A londoni férfi Korzikán
A korzikai Bastia egyszerre szépséges és nyomasztó tengerparti kisváros. A szárazföldbe mélyen benyúlik a félkör alakú régi kikötő. A fölötte emelkedő dombon, görög amfiteátrumra emlékeztetőn, szorosan tapadnak egymáshoz a többszintes, ódon, néhol teljesen lerobbant házak. Mögöttük tör az ég felé a barokk katedrális két tornya. Itt forgatta a múlt hét vasárnapjáig két és fél órásra tervezett fekete-fehér filmjét Tarr Béla. A forgatást két évvel ezelőtt kezdte, de néhány nap után Humbert Balsan francia producer öngyilkossága, illetve cégének jelentős adóssága miatt félbeszakadt a munka. A forgatókönyvet Georges Simenon bűnügyi regényéből Krasznahorkai László írta, akivel a Kárhozat (1987) óta dolgozik együtt a rendező. A londoni férfi magyar-francia-német koprodukcióban készült, angol és francia nyelven.
A magas hegyek és a végtelen tenger közé zárt, méltósággal pusztuló városias térben Rajk László tervei alapján épült fel a kikötői pályaudvar, melynek tornyából a főhős váltóőr egy gyilkosság véletlen szemtanújaként jut hozzá egy bőröndnyi pénzhez, s ennek következményeként a létezés alapkérdéséivel szembesül: a bűn fogalmával, valamint az élet értelmének és értékének problémájával.
Tarr Béla a világról nem egyszerűen formabontó filmnyelven beszélő, hanem műveiben saját világot teremtő rendező. De ezt a nagy művészekre jellemző állandó kételkedésben is elkötelezett és bizalmas társakkal együtt teszi. A többperces snittek újbóli felvételeit ugyanis színházi hangulatú próbafolyamat előzi meg, amelyben jól érzékelhető a tökéletest kutató kísérletezés. Ebben Tarr Béla első számú és egyenjogú társa évtizedek óta a maximális precizitást követelő Hranitzky Ágnes társrendező és vágó.
A próbák során először egy olyan mozgássor születik meg, amelynek egyik szereplője a színész, a másik a kamera. A "koreográfiát" a szintén állandó alkotótárs Víg Mihály előre megkomponált, balladaszerű zenéjére rögtönzik az alkotók. A mozgások hajszálpontos beállításában óriási szerepe van a Tarr Bélával szinte valamennyi filmjében együtt dolgozó Tóth János fahrtmesternek, aki az úgynevezett dollyt (kameramozgató kocsit) kezelve teremti meg az operatőrrel a kamera számára azt a mozgást, amely a vásznon a légiesség érzetét adja.
A filmművészet műfaji határait feszegető és azt folyamatosan meg is újító rendező már-már klasszikussá válását talán az jelzi a legjobban, hogy a filmjein felnőtt fiatalok is fontos helyet kaptak a stábban. Tarr Béla legújabb alkotásának operatőre berlini tanítványa, a magyar származású Fred Kelemen. Az első asszisztens a holland Jeroen Frantzen öt nyelven - köztük magyarul - vezényelte a forgatást. A második asszisztens francia Yann-Eryl Mer pedig a rendező filmjeinek hatására tanult meg magyarul, és kereste fel maga választotta mesterét Budapesten. Most Tarr Béla filmjeinek esztétikájából írja szakdolgozatát a Sorbonne-on.
Maloint, a családos, de teljesen elmagányosodott váltóőrt a cseh színész-rendező, Miroslav Krobot alakítja, aki számára a figura egyszerűségének és rejtett intelligenciájának kettősége a legvonzóbb. A cseh színész jobbára magányos volt a 80 fős francia-magyar stábban, de helyzete jól szimbolizálta Tarr Bélának azt a meggyőződését, hogy a színészeknek a jól előkészített szituációban valójában csak saját személyiségüket kell megjeleníteniük. Szereplőválasztásainál mindig döntő, hogy a valódi ember és az elképzelt figura személyisége minél inkább fedje egymást.
Ezen a héten már a vágószobában folytatódik a munka. Tarr Béla reményei szerint A londoni férfit a május 16-án kezdődő 60. Cannes-i Filmfesztiválon mutatják be.
Még közelebb a kamerával a színészekhez! - hangzott el a rendezői utasítás. Nem lehet, az már torz lesz, nem reális - tiltakozott az operatőr. - Hát nem is reális képet szeretnék! - válaszolt Tarr Béla.
