Minden józan polgártársunkhoz hasonlóan, minket is aggodalommal tölt el az elmúlt hónapok során tapasztalt utcai erőszak. Ugyanakkor egy demokratikus társadalomban érték a szólás szabadsága, még akkor is, ha a jóérzésű többség számára elfogadhatatlan politikai erők élnek e jogukkal. Meggyőződésünk, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége tisztában van a demokratikus játékszabályokkal és helyén kezeli azt a szűk kisebbséget, amely a társadalmi feszültségeket kihasználva – jogaival visszaélve – köztereinken tombolt. Sajnálatos, hogy ez az agresszió nem egyszer primitív rasszista és antiszemita megnyilvánulásokkal járt együtt. Mindez az egész magyar társadalom problémája és nem elsősorban a magyarországi zsidóságé.

Éppen ezért meglehetősen problematikusnak ítéljük a MAZSIHISZ ezzel kapcsolatos politikáját amely a megnövekedett kockázatra hivatkozva a nemzeti ünnep idején otthonmaradásra szólít fel minden zsidót. Teljességgel elhibázottnak tartjuk, hogy a közelgő március 15-i nemzeti ünnep kapcsán, eleve veszélyeztetettnek ítélték a magyarországi zsidó közösség egészét. Ezzel akarva-akaratlan olyan érzést keltenek, mintha zsidóságunk miatt tényleg félnivalónk volna.

Március 15. a magyarországi zsidóságnak is fontos ünnepe. Zsidók ezrei harcoltak és haltak meg az 1848-as forradalom során a szabadságért és az egyenjogúságért. A kölcsönös bizalmatlanság erősítése helyett, a nemzeti ünnep kapcsán MAZSIHISZ-nek inkább erre kellene felhívnia a figyelmet. Az ünnep közös, ám ha a zsidó vezetők felszólításának engedve otthon maradunk, akkor a szabadságharc zsidó hőseinek önfeláldozását kérdőjelezzük meg.

Nem szeretnénk kisebbíteni az antiszemita jelenségek veszélyét, de végre ki kell jelenteni: a hivatalos zsidó vezetők ezzel kapcsolatos kommunikációja gyakorta öncélú. Természetesen fontos emlékezni és emlékeztetni a holokausztra, természetesen szót kell emelni a zsidóságot sértő antiszemita jelenségek ellen, de helytelen csak ezek kapcsán megnyilvánulni. Előre kell tekinteni! Végre a judaizmus hagyományos értékeit, közösségünk eredményeit, kulturális értékeinket, közös történelmünket is hangsúlyoznunk kellene önmagunk és a többségi társadalom előtt. Volna mire büszkének lennünk!

Fritz Zsuzsa, tanár
Nagy Ákos, újságíró
Büchler András
Köves Slomó, rabbi
Eva Mihály Amichay, városgazdász-újságíró
Jávor István, filmkészítő
Kőszegi Lajos, műszaki munkatárs
Jónás Dorka, belsőépítész
Timár György, vendéglátóipari vállalkozó
Szegő András (Szentendre)
Büchler Tamás, egyetemi hallgató
Szolga Balázs János, nyelvtanár
Kékesi Zsolt
Zsoldos Iván, informatikus mérnök
Nógrádi Péter, vállalati tanácsadó
Steiner Zsófia, egyetemi hallgató
Nagy Erzsébet, kutatási koordinátor
Lőwy András, ny. filozófus, túlélő
Révai Károly, ügyvéd
Simon Iván, informatikus
Heller Ágnes, filozófus
Fehérvári András, vállalkozó
Berényi Péter, sportoktató
Surányi Vera, filmprogram szerkesztő
Gárdos Gábor, vívóedző
Pap Ágnes, újságíró-szociológus
Szántó T. Gábor, író
Simon Tamás, menedzser
Simon Erzsébet, érdekképviseleti vezető
Buza Zsuzsanna, közgazdász
Kertai Zsolt, közgazdász
Gadó János, szociológus, a Szombat szerkesztője
Sziklai Klára, oktatásszervező
Fazekas Orsolya, Tanuló
Dickmann Sándor, pályázatíró
Végh Gábor, tanár
Kramer Zsófia, egyetemi hallgató
Arató János, újságíró
Krausz Éva
Balla Zsolt, egyetemi hallgató
Szegő Péter, újságíró
Frőlich Róbert, rabbi
Erős Ferenc, szociológus

Az aláírásgyűjtés még nem fejeződött be, ahhoz még lehet csatlakozni!

Fritz Zsuzsa  
06-20-481-59-75
zsu@balinthaz.hu

Nagy Ákos
06 30 53 53 253
akos@balinthaz.hu