Jó napot, Vietnam
Lehetetlen gyalogolni, így leintek egy cyclót, egy riksaszerű triciklitaxit. Térképen mutatom, hová szeretnék menni - persze hiába, mert vezetőm nem tud olvasni. Aztán egy ismerőse magyarázza el neki az úti célt. Tizenöt perc a forgalomban, és meg is érkezünk. A "sofőrnek" átadom az egydolláros bankjegyet, a viteldíj kialkudott árát. A vietnami nézi, elmosolyodik, ugrik egyet, majd nagy örömmel mutatja körbe a járókelőknek legújabb szerzeményét: a kapott pénz több, mint amit egy szegényebb vietnami egy nap alatt megkereshet.
Utam ezután egy internet-kávézóba vezet, ahol a számítógépek előtt ülő helyiek mindenféle tőzsdei műveleteken dolgoznak, chatelnek, telefonálnak. Bár a hivatalos tőzsde is szárnyal, de a legjobb üzleteket mégis a kvázi brókerek segítségével, a tőzsdén nem jegyzett, volt állami cégekre lehet kötni - "nagyobbra fújni a lufit", és pár hét alatt megduplázni a vagyont.
Az átalakuló Vietnam két arca: az egyik oldalon ott a Világkereskedelmi Szervezetbe néhány hónapja csatlakozott ország a gazdasági reformokkal, a tavaly 144 százalékon teljesítő és az idén is egekbe szökő vietnami tőzsdével, az Intel amerikai cég egymilliárd dolláros beruházásával, vagy éppen a Canon óriásnyomtatógyárával. A másik oldalon pedig a lakosság több mint húsz százaléka, akik a havi 12 és fél dolláros (városban 16 dolláros) szegénységi küszöb alatt élnek. S akkor még a politika és gazdaság kétarcúságáról, a - kínai módra - nyitott gazdaságú kommunista országról még nem is esett szó.
Amíg azonban a politikai rendszer aligha, a szegénységi mutatók hamarosan megváltozhatnak. A vietnami kormány törekvései szerint 2010-re tíz százalékra kívánják leszorítani a szegények arányát, társadalmi projektekkel és nemzetközi segítséggel pedig javítani az életkörülményeken. Ezt nagyban elősegítheti a dinamikus növekedés is, hiszen a kommunista ország GDP-je az elmúlt tíz évben megduplázódott, a bruttó hazai termék tavaly 8,2 százalékkal nőtt, a külföldi tőke pedig szünet nélkül áramlik be az országba.
A délkelet-ázsiai országban hasonlóra már volt példa a 80-as években és a 90-es évek elején, a doi moi, a "vietnami peresztrojka" meghirdetése után. Akkor azonban a kommunista párt megijedt az egyre nyilvánvalóbbá váló külföldi jelenléttől, és megszorításokat vezetett be, hogy korlátozza a külföldiek tulajdonlását. A később újra kinyitott kapuk bezárásától egyesek most is tartanak. Sokan viszont egyetértenek azzal, hogy bizonyos szektorokban, így például a pénzügyek és a tőzsde területén szükség van korlátozásokra és további szabályozásra.
Kétségtelen, hogy az idén Kínánál is gyorsabb fejlődést produkáló Vietnam Ázsia új gazdasági tigrise. Az irányított gazdaságból a piaciba való átmenet még javában tart, a befektetők számára pedig talán ez a legnagyobb vonzereje az országnak: számos kiaknázatlan lehetőség, nyolcvanötmilliós piac. A lakosság fele huszonöt évesnél fiatalabb, a kínainál és az indiainál is olcsóbb a munkaerő (az átlagos havi fizetés ötven amerikai dollár - nemrég, egy japán cég nyolcvanöt dolláros állásajánlatára Ho Si Minh-városban tizenkétszeres volt a túljelentkezés). A lassan visszaszivárgó, külföldön élő, jól képzett vietnamiak (az úgynevezett Viet Kieu-k) például az IT-szektort is fejlesztik.
A fejlődés egyenlőtlenségeinek a jelei azonban már most is mutatkoznak. Bár a mezőgazdaság még mindig a GDP húsz százalékát adja, és a sokáig ellátási gondokkal küszködő Vietnam ma a világ második számú rizs- és kávéexportőre, a jobb élet reményében mégis egyre többen költöznek vidékről a nagyvárosokba. Ahol már az igazi, kapitalista gazdagság és luxus jelei is láthatóvá váltak: az egyik internetes újság nemrég közölte a leggazdagabb vietnamiak nevét, Ho Si Minh-város exkluzív szállodájában, a Park Hyatt Saigonban pedig egy szoba ára az átlag vietnami féléves fizetésébe kerül.
Ha luxusszállodát nem is, de javuló életszínvonalat joggal remélhetnek a vietnamiak, akik küzdeni tudásukról a XX. században már meggyőzték a japánokat, a franciákat, az amerikaiakat és a kínaiakat is. Más kérdés, hogy a korábbi ellenségek most a legnagyobb befektetők és kereskedelmi partnerek szerepében térnek vissza a kommunista országba.
Ho Si Minh-város,
2007. március
