Arányi Jánosnak hívták az urat, akinek 1866-ban eszébe jutott, hogy az épületekhez köthető érdekesebb információkat a házak falán is közölni kellene. Arányi egyébként orvos volt, s a kórbonctan tanára a pesti egyetemen, de a régészet nagy rajongója, és mint ilyen, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti bizottságának tagja. Miután ötletét az akadémiai bizottság felkarolta, gyűjtést rendeztek, s el is készült az első húsz tájékoztató tábla, amelyek közül sok még ma, száznegyven év után is megvan a budavári épületeken.

A történet folytatására majdnem száz évet kellett várni. Az Országos Műemlék Felügyelet 1957-ben, a hivatalos műemléklista összeállítása után kezdte ismét jelölni a védett épületeket. Ekkor még több fokozata volt a hivatalos védelemnek, az "első osztályú" műemlékek mellett léteztek műemlék jellegűek és városképi jelentőségűek is, melyeket szintén megtábláztak. (Bár sok helyütt még ma is látni "Műemlék jellegű épület" feliratot, a különbség mára megszűnt, 2001 óta minden védett épület műemlék.)

 

Az 1957-től felszerelt jelölések kisebbek és szűkszavúbbak voltak, mint a száz évvel korábbiak. Mégis fontos szerepük volt az értékek tudatosításában. Címük nagybetűvel hirdette egy-egy házról: MŰEMLÉK. Szabvány méretük 38x45 centiméter, anyaguk általában mészkő. Bár ebben voltak eltérések. Kőszegen például fémlapokra festett, bővebb tájékoztatók kerültek a házakra, Veszprémben pedig nem álló, hanem fekvő helyzetűre szerelték a táblákat. Állíttatójuk sok esetben nem is a felügyelet, hanem a városi tanács vagy a Hazafias Népfront volt.

A rendszerváltás idejére a táblázás jelentős lemaradásba került, s erre a '90-es években sem jutott már figyelem. Nem is volt egyértelmű, hogy kinek a feladata lenne, mondja Okrutay Miklós, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Felügyeleti Igazgatóságának igazgatóhelyettese. Azonban 2001-től az örökségvédelmi törvény ezt egyértelműen a KÖH hatáskörébe utalta, bár pénz nem jutott rá. Most elsőször fordul elő a rendszerváltás óta, hogy sikerült egy nagyobb összeget, nyolcmillió forintot elkülöníteni táblakészítésre. Maga a hivatal is érzi, hogy erre szükség van, hisz az ezredforduló után több száz épületet vettek védelem alá, amelyekről sokszor a környéken lakók sem tudják, hogy azok.

Az idén tehát ünnepélyes keretek között ismét elkezdik a táblázást, s ennek nyitánya a mai műemlékvédelmi világnapon lesz: a Dob utca 19. számú házon Schneider Márta államtitkár avatja fel az elsőt. A helyszín nem véletlenül a belső Erzsébetváros, az úgynevezett zsidó negyed. Az utóbbi évek legzajosabb műemlékvédelmi csatái itt folytak a polgárság aktivitásának köszönhetően. A befektetők által ostromolt városrész arculatát úgy sikerült megmenteni, hogy majdnem hatvan házat műemlékké nyilvánítottak. A mostani akció során ezeket mind meg is jelölik. A táblázás másik célterülete az I. kerület lesz, továbbá Kapolcs és környéke, Sárvár, s három dél-alföldi megye. Okrutay Miklós szerint a mintegy tizenkétezer műemlék felén nincs jelölő tábla, ezért az idei kétszáz, feliratos kőlap kihelyezése után a munkát jövőre is folytatják.

A civil kapcsolat

A világnapi állami rendezvény középpontjában idén az értékvédelemmel foglalkozó civil szervezetek állnak. Számukra a parlament felsőházi termében délután fórumot rendeznek Szili Katalin védnöksége alatt. Délelőtt ugyanitt Hiller István adja át a Műemlékvédelemért és a Régészeti örökségért díjakat, Varga Kálmán KÖH-elnök a Dercsényi Dezső-sajtódíjat, Fejérdy Tamás pedig a nemzetközi műemlékszervezet, az ICOMOS díját a legjobban sikerült, illetve citromdíját a legkétesebb műemlék-felújításért. Mihályiban, a Dőry-kastélyban látható a tavalyi év műemlékes eredményeit bemutató Mustra, 19-én 16.30-tól pedig a Margit-szigeten, a zenélő kúttól szervez sétát az ICOMOS.