„Nem vagyok cionista, és vallásos sem, de mélyen együtt érzek zsidó sorstársaimmal, és fontosnak tartom Izrael fennmaradását. Nem az a célom, hogy Izrael ellenségeinek malmára hajtsam a vizet” – írja Soros György a New York Review of Booksban.

A Metazin nemrég beszámolt Frank Furedi esszéjéről, amelyben a szerző kifogásolta, hogy Izrael minden kritikusát antiszemitizmussal vádolják. Soros György most példátlanul kemény hangon bírálja az Izrael-lobbit.

„Az Izrael-lobbi meghökkentően nagy sikerrel fojtja el a bírálatot. A politikusoknak kockázatos szembeszállniuk vele, mert befolyásolni tudja a politikai célokra nyújtott pénzügyi támogatást.”

Soros veszedelmesnek tartja, hogy Izrael nem hajlandó tárgyalni a szabadon választott palesztin kormánnyal, és hogy Washington mindezt bátorítja. Izrael arra hivatkozik, hogy a miniszterelnököt adó Hamász terrorista szervezet. Valójában azonban a Hamász nem egységes. Van realista, politikai szárnya is, és a tárgyalás ezt erősíthetné a szélsőséges, katonai szárnnyal szemben. Az elutasítás viszont éppen fordított eredménnyel jár. Igaz, hogy a Hamász nem ismeri el Izraelt, de a palesztinok által eddig kötött megállapodásokat igen. Izrael elismerését nem a tárgyalások megkezdése, hanem a megállapodás feltételéül kellene megkövetelni.

Soros György úgy látja, hogy Izraelben sokkal nyíltabb vita folyik minderről, mint az Egyesült Államokban. És ezért jelentős részben az Izrael mellett lobbizó AIPAC (American Israel Public Affairs Committee) nevű szervezetet teszi felelőssé, amelynek egyrészt nagy befolyása van a Bush kormány politikájára, másrészt megakadályozza, hogy az ellenzéki demokraták szembeszálljanak vele.

„Izrael barátainak jó okuk van rá, hogy kétségbe vonják az AIPAC érdekvédő tevékenységének helyességét, és meg is próbálkoznak vele. De ahelyett, hogy az AIPAC önvizsgálatot tartana, az Izrael-lobbi az izraeli politika úgynevezett progresszív bírálóit azzal vádolja, hogy antiszemitizmust szítanak és egyenesen Izrael létét veszélyeztetik.”

„Tudósok előmenetelét is megakadályozták már, kutatóintézetek szakértőinek pénzügyi támogatását is megvonták, amiért túl messzire tértek el az Izrael-lobbi véleményétől. Amikor Jimmy Carter volt elnök bírálta Izrael ciszjordániai politikáját, békekutató központjának sok támogatóját elvesztette. Ha bárki ellent mondani merészel, megszégyenítő kampány indul ellene. Személyes tapasztalatból mondom” – emlékeztet Soros György arra az esetre, amikor egyenesen fognak minősítették a holokauszt fogaskerekében.

Soros elismeri, hogy maga is sokáig hallgatott, de nem félelemből, hanem mert nem akart ártani Izraelnek és a zsidóságnak. Most azonban úgy látja, hogy a hallgatással többet ártana.

A világméretű cionista összeesküvésről szóló történetek közönséges antiszemita vádak, amelyeket kevesen vesznek komolyan. De egyszeriben hihetőbbé válnak attól, hogy az AIPAC-nak sikerül elfojtania a bírálatot. „Ha a zsidó közösségben vita indulna erről, az nem szítaná, hanem kioltani segítene az antiszemitizmust.”

Soros nemigen bízik benne, hogy a Demokrata Párt képes lesz megszabadulni az AIPAC befolyásától. Ezért úgy gondolja, hogy a zsidó közösségnek kell megrendszabályoznia az állítólag őt képviselő szervezetet.

Soros György