- Nálunk nem az állam finanszírozza a filmgyártást - jelenti ki Joel Chapron. Legalábbis nem közvetlenül, a központi költségvetésből. Ahogy a szakember fogalmaz, nem minden állampolgár adóját használják fel, csupán azokét, akik a végeredményt is élvezik. A filmes támogatásokat elosztó közalapítvány, a CNC számlájára megy például minden egyes eladott mozijegy árának 11 százaléka és a francia tévécsatornák reklámbevételeinek egy része, az internetszolgáltatók pedig speciális adó formájában járulnak hozzá a költségekhez.

A CNC-hez közvetlenül pályázhatnak a produkciók, mint itthon a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz (MMK). Az viszont eltér a magyar támogatási rendszertől, hogy a megítélt összeget később vissza kell fizetnie a produkciónak - már amennyiben sikeres a film, azaz profitot termel. Az évente mintegy 200 CNC-támogatással készülő francia filmből csupán 10 tudja ezt elérni a mozis forgalmazás alatt. Ez nem jelenti azt, hogy a többi bukás lenne, mivel számos más módja van a további bevételek megszerzésének: a tévés bemutatók, a DVD-megjelenés és a külföldi értékesítés komoly összegeket hozhat egy produkciónak.

Joel Chapron szerint az évi termésnek körülbelül a fele, azaz mintegy 100 film termel nyereséget Franciaországban. Azt mindenesetre furcsának tartja, hogy Magyarországon az állami támogatásnak még egy apró részét sem kell visszafizetni, különösképp a kereskedelmi céllal készült művek esetében.

Mindenesetre Magyarországon lehetetlen profitot termelni a filmekből, mivel kevés készül (évente mintegy 20), kicsi a piac és szinte alig exportálunk filmet - bár a Magyar Filmunió remek munkát végez Chapron szerint. Ez látszik a számos fesztiválszereplésen, de például az orosz filmek után a legtöbb "keleti" bemutató magyar mű Franciaországban.

A Magyar Filmunió francia megfelelője, az Unifrance fő "szponzora" is a CNC, illetve a külügyminisztérium, de magántőkét is képesek bevonni. Az éves büdzséjük 8-9 millió euró (csak az összehasonlítás kedvéért: a Magyar Filmunió mintegy 140 millió forintból gazdálkodik). Chapron szerint ez sok is, kevés is. Mivel az Unifrance az egész világon tevékenykedik, felvetődik a kérdés, hogy miért éri meg a szervezetnek a kis piacnak számító Magyarországon a francia filmnapok szervezése és támogatása. Hazánkban évente körülbelül 25 francia film kerül a mozikba, ez akár 700 ezer nézőt is jelenthet, így a magyar piac igenis fontos. Az érdeklődés fenntartásában fontos szerepet játszik ez az esemény.

Így már érthető, hogy a most folyó rendezvényen miért csak amúgy is bemutatandó filmek szerepelnek: a produkciókat kísérő alkotók jelenléte segítheti a kampányt. Az Unifrance feladata a már eladott filmek népszerűsítése, azaz, hogy az adott országban minél szélesebb közönséget érjen el. "Nem a kereskedelmi műveket népszerűsítik, hanem kereskedelmi eszközökkel népszerűsítenek" - így szólhatna a szlogenjük.

Azzal a felvetéssel, hogy néhány kulturális értékkel bíró, de magyarországi forgalmazási joggal nem rendelkező művet mégis szerencsés lett volna felvenni a programba, Chapron tulajdonképpen egyetért, de hangsúlyozza, hogy ezeknek a filmeknek a bemutatása a helyi nagykövetség dolga. Ráadásul ez "csak a nézőnek" jó, mivel a forgalmazók már sokkal korábban, a nagy fesztiválokon felmérik a termést. A forgalmazók és a filmeket áruló ügynökségek munkájába nem akarnak, de nincs is joguk beleszólni.