USA: a felsőoktatásban is a piac az úr
A magánegyetem nem azt jelenti, hogy a tőkés gyémántbánya helyett oktatásba fekteti a pénzét, és a busás profitból a Bahamákra jár golfozni. Amerikai értelmezésben minden olyan felsőoktatási intézmény magánegyetem, amely - az akkreditációt leszámítva - állami beavatkozástól függetlenül, alapítványi formában működik. Ebbe a kategóriába tartoznak az egyházak által üzemeltetett egyetemek is. Az 5,6 millió lakosú Marylandben, az országos arányoknak nagyjából megfelelően, 26 magán- és 14 állami egyetem, valamint 16, szintén az adófizetők pénzén fenntartott kétéves megyei főiskola van. Az alacsony tandíjak és a közelség miatt sokan az utóbbin gyűjtenek kreditpontokat, és csak a második két évre mennek át valamelyik egyetemre.
A magánegyetemek közül az 1636-ban alapított Harvard rendelkezik a legnagyobb pénzalappal. Tavaly a 29,2 milliárd dollár kamataiból, a tandíjakból és a kereskedelmi tevékenységből befolyó pénzből 2400 professzor 6700 egyetemistát és 12400 doktoranduszt tanított. A legnagyobb presztízzsel bíró felsőoktatási intézmények Amerikában általában a "magán" kategóriába tartoznak, de vannak kivételek is. Marylandben maradva: a világ talán legmagasabb színvonalú orvosi képzése a Baltimore-ban lévő Johns Hopkins Egyetemen folyik, amely állami finanszírozású. Az általános tendencia szerint egyébként a humán orientációjú egyetemek inkább alapítványiak, a műszakiak inkább államiak, de minden alól van kivétel. A leghíresebb műszaki egyetem, a bostoni Massachusetts Institute of Technology (MIT) például magán, a siketeket oktató, humán irányultságú washingtoni Gallaudet pedig állami, mi több, szövetségi.
A cégek és a magánszemélyek adományaiból összeálló alaptőkével való jó gazdálkodás az egyetem érdeke: csak akkor van elég fizetőképes jelentkező, ha magas színvonalú az oktatás. A piac kínálati, minden diák ezernyi lehetőség közül válogathat. A tandíjak természetesen a magánszférában magasabbak, ám az egyetemek nemcsak a tehetősebb, hanem a lehető legjobb tanulók megnyerésében is érdekeltek, ezért szinte mindenütt óriási összegeket fordítanak ösztöndíjakra. A pénzéért mindenki tanulhat művészettörténetet vagy spanyolgitárt, de az ösztöndíjak általában erősen orientálják a diákokat azokra a szakokra, amelyekre a való világban van igény.
A magán- és az állami egyetemek egyformán a piacról élnek. Abban a tekintetben is, hogy rá vannak utalva a gazdasági szereplőkkel való közvetlen kapcsolatokra. A kutatásokat általában ezekkel közösen finanszírozzák, ami garantálja, hogy az egyetemeken azzal foglalkozzanak, amire a társadalomnak és a gazdaságnak szüksége van.
Az amerikai rendszer sajátossága, hogy az egyetemek nemcsak a tanításban, hanem a sportban is versengenek. Egy jól sikerült kosárlabda- vagy amerikaifutball-szezon után tíz- és százmilliókkal ugrik meg az adományok összege - nem is beszélve a tömegével jelentkező gólyákról.
Az egyetemi diploma egész életen át el nem múló büszkeség tárgya: rengeteg autó hátulján hirdeti matrica, hogy tulajdonosa hol koptatta a padot.
