Eközben - mert nem szeret szövetkezni a szomszéddal - megkopasztják őt a hipermarketek, és például a zöldség-gyümölcstermelői szervezetek támogatására felhasználható milliárdok 80 százalékát ott hagyja az unió kasszájában. A panaszkodó gazdát - noha sem az ő, sem az unió helyzetét nem igazán ismerik -, nem szeretik itthon a városiak, de nem kedvelik az Európai Unió döntéshozó fórumain sem. Úgy vélik, éppen ő ne szidja az uniót, mert 2004 májusa óta maga is az unió része. Inkább tanulja meg, hogyan kell ott viselkedni: küldjön alkalmas képviselőket, vagy legalább törekedjék erre.

Akármilyen ugyanis a jelene, a jövője attól függ, hogyan alakul az Európai Unió közös agrárpolitikája. A közös agrárpolitikának a jelenlegi formájában hamarosan vége lesz: már 2013-ig sem elég a pénz, hogy a támogatásokat változatlan formában kifizessék. Az Európai Parlament bizottsági ülésén Brüsszelben tegnap elfogadott Tabajdi-jelentés, amely rögzíti, hogy a 2004-ben csatlakozott tíz új tagállam mezőgazdaságára és élelmiszeriparára milyen hatást gyakorolt az egységes piac, a helyzetfelmérésen túl reformjavaslatokat is tartalmaz. Aki a nyertesek között akar lenni, annak nem elsősorban arra kell koncentrálnia, mi van ma, hanem hogy mi lesz 2013 és 2020 között, a következő költségvetési ciklusban. A veszély, hogy akkor is vesztesek leszünk, nem csekély - de ha így lesz, főleg magunkat hibáztathatjuk érte. Olyan súlyos részkérdések, mint a szőlő- és borrendtartás, vagy a zöldség-gyümölcsrendtartás változásának előkészületei során is elég jól látszik, mire készülnek - mások. Megeshet például, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat átalakítására fordítható 1,4 milliárd euróból 800 milliót a feldolgozás támogatása címén lenyúl néhány paradicsomtermelő ország - ha hagyják a többiek.

A panaszkodó gazda mindenre azt mondaná: ne kevesebbet, hanem többet fizessenek! De az már eldőlt, hogy nem fognak többet fizetni. Vagy mindenütt csökkenteni fogják a közvetlen kifizetéseket, vagy növelni a nemzeti hozzájárulás arányát. Csakhogy ez utóbbi a szegényebb országokat hozná hátrányba - ezért esetleg akkor sem az agráriumnak adnák a pénzt, ha az unió direkt ezt várná el tőlük.

Nem ártana egy biztos szakmai alapokon álló, egységes nemzeti álláspont arról, milyen (megvalósítható) uniós agrárpolitika lenne jó Magyarországnak. De a panaszkodó gazdát ez sem mentené fel a szövetkezés kényszere alól.