Mindez elenyésző bosszúság az egyre nagyobb számban nevező kocafutók öröméhez. Évről évre nő a nem hivatásos résztvevők száma, divat a többgenerációs családok indulása. Pár éve még a húszezret se érte el a nevezések száma, az idén meghaladja a 25 ezret. Ebben az is közrejátszik, hogy immár több lehetőség közül lehet választani. Aki soknak találja a hagyományos  4,2 kilométert, indulhat a fél-maratonon (21 km), avagy választhatja a négyes stafétát. Kínálnak az idén is ifjúsági  maratont (4,2 km), a gyerekeknek pedig 1 km-es távot.

Az útvonal mentén nem csak bámészkodók vernek tanyát, meghatározott pontokon „tankolhatnak” a futók, 8,2 tonna banánt és 2 tonna narancsot készítenek a szervezők, nem beszélve az irdatlan mennyiségű innivalóról. Felhőtlen eget, napsütést és nyári meleget jósol a meteorológia – ha nem is olyan hőséget, mint 2003-ban, amelynek 30 fokos hőmérséklete egyelőre rekord.

Aki veszi a bátorságot és elindul, egész évben készült – nem kevés közöttük a hivatásos futó, de ott vannak a feltűnésre, egy-egy televíziós snittre vágyó közéleti személyiségek is. És persze azok, akik egyszerűen csak kipróbálnák állóképességüket.  Így aztán ennek a versenynek sok győztese van, nem csak az aki elsőként ér a célba. Igazi nyertes Bécs városa is, ahova ilyenkor külföldről, vidékről szívesen költekező résztvevők és nézelődők érkeznek. A hivatalosan Vienna City Marathon-nak nevezett esemény a sportszerárusok kedvence – előtte a felkészülés láza készteti az embereket új szerelés vásárlására, utána azok keresik a jó cipőt, különleges trikót, akik kedvet kaptak.

Az idén kis zavart okozott egy orvosnő, aki nem csatlakozott a versenyt kihasználva egészséges életmódot hirdetők kórusához, hanem éppen ellenkezőleg: terjedelmes cikkben taglalta a maratoni futás ártalmait. A cikk aligha befolyásolja azokat, akik már neveztek – s valószínűleg még azokat sem tartja vissza, akik majd csak az utolsó pillanatban jelentkeznek.