Egyetemistának lenni a mai viszonyok között már nem bír sok sajátossággal és megkötöttséggel. A Budapesti Corvinus Egyetemre járó - saját meghatározásuk szerint inkább: közgázos - diákokat kérdeztünk meg arról, hogyan látják helyzetüket - egyetemistákként.

A megkérdezett hat hallgató bizonytalannak látja a jövőt, és más-más jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Közgázra járnak, az intézménnyel való azonosulásuk is különböző.

Plankó Gergely harmadéves. Saját bevallása szerint azonosulni is tud a Közgázzal, de csak a következő fenntartással: - Éppen annyira lehet vele azonosulni, mint amennyire nem lehet - mondja. Szerinte az egyetem elég laza keretet jelent ahhoz, hogy az ember maga töltse meg tartalommal. Hozzáteszi: - El tudom képzelni, hogy a nem is olyan távoli jövőben, persze valami jól fizető főállás mellett, tanítgassak, illetve kutatómunkát végezzek az egyetemen.

A szintén harmadéves Metiu Norbert szerint két év után jobb esetben körvonalazódik, hogy mi az, ami a szakmán belül érdekli az embert, és ennek megfelelően képzel el lehetséges életutakat; hogy azután tudatosan válasszon a kínálkozó lehetőségek közül. - Azonosulni leginkább az "én Közgázommal" tudok, vagyis mindazzal, ami számomra kedves az egyetemen, ami megközelíti az egyetemről általában alkotott ideálképemet - mondja.

Velük ellentétben az ugyancsak harmadéves Varga Ákos semmilyen intézménnyel nem tud azonosulni. - Lehet, hogy ez nem az intézmény hibája, hanem az enyém - véli. Szerinte az egyetemista lét mindenesetre nem identitásforrás: aki arra használja, valami olyat szeretne beleképzelni, ami nem célja. Mint mondja, jövőbeli életútját nem tudja elképzelni.

Ezzel nincs egyedül, a másodéves Huszár Attilának csak némi elképzelése van életútjáról, mint mondja, "inkább csak fantáziálás az egész". Az egyetemválasztásnál úgy látta, hogy az alapok elsajátítása után itt választhat majd a legtöbb pálya közül. - Nem hittem volna, hogy a világról is ad átfogó szemléletet - mondja, majd elnézést kér a közhelyért.

Az elsőéves Dorka kérdésünkre annyit mond: - Elképzelve jövőbeli életutamat, az egész nagyon homályos.

Az egyetemnek, a diplomának nagy szerepet tulajdonít, szerinte "diploma nélkül nem lehet kreatív, önálló munkát kapni" - erre márpedig ő igényt tart. Az egyetem mellett dolgozik is, elmondása szerint nem azért, mert szülei nem tudnák eltartani vagy rossz volna a velük való viszonya: csak önálló, felelősségteljes életre, kicsi lakásra, keresetre vágyott.

Dorka úgy érzi, hogy a magyarországi egyetemek előnyére hozható fel, e tekintetben élükön a Közgázzal, hogy felnőttként kezelik diákjaikat, szabadjára engedik őket idejük felhasználásában. - Mindenkinek adott a lehetőség, hogy saját maga érdeklődjék, orientálódjon, tanuljon, ha megvan rá az igénye. Ha meg nincs, minek erőltetni, meglesz a diplomája, és valószínűleg ugyanoda jut, ahova nélküle jutott volna.

Huszár Attila általában véve elégedett az intézménnyel, bár "elő-előfordult már, hogy a szemináriumokat tartó tanár nem volt eléggé felkészült."

Metiu Norbert szerint a vizsgarendszer is hagy maga után kívánnivalót: - Majdnem mindig írásban, teszt formájában kell számot adni a tudásról, ami sokszor nem méri fel megfelelő módon a tudásszintet, igazságtalanságokra, aránytalanságokra és felületes felkészülésre ad lehetőséget, ha tehetném, ezt mindenképp megváltoztatnám - mondja.

Plankó Gergely szerint a tömegképzéssel kapcsolatban "csak az siránkozzon, aki a szemináriumokon folyamatosan megnyilvánul, amikor csak lehetősége van rá, és ha máskor nem teheti meg, korlátnak érzi".

Abban, hogy a diákok a számukra fontos tudáshoz hol és milyen formában tudnak a legkönnyebben és a legcélszerűbben hozzáférni, s ebben mekkora szerepet tulajdonítanak magának az egyetemnek, jobban megoszlanak a vélemények. Ő a mindennapi, gyakorlati oldaláról közelíti meg a kérdést: az ingyenes internet, a könyvtár és egyes készséges tanárok segítőkészsége mellett a szakkollégiumok szerepét emeli ki.

Varga Ákos úgy látja, hogy a diákon múlik, mennyire kész kipótolni az átadott tudást. - Ha ennyien vagyunk az évfolyamon, és ennyire tömegként kezelnek minket, az egyetem önmagában nem adhat elegendő tudást - mondja. Szerinte ott kezdődik a baj, hogy "manapság a társadalom elvárja, hogy diplomás légy".

Hallgatók a Budapesti Corvinus Egyetem galériáján