Álmomban két férfi voltam és játszottam egymással*

Kedves És, itt küldöm

Kit bökdös kinek a szegycsontja? című szövegemet Rácz Péter Ex libriséhez,

üdvözlettel,

Forgács Zsuzsa

Forgács Zsuzsa Bruria

Kit bökdös kinek a szegycsontja?

„….ha nem bújna ki majd mindegyik írásból ugyanaz a szög: az, hogy nő vagyok, nő író (író nő) vagyok. Nem baj ez, bár mint tematikát én magam mindig kevésnek tartottam. Vagy pontosan annyinak, mint hogy egy másik író meg férfi. Az az irodalmi közlés tehát, hogy volt egy "brutális török szerelmem", pont annyit ér mélyebb (mondjuk) lélektani megközelítés nélkül, mint hogy "meseszép gésával kerültem szerelmi kapcsolatba". (Rácz Péter  Kiss Noémi Trans c. novelláskötetéről az Ex librisben)

Szerencsére vagyunk egy páran, akiknek viszont fontos, hogy most már végre pirulás nélkül nézhessünk rá a világunkra nőként, mivel ez a látószög és szemléletmód kimondva-kimondatlanul mostanáig csak a „tűrt” kategóriába tartozott, mint ami másodosztályú, érdektelen, és úgy általában mihaszna időtöltés bíbelődni vele.  Emberként, íróként, művészként és filozófusként élni és írni elsősorban annyit jelentett, hogy férfi normák szerint élsz, gondolkozol, és férfi ideálokat valósítasz meg. A nembeliségem szerinti írás mindeddig elsősorban férfi írás volt. Érthető, hogy Rácz Péternek nem voltak hiányérzetei mikor felnőtt, hiszen bőven el volt látva azokkal az irodalmi élményforrásokkal, melyekkel gond nélkül azonosulhatott, melyeket törés nélkül átélhetett, és amelyek segítették a felnőtté válásban, férfivá érésben, asszisztáltak a férfiak által dominált (meghatározott) kultúrában való eligazodáshoz és érvényesüléshez. Akárhogy is szeretne tiltakozni ez ellen, mégsem tagadhatja le, hogy a magyar irodalom elsősorban és meghatározó módon férfi irodalom, melyben a női hang csak a szabályt erősítendő kivételként jelenik meg. Szóval mi van a nőkkel? Akiknek folyamatosan olyasmiket kellett internalizálniuk a túlélés érdekében magukról, ami ellentmondásban állt saját tapasztalataikkal, látószögükkel és érdekeikkel? Akik nem indulhattak ki saját szükségleteikből még az irodalomban sem? Rájuk egy furcsa, hasadt szellemi és lelkiállapot várt, melyben ők eleve adottan a MÁSIKAT testesítik meg, és ennek megfelelően magukról eleve a MÁSIKKÉNT, kívülállóként és alárendeltként kellett gondolkozniuk, méghozzá a modern irodalom által megteremtett szubjektum felől, amely nem más, mint a férfi.

Egyébként gratulálok Rácz Péternek a meseszép gésához, ő abban a privilegizált helyzetben van, hogy megengedhesse magának a prostitúció romantizálását saját szükségletei szerint, és ne tekintsen a gésa-lét embertelen, megalázó aspektusaira. Erre érthető módon neki nincs igénye, hiszen kényelmetlen volna behatolni a MÁSIK által megélt, kevésbé szép valóságba. Rácznak a szépelgő gésa-illúzió (lufi) érhet pont annyit, mint a brutális török, mivel egyik állapotot sem kell megtapasztalnia a brutalizált MÁSIK felől. Viszont egyetlen gésa, sőt egyetlen nő sem engedheti meg magának ugyanezt a luxust. Hát lehet, hogy nekem most pont ezért fontosabbak Kiss Noémi írásai, Rácz Péter farkasvak „pártatlanságánál”. Kiss Noémi ugyanis segít nekem artikulálni, kibontani és megérteni egy eddig javarészt eltakart, elhallgatott, lebecsült, értéktelennek tartott világot: az enyémet.


