Nem lesz újabb tető Fehérváron
A székesfehérvári középkori bazilika feltárásának százhatvan éve alatt kiásták a hajdan volt templom alapjainak nyolcvan százalékát, előbukkant több száz sír, raktárba került a székesegyház köveiből körülbelül kétezer faragott maradvány, s mégis nagyon bizonytalan a tudomány a szakrális királyi központtal kapcsolatban. III. Béláé kivételével például nincs egy királysír sem, melyet pontosan azonosítani lehet. Pedig az alapító Szent Istvántól kezdve II. Lajosig sok nagy királyunk nyugodott itt: Károly Róbert, Nagy Lajos, Mátyás.
A jelentősebb sírok helyét ma pirosas műkő lapok mutatják, felirat nélkül. Bizony, nehéz történelmi katarzist átélni az alig értelmezhető alapok és az illúziókeltéstől szándékosan ódzkodó kiegészítések fölött. A romfalakból és az oszloptalpak sorából kirajzolódnak valamelyest az egykori háromhajós templom alapvonalai. Tudjuk, hogy tornyai a mai Országalma-szobor felé néztek. De nem voltak egyformák, és nem volt belőlük négy, mint ahogy azt a Képes Krónika egyik iniciáléján lerajzolták.
A romterület máig meghatározó képét, a szabadtéri múzeumot 1938-ban alakították ki. Ekkor épültek - Lux Kálmán tervei szerint - a jellegzetes neoromán kísérőépületek: az árkádos kőtár és a Szent István feltételezett szarkofágját őrző szentély a városkapuval. Azóta a romterület jellege nem sokat változott, bár épültek újabb kiegészítések. A legnagyobb beavatkozás az ezredfordulón megépült, elhíresült védőtető volt. Az Oltay Péter tervezte íves vastraverzes szerkezet, a "hangár" négy évig állt, majd a közfelháborodás miatt 2004-ben le kellett bontani. Ám a vele együtt épült beton mellvéd és a lábakon álló, új, vasbeton járda továbbra is megmaradt a terület szélén. A tavaly befejeződött legújabb ásatások tulajdonképpen az alattuk fekvő területeket kutatták, s ezek a fedésben lévő újabb részletek lesznek láthatóak nyártól, amikorra elkészül építészeti rendezésük.
Az ásatásokat 1994-től 2006-ig a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Biczó Piroska vezette, aki Kralovánszky Alántól vette át a munkát. A járda alatti részeken megtalálta a templom déli falát, sikerült azonosítania az Anjou-kápolnát, melynek holléte a XIX. század óta vitatott volt. Feltárta továbbá a templom megerősített déli tornyát, melyet Pipó-toronynak is neveznek, s amely a mai Országalma-emlékmű felőli mellvéd alatt helyezkedik el. Sikerült meghatároznia a templomhoz elöl csatlakozó fogadóépületet is és megtalálnia ennek egyik négykaréjos oszloptalpkövét. Ezen a területen is sok sír bukkant elő, de nem királyoké, hanem főleg gazdagabb polgári személyeké. Ozorai Pipónak, Zsigmond király híres hadvezérének feltételezett sírhelye is előkerült az általa megerősített torony aljában. A helyreállítás után is jelölni fogják a téglaburkolatban.
A rendezés Szabó Zoltán építész tervei szerint folyik. Az újonnan feltárt területek bejárhatók lesznek a kialakítandó gyalogutakon, acélrácsos járófelületeken. A romok egy része üvegfal mögött lesz látható, lámpákkal megvilágítva. Mint az építész elmondta, többlépcsős fejlesztésről van szó. Végső soron a terület új arculatát a városszövetbe illeszkedőn kell majd megoldani. Ez azonban városrendezési kérdés, s érinti a romkert környezetét is. A városnak kell döntenie benne. A 2004-ben elbontott védőtető helyére egyelőre nem terveznek újat.
A nemzeti emlékhely munkálataira tavalyelőtt 50 millió forintot, 2006-ban 130 milliót kaptak a költségvetésből, idén pedig 150 milliót szavazott meg a Parlament, mondja Fülöp Gyula, a Szent István Király Múzeum igazgatója. További százmillió lesz még szükséges a romterület melletti földhivatali épület múzeummá alakítására. Abban rendeznék meg a bazilika történetéről szóló kiállítást, s pincéjéből közvetlen kijárót nyitnának a romokhoz. Ennek a tervei most készülnek, s jövőre meg is valósulhatnak.
