Tépni vagy fizetni?
Miről van szó?
Vegyünk egy valós példát. Valaki három pótdíjfizetési felszólítást is talált a postaládájában a mostani dömpingben. Kettő befizetését postai csekkel igazolja. És bár a harmadikat is befizette még a mikuláscsomagban mellékelt csekken, ez 2003 márciusa óta elveszett. De vajon mennyit ér a szava annak a társaságnak, amelyik duplán akarja behajtani a pótdíjat? És mennyit az egyéné, akit bizonyíthatóan ugyanaz a társaság akar megsarcolni.
A törvény szerint sorba kell állni a társaság ügyfélszolgálatán a meglévő csekkel, tisztázandó, hogy félreértésről lehet szó. A több évvel ezelőttit pedig be kellene fizetni. Hiszen perrel fenyegetnek. Hogy is van ez? A cég tévedhet, és azért is mi fizetünk?
Van, aki azt mondja: a társaságok magatartásával szemben csak az ugyanolyan felfogás lehet a célravezető. Jogkövetés helyett a joggal élés. A nem ajánlott küldeményként érkezett és 2006. december 22-e előtti eseményekről szóló fizetési felszólításokat egyszerűen össze kell tépni. A cég ugyanis hitelt érdemlően nem tudja bizonyítani, hogy feladták a levelet a kivetett pótdíjról, vagyis jog szerint nem hajthatja be.
Az interneten durva ötletek is keringenek. Van, aki egyenesen bosszúállásra szólít fel. A hálón százával ömlik a panasz. A vélt vagy valós igazságtalanságról. Hogyan alakulhatott ki ez az ellenséges közhangulat?
A parkolótársaságokat pénznyerő automatáknak tartja az autóstársadalom. Olyan "bulinak" adott teret a jog, amelynek révén magánzsebekbe csúsznak milliárdok, miközben a közösségek önkormányzatainak néhány tízmillió jut a bevételből. Az indulatok számos további "apróságból" rakódtak össze. Hogy az autós nem kapja vissza a pénzét, ha kevesebb ideig parkol, mint tervezte. Ha viszont túllépi a megvett időt, aligha ússza meg pótdíj nélkül. Időközben sikerült ugyan a késve visszaérkezésre néhány percnyi türelmi időt kiharcolni, gyakran már ott virít a mikuláscsomag a szélvédőn, mire az automatától jeggyel a kézben visszaér a jogkövető halandó. És ilyenkor - jog szerint - jön a sorban állás a társaság irodáján. Az interneten sorjázó példák százai szólnak a hétköznapi igazságérzetet sértő és mindennek tetejébe a halandó kiszolgáltatottságát jól illusztráló esetekről. Arról a bírósági gyakorlatról, amely mindeddig más bizonyíték fölé helyezte a cégek szavát.
Szóval széttépni vagy fizetni?