----- Original Message -----

Kedves Kovács Zoltán,

Rácz Péter cikkének Kiss Noémira vonatkozó része arról szól, hogy miért érdektelen (kevés) az, hogy Kiss Noémi nőként, író nőként illetve nő íróként fogalmazza meg magát, és miért azonos a meseszép gésa és a brutális török irodalmi értelemben. Én ezeket cáfolom, illetve kifejtem, hogy ez miért nem korrekt álláspont. Ha nem közlitek, ezt meglehetősen diszkriminatívnak gondolom, ami tulajdonképpen a Rácz Péter-féle attitűd folytatása a lap által. Csodálkozni nem csodálkozom, mert hasonló ügyekben korábban is hasonló módon diszkriminatívan viselkedtetek velem szemben (gender ügyek). Hogy elküldtem neked, csak azt jelzi, mindig adok nektek egy új esélyt arra, hogy revideáljátok nézeteiteket.

Forgács Zsuzsa

* (Ez a levél megválaszolatlanul maradt, ezért átküldtem minden anyagot Radics Viktória kritikusnak véleményezésre).

----- Original Message -----

----- Original Message -----

Feladó:   És 'otthoni'

Címzett: 'Radics Viktória'

Másolat:  

Elküldve: Wednesday, February 14, 2007, 21:18

Téma: RE :Forgács 

Tisztelt Radics Viktória,

Hogy Forgács Zsuzsának mi a véleménye, ahhoz nekem, mint szerkesztőnek, sok közöm nincs, ahhoz viszont igen, hogy a reflexió érdemben kapcsolódik-e Rácz Péter szövegéhez.  Nem kapcsolódik, mert Rácz nem arról ír, amit Forgács Zsuzsa szóvá tesz, ezért aztán elutasításom etikai szempontú értékelését, ha nem haragszik, teljesen értelmetlennek is tartom. Bizonyára olvasta Forgács  Zsuzsának írt válaszomat, így azt most nem ismétlem meg.   

A véleményem levele olvastán sem változott, őszintén sajnálom, hogy nem értünk egyet. 

tisztelettel, Kovács Zoltán

----- Original Message -----

Kedves Csuhai István,

Szeretném, ha meggyőznéd Kovács Zoltánt, hogy van értelme közölni ezt a kis férfi–nő vitát az Agorán, és hogy ennek a vitának a tagadása nem szünteti meg és nem oldja meg a problémát, sőt lehet, hogy csak feleslegesen dagasztja.

Itt küldöm csatolva az én eredeti kommentemet Rácz Péter EX LIBRISÉHEZ, ezen kívül Radics Viktória és az én válaszomat Kovács Zoltán elutasítására.

Köszönöm, üdvözlettel, Forgács Zsuzsa

 ----- Original Message -----

Kedves Zsuzsa, sajnálattal írom, hogy nem tudok a közlés érdekében közbenjárni Kovács Zoltánnál, mivelhogy elsőként én javasoltam, hogy ne közöljük a leveledet. Aránytalanságnak tartom, hogy az eredeti szöveg 3 és fél mondatára kétflekkes reakció szülessen, amely ráadásul erősen belemagyarázó túlinterpretáció. Nem lehet mindent ebből a szemszögből megítélni: vagy ha igen, a végén oda jutunk, férfi ne írjon nőről, nő ne írjon férfiról kritikát, hiszen úgysem foghatja fel a másik világát. Ez számomra nonszensz, ezért voltam ellene a közlésnek.

Barátsággal üdvözöl, csi.

Kedves Csuhai István,

Nem az egész EX LIBRISRE válaszoltam, csak a Kiss Noémit illető részre. Ha egy férfi írhat egy gender szempontú kritikát egy nőről, vagyis behozhat gender szempontokat kritikájába, akkor én erre miért ne reagálhatnék? Sőt, miért nem reagálhatok érdemben?

A gender szempontot ugyanis Rácz hozta be a képbe. Azt állította, hogy szerinte lényegtelen, érdektelen, AZAZ, ahogy ő fogalmazta, mint tartalom „kevés” az, hogy Kiss Noémi nőnek, nő írónak, illetve író nőnek  fogalmazza meg újra és újra magát szövegeiben, és Rácz úgy gondolta, ez túl van hangsúlyozva, aminek nincs értelme. Erre reagáltam én írásomban, szerintem adekvátan.

