos és termékeny eleme a sokféleség. A biennálés szerepléshez hasonló indentitás-alapú összefogásra sem azért van szükség, mert gettoizáló vagy szeparatista módon szeretnénk képviselni a roma kultúrát, hanem mert nincsen kiépített infrastruktúránk, amire támaszkodhatnánk, az pedig többször kiderült, hogy a létező nemzeti modelleken belül mindmáig nem sikerült helyet találni a kortárs roma művészet megjelenítésének. Az Elveszett Paradicsommal egy lehetséges sikertörténetet szeretnénk útjára indítani. Hogy ezt elősegítsük, számos prominens kurátort és galériavezetőt meghívtunk a pavilon megnyitójára, s egy New York-i galéria már érdeklődött is a kiállítás átvétele iránt. De ez még a jövő zenéje.


Elveszett Paradicsom (52. NEMZETKÖZI KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, LA BIENNALE DI VENEZIA)

Helyszín: Palazzo Pisani Sta Marina (piano nobile)

2007. június 10 – november 21.

A szöveg a tranzit.hu felkérésére készült, mely kortárs művészeti kezdeményezést az Erste Bank Csoport támogatja.
 

További tranzit.hu olvasnivaló:

VIENNAFAIR 2007