Szálljon be Ön is a Budapesti Panaszkórusba

Túl sokszor kell dolgozatot írni! Az osztályban gyakran fingszag van! Nincs időm semmire, nem tudok megtanulni focizni. - Egy finn általános iskola kisdiákjai komor arccal, kórusban éneklik ezt bele a kamerába.

Finnországból indult, és ma már nemzetközivé terebélyesedett mozgalom a panaszkórus. Az ötlet gazdái - Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen - interaktív művészeknek nevezik magukat, és a kollektív alkotással kísérleteznek. Panaszkórus "projektjüket" idén februárban Budapesten a Műcsarnokban rendezett nagyszabású skandináv képzőművészeti seregszemlén a magyar érdeklődők is megismerhették.

Az eljárás lényege, magyarázták el: hirdesd meg egy honlapon, újságban, utcai plakátokon, szórólapokon, hogy  összegyűjtöd a városlakók panaszait, hogy aztán majd azokból, a panaszkodókkal együtt kórusművet alkothassatok. Bárki bármilyen gondját, baját megírhatja, s aki akar, jelentkezhet a kórusba, ahol panaszát el is énekelheti. A kórusmű úgy áll össze, hogy a résztvevők kiválogatják a legjobb panaszokat, csoportosítják őket és ugyancsak közösen verseket faragnak belőlük. A kész szövegre azután egy zeneszerző komponál muzsikát. Az önkéntesek karnagy segítségével tanulják meg a művet, amellyel néhány próbát követően nyilvános helyeken állnak a közönség elé - köztereken. 

"A női programozókat nem veszik olyan komolyan, mint a férfiakat." "Szentpéterváron szörnyű az éghajlat." "A férfiak nem teszik meg az első lépést, mindig a nőknek kell kezdeményezniük." - Ezeket a panaszokat például a szentpétervári kórus énekelte el.

A panaszkórusok civil szerveződések, senki sem pénzért csinálja, és a finn ötletgazdák is csak annyit kérnek a megvalósítóktól, hogy ne feledkezzenek meg nevük említéséről, illetve, hogy az előadásokról készített videofeltélelt tegyék hozzáférhetővé az ő honlapjukon is.

A finn művészházaspár szerint az is fontos, hogy a próbák után legyen közös kaja és pia, mert az is segít összekovácsolni a közösséget.

Az összes panaszkórusban, amelyet a művészpárt által létrehozott nemzetközi oldalon végignéztem, komolyak a szereplők, de a gyerekkórusnál ez különösen feltűnő. A nyolc-tízéves gyerekek teljesen természetesen komolyak, mindegyik ugyanabban az állapotban van: egészen határozottan panaszkodik. Ráadásul közös bajokat adnak elő, ez még nagyobb súlyt ad az egésznek.

 
 
 
 
 

A Helsinki Panaszkórus

A közös éneklés magasabb szintre emeli a panaszt, mint a szimpla, személyes rinyálás. Ha sokan éneklik ugyanazt, akkor rólunk, mindnyájunkról van szó.

A másik szokatlansága a panaszkórusnak az a bevállalás, hogy civil mivoltukban kiállnak emberek a nyilvánosság elé és azt mondják, hogy rossz nekik.

Egy olyan világban, ahol szinte csak rossz hírek vannak az újságban, és ahol a létbizonytalanság, a stressz, a depresszió elég gyakori probléma, önámítás azt képzelni, hogy én mindettől simán izolálhatom magam és élhetek egészen kitűnő életet.

A boldogság médiája mégis sokkal jobb, mint a szorongásé, a rossz kedvé vagy a kudarcé. A  kereskedelmi rádióműsorokban igazán szokatlan lenne hallani, hogy a mindig pörgős és derűs műsorvezető egy nap azt mondaná: "Jó reggelt, ma nem volt kedvem bejönni a stúdióba. A reklám után arról fogok beszélni, hogy évek óta magányosan élek, és késő éjszakáig robotolok. Maradjanak velünk!"

Számomra ettől olyan üdítően őszinte jelenség a panaszkórus. Nem is az a lényeg, amit énekelnek, hanem a természetessége, az a gesztus, hogy "hé, ne játsszuk meg magunkat!" A panaszkóristák nem hivatásos művészként szenvednek, egy fillért nem kapnak a produkciójukért, hanem csak úgy megosztják velünk a triviális élményt, hogy valójában milyenek a dolgok.

A Budapesti Panaszkórus most szerveződik, bárki szabadon csatlakozhat. A panaszokat egy mailcímen várják: panaszkorus@gmail.com, és egy blogot is indítottak, ahol - regisztráció után - ki-ki szintén megírhatja, mi fáj: panaszkorus.nolblog.hu.

Végül álljon itt az én személyes panaszom: ennek a cikknek a megírását napok óta halasztgatom. Folyton időhiányban szenvedek. Olyan szörnyű, hogy az online újságoknak nincs szünnapjuk! Minden nap aktívnak és kreatívnak lenni képtelenség! És a Léderer megint átírta a cikkemet.

Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen, az alapítók
Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen, az alapítók
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.