De a mi hálótermünkben nem volt teljes sötétség, mert a bejárati ajtó felett égett egy kicsi sárga neon, amelyikre piros betűkkel rá volt dukkózva hogy kijárat, vagyis az, hogy jesire, és csend se volt, mert éjjel nappal épült a Tábornok Elvtárs palotájának a két szárnya és a második kupolaterem, amelyik a legnagyobb kupolaterem lesz majd a világon, majd amikor kész lesz, és este, amikor lefeküdtünk még jobban lehetett hallani, hogy hogy dolgoznak a betonkeverők és az eszkavátorok, és azt, hogy a munkások, hogy szerelik a betonvasat és szegezik a zsaluzatot és öntik a betont. És amikor Nika egyszer megszidott mert nem ugrottam elég gyorsan gyakorlás közben, akkor mondtam neki, hogy azért, mert fáradt vagyok, mert ebben a zajban nem tudok aludni, és nem tudom kipihenni magam, mert otthon, ahol laktunk, ott mindig csend volt, de Nika erre azt mondta, hogy annak örüljek, hogy nincs csend, mert ha csend lenne éjszaka akkor meghallanám a szellemcsákány kopogását, és akkor kérdeztem, hogy milyen szellemcsákány milyen kopogását, és akkor Nika elmesélte, hogy egy munkást még valamikor nagyon régen szabotázson kaptak, nem csákányozott elég gyorsan amikor az alapot ásták, és a szabotázs miatt az lett a büntetése, hogy bebetonozták az alapba, lent, mélyen a pincék alatt, de rosszul csinálták, mert a csákányát is bebetonozták vele, és a munkás azóta is csákányoz, és nem lehet tudni, hogy miért, azért mert szeretné kivágni magát a betonból, vagy azért mert szorgalmas munkával szeretné helyrehozni a hibát amit elkövetett, de szerencsére nem mindig lehet hallani, csak éjszaka, nappal csak úgy, ha lefekszik az ember a padlóra valahol, ott ahol kilátszik a beton, mondjuk a lépcsőknél, és a betonra szorítja a fülét, akkor tisztán hallhatja, hogy cákk-cákk cákk-cákk cákk-cákk, üti valaki a betont, úgy minthogyha a Tábornok Elvtárs palotájának a szíve dobogna, és én mondtam Nikának, hogy az hülyeség, mert egy palotának nem lehet szíve, mert az csak egy élettelen tárgy, de Nika mondta, hogy jól van, bölcsködjek csak, de látja, hogy nem merek lefeküdni a betonra, és akkor én mondtam, hogy de, le merek, de nem fogok, mert tudom, hogy akkor a többiek ki fognak röhögni, ilyen ócska cseleket én már nem veszek be, és erre Nika azt mondta, hogy jól van, mondjak, amit akarok, de majd éjszaka, amikor felébredek a hirtelen csendre, és meghallom, hogy koppan a szellemcsákány, akkor majd tudni fogom, hogy neki volt igaza, és akkor tegyem keresztbe a jobb kezemen a nagy újamat a mutató újamon, így, és meg is mutatta hogy hogy kell, és akkor én arra is azt mondtam, hogy az hülyeség, de Nika azt mondta, hogy az bizony egyáltalán nem hülyeség, és jól jegyezzem meg, mert tudjam meg, hogy ha anélkül alszom el, úgy, hogy közben a szellemcsákány kopogását hallgatom, akkor eljön értem a szellemmunkás, és magával visz, hogy váltsam le, és akkor reggelig énnekem kel majd helyette csákányozni, cákk-cákk cákk-cákk cákk-cákk, ütni a betont, és amikor majd felébredek, nem fogom egyáltalán érteni, hogy mitől vagyok olyan fáradt, és mitől vérhólyagos a két tenyerem, és mitől van tele lisztnél finomabb cementporral a hajam meg a szám. Na és akkor, ahogy ott a csendben feküdtem, eszembe jutott minden, amit Nika mondott, és eszembe jutott a szellemmunkás és a szellemcsákány, és behunytam a szemem, és próbáltam minél gyorsabban vissza aludni, és akkor egyszercsak meghallottam a kopogást, tényleg pont olyan volt, mint amilyennek Nika elmesélte, pont úgy szólt, hogy cákk-cákk cákk-cákk, és akkor az is eszembe jutott, hogy mire tanított és olyan erősen tettem keresztbe egymáson a két újam, hogy éreztem, hogy belefehérednek a nagy szorításba, és erősen-erősen lehunytam a szemem, és próbáltam nem hallani, hogy koppan a csákány, próbáltam nem elképzelni a szellemmunkást, és azt, ahogy a csont kezével a csákány nyelét fogja, de mégiscsak muszáj volt, hogy elképzeljem, olyan volt, mint egy nagyon sovány szobor, amelyiknek a bordái közül kifolyt a beton, és látszottak benne a kicsi színes kavicsok, és ettől még jobban megijedtem, és még jobban egymásnak szorítottam az újaimat, és tudtam, hogy most aztán már nem fogok tudni elaludni, most aztán már reggelig így kell majd feküdjek, reggelig kell majd hallgassam, hogy hogy koppan a szellemcsákány.