Lehet, hogy már holnap elvéti a lépést. Persze, csodák is történhetnek; ebbe a kategóriába tartozna, ha Tariceanu másfél év múlva tényleg átjutna a túlsó partra. A produkció sorsa távolról sem csak rajta múlik. Talán abban bízik, hogy próbálkozásához remek szövetségese akadt: a félelem. Márpedig a félelem a politikában is nagy úr.

Arról van ugyanis szó, hogy a Traian Basescu elnök által távvezérelt Demokrata Pártot leszámítva Romániában pillanatnyilag minden parlamenti erő retteg egy előre hozott választástól. Tartanak tőle, hogy ebből egyedül a Basescu-pártiak jönnének ki jól. Így aztán még az is vonzóbbnak látszik számukra, hogy egy darabig olyan kabinetet tartanak kormányon, amelyhez - hivatalosan - nem sok közük van. Hogy adott esetben mennyire jól működik e logika, a parlamenti jobbszél vezére, Corneliu Vadim Tudor esete is mutatja. Ő a bizalmi vitában kikérte magának, hogy "magyarfüggő" kormánya legyen országának. Kizárható, hogy dörgedelmei közepette Tudor ne lett volna tisztában vele: frakciójának legalább fele ad le bizalmi voksot Tariceanura. (Más kérdés, hogy az RMDSZ kormányzati súlya most valóban valamelyest növekszik.)

Nyilvánvaló az is, hogy az új román kormány színre lépése nem vonatkoztatható el a Basescu és Tariceanu között jó ideje zajló politikai bokszmeccstől, amely minden jel szerint a kiütésig tart. A küzdő felek túl vannak már megroggyanásokon, számoltak is rájuk a ringben, de - ha az ügynök- és korrupciós vádak hagyta monoklival is a szemük alatt - kitartanak. Szinte minden energiájukat leköti az áldatlan harc. Olyannyira, hogy némelyek Romániában és külföldön egyaránt kezdik úgy érezni: ez már a stabilitás rovására megy. A politikának persze a legutóbbi években nem kellett különösebben figyelnie a gazdaságra: látszólag eldübörgött az magától is. A növekedés jelentős, a munkanélküliség csökken, a külföldi tőke pedig patakokban áramlik befelé. Mi gond lehetne? Például az, hogy mostanában kezdenek aggódó hangok hallatszani nyugati befektetők részéről; elemzők pedig attól tartanak, hogy a kíméletlen belpolitikai csata, a hangos botrányok, korrupciós ügyek óvatosabbá tehetik a külföldi vállalkozókat Romániában.

Márpedig e tekintetben gyökeres fordulatra egyelőre nincs kilátás. Az új Tariceanu-kabinet felbukkanása inkább azt az üzenetet hordozza, hogy Romániában talán még az eddiginél is törékenyebb a kormányzati konstrukció. A "ki kit győz le?" kérdése változatlanul eldöntetlen és uralja a napirendet. Még az sem elképzelhetetlen, hogy az igazi haddelhadd csak ezután kezdődik.