Az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-könyvtár szakán végzett, tanárként dolgozott, majd 1990-ben lett a Magyar Hírlap munkatársa. Előbb korrektorként alkalmazták, ezt követően - megszakítás nélkül - a belpolitikai rovatban dolgozott, ahol mindenekelőtt a környezetvédelem kérdéseiről írt, nagy ismeretanyag birtokában, széles körű tájékozottsággal.

Munkáját több díjjal is elismerték, 1996-ban a környezetvédelmi tárcától miniszteri elismerő oklevelet kapott.  Szilágyi A. Jánost a Magyar Hírlap saját halottjának tekinti.

(MTI)

"Feltűnés nélkül dolgozott, csendben, szorgalmasan, kitartóan, precízen, szakértelemmel" - olvasható a Magyar Hírlap nekrológjában. - "Nem mesélt hangzatos történeteket a folyosón, csak valahogy mindenről tudott, ami a szakterületén történt, magától értetődően, természetesen. És nem tévedett akkor sem, amikor az ügyeletesi munka más terepre vitte, ilyenkor derült ki, hogy nemcsak a környezetvédelemben van otthon, hanem a politikában vagy az oktatásügyben is. Az ősszel éjszakákat töltött el a Kossuth téren, kitartott jóval a lapzárta után, mert az újságíró semmiről sem maradhat le.
A készülő cikkkeről nem beszélt, csupán annyit, amennyire szükség volt a laptervhez. Saját magáról még annyit sem. Néha szóba került, hogy ott volt egy-egy Vasas-meccsen, vagy szűk körben megemlítette a lányát, akiért rajongott, az ő keresztnevének kezdőbetűjét, az A-t vette fel a sajtóban használt nevébe."