A minap helytelen parkolásért háromezer forintos büntetésről értesített a szombathelyi közterület-felügyelet. Pedig a lakásom előtt álltam meg: ott, ahol nem kell parkolójegyet váltani. Csupán arra figyelmeztet egy kiegészítő tábla, hogy egymás után sorban, a járdára fél kerékkel felállva lehet várakozni. Én azonban csak keresztben, két kocsi közé tudtam bepréselni magam. Azt is csak azért tettem, mert nyolcvanéves édesanyámat hoztam haza a kórházból. Ki kellett szállni a csomagokkal, s bemenni a házba. Mire a nem éppen könnyű műveletnek a vége az lett: megbüntettek szabálytalan parkolásért.

Az azonnali reklamáció után a közterület-felügyelet vezetőjétől azt a választ kaptam: nincs ellenvetés, fizetni kell.

- Ez a minimumtarifa? - kérdeztem. - Nem - hangzott a válasz, amely így folytatódott -, a minimum ötszáz, a maximum tízezer. De a minimum gyakorlatilag nem létezik!

Elgondolkodtam: vajon miért ismeretlen Szombathelyen - az elvileg létező - minimumtarifa? Vajon azért, mert kis bevételt eredményez? Vagy azért, hogy ne kelljen mérlegelni? Esetleg azért, hogy éreztessék az autósokkal: akkor is rend lesz, ha belegebedtek?!