Miközben Sváby András teátrális módon elbúcsúzott a Naplótól a TV 2-n, hogy - vélhetően - más téren élje ki egyszerűségét (gondoljunk csak a Pötsch-esetre, amely azóta is fémjelzi a TV 2-t, ha már a jégre mentek), addig a TV 2-sök közül páran úgy gondolták, inkább máshol, másképpen. Hogy az M. Kiss Csaba által vezetett csapat mégis mire lesz képes szerdánként az MTV-n a Szempontban, az megjósolhatatlan, hiszen a bulvármédiában megtanult és megszokott allűröket biztosan nem könnyű levetkőzni. Például annak semmi értelme nem volt, hogy megszólaltatták az indexes újságírót és a színésznőt, vajon mit várnak egy műsortól, amelyet nyilván nem is láthattak még.

Az azonban mégis dicséretet érdemel, hogy első látásra szembetűnik: a Szempont egy riportjába több munkát ölnek bele, mint a Naplóba egész hónapban. Ami a legfontosabb: egy-egy téma kapcsán nem két embert szólaltatnak meg. Első riportjuk az egész hetet "bearanyozó" témával foglalkozott: mi is legyen a tervezettel, miszerint a 14-18 éves korúakról készült pornóképeket büntetlenül közzé lehet tenni. Szerda este ez ugyan már lerágott csont volt, de a Szempont legalább felkeresett egy gimnáziumot, hogy az érintetteket is megszólaltassa. Miközben az ATV-n és a Hír TV-n mindentmegmondók osztották az észt végletekig legyalult világnézetüknek megfelelően, addig itt legalább megpróbálkoztak azzal, hogy azokat is szóra bírják, akikről szó van. Az más kérdés, hogy ez mennyire sikerült.

Ahogyan a témaválasztás sem tűnt mindig aktuálisnak: az árvízkárosultak esete kapcsán újat nem tudtunk meg, miként a globális felmelegedés témája sem éppen azt mutatta, ez az új gárda forró, tabutémákhoz nyúl.

Ama érzésünket, hogy kissé bátortalanok, az is erősítette, hogy utolsó témájuk a móri mészárláshoz kapcsolódott. Mit lehet erről még újat mondani? És mégis, egészen más oldalról közelítették meg a témát - onnan, hogy mit is jelent a halálbüntetés, illetve annak eltörlése. Rég láthattunk olyan összeállítást, amely - éppen a TV 2 Naplójával ellentétben - hagyta a populizmust a francba, és nem azon a nyomvonalon haladt, hogy kiszolgálja a közízlést. Hanem éppen ellenkezőleg: jó érzéssel azt mutatták meg, hogy mennyire veszélyes, erkölcstelen és adott esetben jogtalan is valakit halálra ítélni, miközben utána kiderülhet, köze sem volt az esethez. Ha M. Kissék ezt a riportot egy kereskedelmi adónak készítik, biztosan nem mehettek volna ennyire szembe a közvéleménnyel, hisz a többség ma is halálbüntetés-párti. Ők azonban nem voltak restek, hogy - ahogyan ígérték - sokoldalúan dolgozzák fel a témát.

Ritka esettel állunk szemben: kicsit izgulunk a Szempontért, hogy több ötlettel, de ugyanennyi munkával csinálják tovább a dolgukat.