Draskovics reformot vetített

Kurucz Árpád

Ha valódi programalapú költségvetési tervezés lenne Magyarországon, akkor a négyes metró projektjét most le kellene állítani, és újraterveztetni az egészet úgy, hogy az első "kapavágások" után ne az derüljön ki, az eredetinél a harmadával többe kerül az egyelőre nem tudni, miből finanszírozandó építkezés. Ezt a Demos Alapítvány tegnap, a költségvetési reformról szóló konferenciájának egyik előadója mondta lapunknak. A programalapú költségvetési tervezés lényege ugyanis nagy vonalakban az, hogy a pénzeket meghatározott prioritások mentén kijelölt célokra költik programok keretében, mégpedig úgy, hogy a célokhoz mérhető mutatókat is rendelnek. Így a közpénzek elköltése átlátható és számon kérhető lesz.

Ez azonban csak az egyik, s nem is a közeli jövőben komoly aktualitást nyerő területe lehet a költségvetési tervezés, törvényalkotás és végrehajtás hazai reformjának. Erre nagy vonalakban azért van szükség, mert a jelenlegi jogszabályi és intézményi környezetben gyakorlatilag nem átlátható a költségvetési rendszer, és a benne dolgozók sem végzik elég felelősen a munkájukat - mondta Draskovics Tibor, a reformokért felelős kormánybiztos. Hozzátette: nem ismeri sem a nyilvánosság, sem a szakma a döntési alternatívákat, azt, hogy mekkorák a büdzséből kifizetendő számlák, és hogy valójában ezeket kinek kell kifizetnie. A volt pénzügyminiszter szerint azonban csak akkor lehet érdemi változást elérni ez ügyben, ha az egész politikai elit hozzáállása megváltozik. Ma ugyanis jellemzően nem választunk az állam által finanszírozandó feladatok között, nincsenek prioritások, amelyek alapján megmondhatná a kormány, mire ad és mire nem ad pénzt. A döntések bizonyos értelemben véve esetlegesek. A politikának tehát el kell fogadnia: ha kemény költségvetési korlátot állítunk, akkor a közpénzek elosztása során sok nemet és kevés igent mondhat - fogalmazott Draskovics.

A költségvetési pénzek elköltésének bizonyos mértékű szigorítására persze már a következő években is sor kerül - függetlenül a vélhetőleg évtizedes időtartamú és esetleges politikai kultúraváltástól. Az Államreform Bizottságnak 2008 tavaszára kell letennie a kormány, illetve az Országgyűlés elé olyan jogszabálytervezeteket, amelyek az államháztartási kiadásokat számos ponton megfogják, kemény pénzköltési korlátokat állítanak, amelyeket a rövid távú politikai érdekek mentén nem lehet elmozdítani. Értsd: a 2010-es választások előtt ezek a szabályok garantálhatják, hogy nem tér vissza a kormány a szavazatszerző költségvetési politikához. A kormánybiztos szerint akár az alkotmányban vagy egy kétharmados törvény keretében, vagyis majdnem teljes politikai konszenzussal lehetne meghúzni a lehetséges hiány mértékére vonatkozó korlátot. Változtatni kell a költségvetési elszámolások rendjén, hogy azok átláthatóbbak legyenek. (Ez a módosítás az egyik feltétele a programalapú tervezésnek, vagyis annak, hogy tudjuk: mit akarunk miből, miért, kinek a javára elérni, és mindezt miként finanszírozzuk.) Lényeges továbbá, hogy az adott évi költségvetés ne csak az aktuális évről szóljon, hanem közép- és - egyes ügyek esetében - hosszú távú terveket, célokat, folyamatokat is tartalmazzon - a nyugdíjrendszer esetében például minimum húsz évre előre kellene tudni viszonylag pontosan tervezni. A kormánybiztos egy új intézményben is gondolkodik, amely a költségvetési terv előzetes értékelésével, ellenőrzésével foglalkozna (ezt ma részben az Állami Számvevőszék végzi), bemutatná az Országgyűlés előtt, hogy az egyes javaslatok milyen pénzügyi és egyéb hatásokkal járnának.

Mindenesetre az első év, amikor már a szigorúbb szabályok szerint tervezik és hajtják végre a költségvetést, 2009 lehet. Vagyis, ha valóban elkészülnek a bizottság tervei jövő év tavaszáig, azokat még abban az ülésszakban el kell fogadnia a T. Háznak. Tátrai Miklós, a Pénzügyminisztérium államtitkára szerint azonban már a jövő évi büdzsé tervezését és végrehajtását is segíthetik majd ilyesfajta szigorító intézkedések.

Domokos László, az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának fideszes alelnöke ugyanakkor hozzátette: már az is érezhető javulást eredményezne, ha a jelenlegi jogszabályokat betartaná a kormány. Ezzel többek között a jogszabályalkotás szabályozására utalt - mint azt Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke kifejtette, az utóbbi időszakban mindössze egy olyan jogszabályt fogadott el az Országgyűlés, amelyhez elkészültek a megfelelő, a törvény által előírt hatástanulmányok. Magyarán: a születő törvények, rendeletek nagy része esetében maga a kormány, de a parlament sem tudja pontosan, miként is fog az működni. Így nem véletlen, hogy újonnan születő törvényeink vagy a törvénymódosítások zöme annyi pénz elköltését irányozná elő az államháztartásban, de a magánemberek háztartásaiban is, amennyi nincs - jegyezte meg Domokos.

Báger Gusztáv, az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézetének főigazgatója szerint elsőként, akár kísérleti jelleggel, ott lehet megpróbálkozni a célokhoz, hatékonysági mutatókhoz és kemény költségkorlátokhoz kötött tervezéssel, ahol leginkább úgynevezett fejezeti kezelésű előirányzatokkal gazdálkodik a minisztérium - a nagy infrastrukturális projektet kezelő gazdasági tárca például ilyen. Tátrai szerint viszont ott lehetne hatékonyan "kísérletezni" a programalapú tervezéssel, ahol uniós pénz is van, mivel ott az EU eleve megköveteli saját módszertana szerint az átlátható, szigorú elszámolást.

Domokos egyetért ugyan ezzel, ám a programalapú költségvetés általánossá válásával kapcsolatban szkeptikus. Mint mondja, Franciaországban öt év kellett a döntéstől számítva ennek a költségvetési rendszernek a bevezetéséhez. Vagyis már a bevezetés időigénye miatt sem képzelhető el az érdemi áttérés valós politikai konszenzus nélkül.