Nyugodtan írjon férfi is, nő is mind a kettőről (egymásról) és egymás szövegeiről, de lehessen erről kommunikálni, és NE LEGYEN RÖVIDRE ZÁRVA ez a beszélgetés AZ EGYIK OLDALRÓL. Rácz Péter „helyére teheti” Kiss Noémit? Ítélkezhet fölötte? De én erre nem reagálhatok? Nem fejthetem ki a véleményemet ugyanebben a lapban?  Miért van a Rácznak több joga erről írni, mint nekem? Miért fontos, hogy ebben a témában ne lehessen reagálni rá? Rácz megtehette volna, hogy nem hozza be a gender szempontot EX LIBRISÉBE, de szuverén módon úgy döntött, behozza, méghozzá egyoldalú, lekicsinylő, lekezelő módon, ráadásul meglehetősen differenciálatlanul, felkészületlenül, a témához való hozzáértés nélkül. Erre reagálok én, nyilván, mert ez nekem viszont fontos, azt is mondhatnám, saját esztétikám szempontjából centrális kérdés.

Változatlanul kérem, hogy hozzátok le a reakciómat.

Remélem újra fontolóra veszitek a közlést.

Üdvözlettel,

Forgács Zsuzsa

Ezután kaptam egy levelet Outi Hassitól, Kertész Imre elsőszámú finn fordítójától:

Zsuzsa kedves,

A levelem tárgya tehát a legfrissebb ÉS (2007. február16.).

Így egy kicsit nehezebb mérni, de érdekes így is.

Készítettem egy kis statisztikát:

Ha jól számolok, cikkek, interjúk, levelek, novellák, versek stb., tehát mindenfajta írások alá 43 férfi írta a nevét, és 4 nő. Egy nőtől sem publikáltak szépirodalmi művet. Képeket ezen a héten férfiművésztől közöltek.

Érdekes téma a különleges reklámok, hirdetések tartalma a lapban:

valamilyen kiadványt (könyv, folyóirat stb.) hirdető reklámból 14 van, abból 11 egyértelműen férfiközpontú, 2 vegyes vagy semleges, tehát olyan, amiben női név is szerepel, 1 női szerzőre vonatkozó reklám van a lapban. Rendezvényhirdetésből is elég sok van, abból 5 férfiközpontú, 7 vegyes (de túlnyomóan férfielőadókat sorolnak), 1 női.

Egyébként genderszempontot eddig semelyik írásban, reklámban, hirdetésben, képben nem vettem észre. A lap tehát abszolút biztonságos olvasmány, illik a "kifutó, márkás férfiruházathoz" (MR SALE, az utolsó oldalon található ruhaüzlet hirdetéséből).

Még lehetne elemezni, puszi, Outi

Ennek hatására, és mert nem kaptam pozitív választ az És-től, megírtam a Lény és irodalom című mesémet, melyet elküldtem a lapnak.

Lény és Irodalom

Mottó:

felmászott a kecsk a fára,
jajj, be szépen kukorékol,
piros csizma van a lábán,
nem süt a nap a szemébe

Elnézést kérünk, ha a következő példamese sántít, vak, és dadog – de legalább a miénk.Egyszer egy kecskelány írt egy könyvet a világban való utazási tapasztalatairól. Ez idáig rendben is lett volna, de oroszlán munkatársa, akivel amúgy együtt vezettek egy állatszelídítő farmot, kiakadt ezen a könyvön, és írt egy hörgedelmet a Lény és Irodalom című lapba, melyben súlyosan megbírálta a kecskét. Azt állította, felesleges azon rúgóznia bárkinek, hogy ő kecske vagy sem – kecskeként utazgat vagy sem –, mivel önmagában az, hogy valaki kecske, még nem érték, irodalmi témának meg kevés, illetve pont annyi, mintha valaki oroszlán lenne. Hiszen – érvelt az oroszlán – nincs különbség például aközött sem, hogy egy kecske eszik meg egy oroszlánt, vagy egy oroszlán eszik meg egy kecskét, mind a két cselekmény lényege szerint táplálkozás.

– De a kecskék nem esznek oroszlánt – vetette ellen Brr kecske, aki felhúzta magát az oroszlán cikkén.

– De amennyiben a kecske mégis enne oroszlánt, akkor az lényege szerint ugyanaz volna, mint amikor az oroszlán eszik kecskét – erősködött Nyüfi oroszlán, a szerkesztő, aki nem kívánta közölni lapjában Brr kisasszony mekegését.

