Tank vándorúton: Nemes Csaba Remake-sorozata a Knoll Galériában

Szögezzük le rögtön az elején, hogy Nemes Csaba produkciója a köré rendezett állami cirkusztól függetlenül jeles alkotás. Más kérdés, hogy a fent nevezett állami támogatás a mű kvalitásainak felismerésében sokat segített. Nemcsak a píárjának tett jót (ámbár annak sem ártott), hanem ennél értelmezőbb, mélyebb művészetszociológiai igazolással is szolgált: igen, erről, a mi irracionalitásunkról, képmutatásunkról és dezorganizáltságunkról van szó.

Nemes animáció sorozata azonban elsősorban szórakoztató, és ennyiben különbözik az intézményes közreműködéstől. Már az megnyeri a látogatót, hogy a látnivaló alatt kritikus-szatirikus songocskákat hallhat, csipkelődő dalszöveget a hozzá illő ritmusú és dallamértékű zenével, igaz, némi hangelégtelenséggel. A főpolgármester és egy kerületi elöljáró neve így is kihallatszik a Combino-song szólójából, ha jól figyelünk, a miniszterelnöké is, és ez elegendő a tapasztaltabb korosztálynak a megbizonyosodáshoz, hogy valóban a csasztuska nemes tradícióit látja tovább élni. Nem a még régebbi pesti kupléét, amely nem kevésbé csipkelődött, de néven senkit nem nevezett; ez annak az ötvenöt évvel ezelőtti harcosabb műformának a folytatása, amely kíméletlenül konkrét volt - úgy a művezető szintjéig. Újrahasznosítása most abban azonos, hogy ez a produkció is egy alkotóbrigád közös műve, és abban különbözik, hogy az egy énekhang előadta songok fütyülnek a tekintélyhatárokra.

A látnivaló sem kíméletes. Nemes egyelőre három animációt készített el a Remake című tervezett sorozatból, ebből kettő, az említett villamos-saga és a Túró Rudi című tragikus opera nagyjából egy stílust követ. A harmadik, az Elindul a tank... inkább a hangyagrafikák hagyományát eleveníti fel, a Knollék két szélső termében látható két darab elütő formájú. Valóban ütő. A stílusnak bizonyára van neve a filmes szakmában, előzményeiről magam is tudok, mégis leginkább arra a hullafoltos, riasztó hatásra emlékeztet, amely Vajda Álarcos önarcképét teszi lidércesen szürkévé, menthetetlenül élettelenné. A mozgó képek természetesen színesek, de a síkszerűség, a testekké nehezen vagy sehogy sem összeálló lapok akkor is a bizonytalanság kellemetlen élményét keltenék, ha nem mozdulnának, terjeszkednének és lepnék el a részleteket. Olyan ez, mintha egy eleve túlexponált képen a fényfoltokat további beavatkozással növelnék, szétömlesztenék, az értelmes részeket elboríttatnák - és mindez a mozgó kép folyamatosságában még elidegenítőbb.

A szkeccsek (kisfilmek, videók) eseményei a látványban és a hallhatóban vannak. Elmesélhető kerek cselekmény igazában csak a tévéostromnak jutott, ennek van expozíciója is, drámai csúcspontja is, befejezése is. Pocsék, megalázó és hiteles cselekmény. A valóságot énekli meg, azt, hogy a mob bejut a középületbe, felfedezi az édességautomatát, aztán szétzúzza, és felfalja meg széttapossa a piros pettyes terméket. A végén fenyegetnek, pedig dermesztőek voltak az elejétől. Ehhez képest a Combino-song - legalábbis a szüzséje - felettébb békés, a jegyeket, bérleteket követelő egyed csupán árpádsávot visel sálként, de nem rombol és nem inzultál; a szatíra képben és dalban van elbeszélve. A nevezetes tankhistória inkább képben. Szakaszosan zökkenő állóképekkel indít a cselekmény, kék mezőben, ahol minden fekete és fehér, csak a zászlók piros-fehérek és piros-fehér-zöldek, aztán mozgó animációba vált, a tank gyorsít, gázt ereget, ezt-azt letapos. És megáll. Ennyi, nem több, színrealizmus a maga ostobaságával, galádságával és tehetetlenségével; ennyi történt, illetve nem történt tankügyben Magyarországon.

Kitűnő a cím. A remake, ma már minden tévénéző tudja, régi sikerfilm újabb, többnyire csalódást keltő újrakészítését jelenti. Nemes-értelmezők rámutatnak, hogy a ritka mód társadalomkritikus műfolyam a fél évszázaddal ezelőtti, meg a tavaly őszi események sajátos viszonyát taglalja. Ha tovább tanulmányozzák a mű körüli eseményeket, meglehet, a remake-értelmezés még egy lehetőségével számolhatnak. Nemes művét felettébb különös indokkal nem engedték ki a velencei biennáléra, lásd a vonatkozó, félkötetnyi hírlapi irodalmat. A történet valahonnan ismerős, mintha az évtizedekkel ezelőtti óvatoskodás, nemzeti öniróniahiány, csőcselékhazafiságtól való félelem és manipuláció - ezúttal sikeres - újraforgatása volna.

Az Elindul a tank... egy kockája; május végéig párhuzamosan a bécsi Knoll Galériában is látható
Az Elindul a tank... egy kockája; május végéig párhuzamosan a bécsi Knoll Galériában is látható
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.