Az akkor 26 éves, a NATO magyarországi angol nyelvi kurzusán tanuló Ramil Safarov azerbajdzsáni katonatiszt hajnali ötkor átment örmény társa szobájába, és egy fejszével szabályosan kivégezte Gurgen Margaryant.

Álmában lepte meg áldozatát, s hármat sújtott a fejsze fokával a fejére, majd megint hármat az élével a nyakára. Összesen tizenhétszer ütött, majd magából kikelve a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egy másik szobája felé vette az irányt. Végezni akart másik örmény katonatársával is. Ebben már megakadályozták.

Safarov csöndes belenyugvással vette tudomásul, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jóváhagyta a Fővárosi Bíróság 2006 áprilisában előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében meghozott, életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítéletét. Leghamarabb 30 év múlva bocsátható szabadon. A tárgyaláson jelen lévő budapesti örmény kereskedők, vállalkozók úgy fogalmaztak: bíztak a magyar igazságszolgáltatásban, nem számítottak enyhítésre. Azt, hogy Safarovot hazájában szörnyű tette óta nemzeti hősként tisztelik (családját pénzzel segítik, iskolákat akarnak elnevezni róla, tavaly pedig az Év Emberének választották), nem kívánták kommentálni.

Dr. Kárpáti Piroska tanácsvezető bíró indoklásában kitért arra, hogy a vádlott tettének megokolásában többször említette az azeri-örmény háború idején gyerekként szerzett tragikus élményeit. Ám az is tény, hogy a gyilkosság után tanú előtt kifejtette: az a feladata, hogy megöljön minden örményt, s megtette, amit meg kellett tennie. Arról is beszélt, hogy az örmények ugyanilyen kegyetlenek voltak a háborúban. A sérelmekről, melyek az angol nyelvtanfolyamon érhették az örmények részéről (az eljárás során ez is a védekezést szolgálta), nem tett említést.

Tény, hogy Safarov tegnap kinyilvánította: megbánta tettét. Azt, hogy a másik örményt is meg akarta ölni, nem ismerte el.

Dr. Magyar György ügyvéd stratégiáját az egymásnak ellentmondó - szám szerint négy - igazságügyi orvos-szakértői véleményre, illetve arra építette, hogy az első kihallgatás orosz, nem pedig azeri nyelven folyt. A háborús élmények okozta szűkült tudatállapot ún. poszttraumás stresszt eredményezett, hangzott az érvelés, ez pedig korlátozta a vádlottat tette elkövetésekor. Ezt az ítélőtábla sem fogadta el. Úgy találta, Safarov tájékozott, több nyelvet (köztük az oroszt is jól beszélő) ember, ha az elmeállapotával gond lett volna, nem lett volna hivatásos katona. A védelem álláspontja kezdettől az volt, hogy „ilyet csak beteg ember tehet”. A vád azonban az ítélőtábla álláspontja szerint be tudta bizonyítani, hogy Safarov beszámítható volt a gyilkosság éjszakáján.

- A vádlott gátlástalanul hajtotta végre tettét - fogalmazott az indoklásban Dr. Kárpáti Piroska. - A védekezés lehetőségét teljesen kizárta, áldozata ugyanis aludt. Egy olyan emberen állt bosszút, aki vétlen volt a háborúban, mert akkor még nagyon fiatal volt. Származás alapján ölni: kimeríti az aljas indokot.

A tárgyalás szünetében a lehetséges folytatásról is szó esett. A bírósági folyosón egy bennfentes így vázolta a jövőt. - Most még lezárják a hatóság elleni erőszak miatt folyó perét - nézeteltérése támadt egy őrrel -, aztán talán évek múlva Azerbajdzsán hivatalosan kikéri. Ha így lesz, az országnak vállalnia kell, hogy az életfogytiglant letölteti vele. Meglátjuk, tette hozzá alkalmi súgónk, hol lesz a fiatalember 27 év múlva. Merthogy a 30-ból hármat már letöltött. 

Safarov bilincsben