– De a kecskék akkor sem esznek oroszlánt – próbálkozott újra Brr kecske –, a kecske ugyanis lényege szerint csak füvet és leveleket eszik.

– Ez a baj veletek, kecskistákkal – nyüffögte Nyüfi oroszlán –, hogy leragadtok érdektelen részleteknél, és agresszíven nyomatjátok a kecskeségeteket, és a rendkívül partikuláris kecskizmusotokat, holott ennek nincs semmi jelentősége az egyetemesség, illetve a Lénység szempontjából. Jó irodalmat kell írni, és kész, mint például Tolsztoj, aki nem mellesleg egyúttal a legnagyobb kecskeíró is.

– De Tolsztoj oroszlán volt – makacskodott Brr kecske.

– De mégis ő volt a legnagyobb kecskeszerző is egyúttal, ez köztudott – türelmetlenkedett Nyüfi oroszlán.

– De nem furcsa, hogy az egyetemes Lénységet sokkal több oroszlán képviseli, mint kecske? És hogy a Te lapod, Nyüfi oroszlán, pont annyi kecskét publikál, mint amennyi százaléknyi kecske bejutott a Lény parlamentbe, ahol az arány 8% a 92%-hoz?

Amire Nyüfi oroszlán gondolkodás nélkül ráolvasta Brr kisasszonyra az oroszlánok által írt Lény katekizmust:

– Ha majd a kecskék is nagyobb számban fognak írni az egyetemes

Lény mérték és minőség szerint, akkor ők is nagyobb számban lesznek publikálva a Lény és Irodalom-ban.

– Akkor legalább enged meg, Nyüfi oroszlán, hogy arról mekegjek el egy cikket, hogy mi a különbség, ha oroszlánként utazunk a világban, és hogyan néz ki ugyanez a különbség, ha kecske vagy – könyörgött Brr kecske.

– Semmi értelme! Vagyis teljesen értelmetlen – válaszolta Nyüfi oroszlán – az egyetemes lénység problémái helyett megint a különbségekre fókuszálni, mintha a kecskéknek nehezebb lenne utazni, netán pont az oroszlánok miatt. Egy ilyen cikk oda vezetne, hogy az oroszlánoknak gátlásaik támadnának, és nem mernének a kecskékről írni. És a végén oda jutnánk, hogy az oroszlánok csak oroszlánokról, a kecskék pedig csak kecskékről írnának.

Egyébként még sok mindent volna értelme nektek kecskéknek megtanulni az oroszlánoktól, hiszen igaz barátságra csak az oroszlánok képesek, illetve csak a kecskék képtelenek. A barátság ugyanis egy sajátosan oroszlán dolog! Na, ez például egy jó téma, ha rendesen megírod, szívesen leközlöm a lapomban!

P. S.

Kedves olvasó, ha elolvastad a fenti mesét, bizonyára nem okoz majd gondot válaszolni a következő találós kérdésre:

A LÉNY jön-megy a shopping mallban és kecskékre vadászik, mert éhes.

Ebben a mondatban mekkora a valószínűsége annak, hogy a LÉNY

kecske és nem oroszlán? 1. nagyon kicsi, 2. nagy, 3. semekkora.

Kedves Csuhai és És!

Itt küldöm csatolva a Lény és Irodalom című példamesémet. Ha van vér a ponponotokban, akkor szerintem lehozzátok. Van?

Üdvözlettel, frgcs zszs

----- Original Message -----

Kedves Zsuzsa,

Sem a korábbi írásodat, sem ezt, nem tervezzük közölni. Ne haragudj, hogy ha ezügyben érkező további leveleidre már nem válaszolok, de úgysem tudnék mást mondani.

Üdvözlettel, Kovács Zoltán

Ezen a ponton vita támadt, hogy vajon üresen ment át a Lény és irodalom csatolmányom, vagy sem. Én mindenesetre újra elküldtem nekik az anyagot.

----- Original Message -----

Zsuzsa,

nincs időm arra, hogy arról vitatkozzam, üres volt az átküldött dokumentum, vagy sem. Olvastam verzállal szedett tanmesédet, ami tőről metszett zagyvalék. Pont elég volt, és most már tényleg hagyjuk abba. Keress alternatív fórumot, folytasd ott.

Szia, Kovács

Kedves Kovács!

