Vidáman panaszkodók
A szakemberek ez esetben egytől egyig nők. Talán a stressztűrő képesség, a várhatóan alacsony jövedelem és a gyerekekkel való kapcsolat taszította, vonzotta őket a könyvkiadásba. Mert itt sok babér nem terem, s ha mégis, ezerfelé oszlik, foszlik szét. Ám ez még nem lehet ürügy arra, hogy ne legyenek bizakodóak. Kétségtelen: soha nem láttam még ennyi vidáman, oldott hangulatban panaszkodó könyvkiadót, mint a Millenáris Parkban megtartott fórumon.
A "terjesztési maffia", a konzervatív ízlés, a vizuális kultúra hiánya, a nagy könyvesboltok lélektelensége és az írott sajtó közönye - talán ez lenne a gyermekkönyvkiadást nyomasztó gondok korántsem teljes listája. A Pagony, General-Press, Könyvmolyképző, Móra, Ciceró, Csimota és a Naphegy Kiadó képviselői szerint az a paradoxon is nehezíti a dolgukat, hogy gyerekkönyveket általában felnőttek vesznek, csakhogy nem mindig gyerekszemmel. Az átlagos magyar szülő ugyanis jobbára a már általa is kipróbált, megbízható irodalomban bízik. Vackor kalandjaitól A két Lottiig keresgél a polcokon. Ebben a közegben a némi újító szándékkal fellépő kiadványok csöndes érdektelenségre vannak ítélve, mint ahogy manapság kortárs könyvet kiadni is egyenlő a lutrival. Csak itt ritkább a telitalálat.
- A kiadók felelőssége is, hogy kitermelje a maga olvasóközönségét - magyarázza Csányi Dóra, a Csimota Kiadó főszerkesztője. A szemléletváltás érdekében először át kellene gondolni a kis piac, kis haszon diktálta óvatoskodó, kockázatmentes kiadói felfogást. Mindezek ellenére Csányi úgy látja, az utóbbi években mégis megmozdult valami: új szereplők, szerzők és kiadványok érkeztek a piacra. S ha lassan is, de sikerül megkapaszkodniuk a túlméretezett kínálatban.
Ami a felnőtteknek Frankfurt, a gyerekirodalommal foglakozóknak Bologna. Az évente megrendezett nemzetközi börzén lehet lemérni, hol is tart éppen a magyar gyermekkönyves szakma. Az összkép általában lehangoló: ami Nyugat-Európában egyértelmű siker, azzal itthon legtöbbször nem is érdemes próbálkozni. A magyar szülő ugyanis többnyire szövegközpontú: az egy mese-egy könyv konstrukcióért, hiába díszítik parádés illusztrációk, nem ad ki 2-3 ezer forintot. A fogyasztói szokások közötti különbség az anyagi megfontolásokon túl az oktatás, a vizuális kultúra színvonalában rejlik. És ebben a magyar szülők állnak vesztésre. A gyerekek ugyanis - ezt számos példával illusztrálták a jelenlévők - jóval fogékonyabbak az újra, ám a szülők és az óvónők többsége hamar leszoktatja őket erről.
Amit pedig kihagyna az oktatás, bevégzi a könyvesbolt. A nagyobb boltok is a biztosra mennek: azokat a kiadványokat teszik középre, fordítják a vevők felé, amelyek eladhatóságában megbíznak. Ezért lehet, hogy a nagyobb "plázaboltokban" a kortárs, másfajta esztétikával fellépő kiadványokból szinte egyet sem lehet eladni. A kiadó ilyenkor a kisebb, családiasabb boltokban bízhat, ahol hozzáértő eladók tájékoztatják a vevőket, s így egyenlő esélyeket teremtenek újnak és klasszikusnak egyaránt.
- Csak a piac diktál, nincs hiteles szakmai fórum, amely fékezné a mételyt - állítja Pálfi György illusztrátor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója. Mert bár sokkal több tehetség van az illusztrátorszakmában, mint ahányat foglalkoztatnak, a mélyvízbe pottyanó új kiadók kísérletező kedve néha az igénytelen alkotókat hozza felszínre. Vagy épp a megbízható középszert. Ám a mostanihoz hasonló fórumok segíthetnek: ha kevés érdeklődőt vonzanak is, de legalább kialakíthatnak egy elfogadható mércét. Hozzáértéssel vértezhetnek fel rutinos szereplőt és kalandort egyaránt.