Neked minden zagyvalék és értelmetlen, amihez egy kicsit meg kellene nyitnod magad, amihez egy kicsit gondolkozási pályát kellene módosítanod, ahol egy kicsit magadba kellene nézni, hogy esetleg nem benned van-e a hiba, és nem volna-e értelme revideálni a nézeteidet.

Természetesen meg fogom találni ennek a le nem folytatott vitának a fórumot, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez a Ti veszteségetek is!

Forgács Zsuzsa

Kedves Csuhai!

Amit10.29-kor küldtem el, abban én később nem találtam szöveget, ezért küldtem el újra.  Szó sincs boldog magamra találásról, ELNÉZÉST, de azt nem veletek és nem nyilvánosan kívánom elintézni. A „förtelmes” szót inkább az elképesztően előítéletes gondolkozásotokra volna érdemes alkalmazni, és nem rám. De hogyhogy nem feltűnési-viszketezed le azt a 43 férfit, akit ezen a héten közöltetek – szemben a 4 nővel? Ezt a jelzőt miért nekem tartod fenn? Neked miért elviselhetetlen, hogy szeretnék egy normális vitát, PÁRBESZÉDET, a maga helyén lefolytatni: az ÉS-ben, mivel ott kezdődött Rácz Péter Ex librisével. De nem és nem, most már mindent kitaláltok, hogy itt ne lehessen párbeszéd, hogy belefojtsátok a másikba a mondanivalót. Te befejezettnek tekintheted ezt az ügyet, de nekem nincs más választásom, minthogy megtaláljam azt a fórumot, ahol viszont ez az ügy megbeszélhető lesz, ha nem az ÉS-ben, akkor másutt.

Forgács Zsuzsa

Kedves Rácz Péter!

Itt küldöm neked a két szöveget, amelyet elutasított az ÉS: a Csuhai és a Kovács.

Érdekes módon zárjátok soraitokat fiúk! Párbeszédről ugyebár szó sem lehet, ha valaki nem úgy gondolja, ahogyan nektek jó, vagy jól fekszik, akkor az nincs.

Ha Te sem éred el, hogy egyiket vagy a másikat közöljék az ÉS-ben, ahol ennek a vitának a helye van, mivel ott kezdődött – amire Te persze megválaszolhatsz –, akkor az ügyet, mely TANKÖNYVI (és bele is fog kerülni), eggyel kijjebb kell vigyem, csinálunk belőle INSTALLÁCIÓT  az  A38-as hajóra, és ott szétosztjuk a sajtónak, úgyhogy akkor viszont nagyon sok helyen fog lejönni.

Ezen a héten az ÉS-ben 43 a 4-hez volt az arány. Ennyivel több férfit közöltek az ÉS-ben, mint nőt. Hát nyilván ennek csak ahhoz van köze, hogy ki ír jó szöveget, és nem ahhoz, hogy az uralkodó férfi szemléletet és világnézetet akkor tudja jól képviselni ez a lap, ha elsősorban férfiakat hoz le, és nőket csak mutatóba.

forgács zsuzsa

Postscript:

az ÉS nem hozta le Agora rovatában a Kit bökdös kinek a szegycsontja? című reagálásomat, illetve a Lény és Irodalom című példamesémet.

Radics Viktória ennek kapcsán megjegyezte: „Most derül ki, mennyire nincsenek fórumaink.”

Bízom benne, hogy az eset gondolkodóba ejti az Élet és Irodalom szerkesztőit, és egyik jótékony mellékhatásként sokkal több nőt lehet majd olvasni a közeljövőben lapjukban. Hiszen, még ha el is fogadjuk, hogy a nagybetűs irodalmat férfiak írják (sic!), és hogy a nőktől jövő irodalom csak akkor érvényes és nagybetűs, ha ”semleges” nemű (közelebbről megvizsgálva férfi), ugyanezt elmondani az Élet-ről talán még számukra is túlzás. Vagy nem?*

Forgács Zsuzsa Bruria

*Ha másképp gondolják, érdemes volna megfontolni, hogy újságjukat kereszteljék át Férfi élet és férfi irodalom – ra, vagy ha ez túl unalmasnak tűnik, akkor mit szólnának ehhez?:

Álmomban két férfi voltam és játszottam egymással

- Karinthy után szabadon