Az otthon fogalmáról
- A Balkán bajnok valójában több mint egy film, nemde?
- Sokkal több. Bár nem szeretem ezt a szót, azt mondanám, egyfajta terápia.
- Önnek vagy a szüleinek?
- Azt hiszem, a családon belül mindenkinek. Édesapám most először nem akar indulni a választásokon. Tizenöt év után azt nyilatkozta, hogy nem kíván visszatérni a politikába. Persze nem biztos, hogy a film befolyásolta, de lehet. A húgom és köztem is megváltozott a viszony. Összehozott minket. A forgatásig sosem beszéltünk arról, hogy ki mit érez az eseményekkel kapcsolatban. Csak a külvilágról beszéltünk. A politikáról. Mindig is erre koncentráltunk. Még akkor is, amikor belevágtam a filmbe. Maga a forgatás végül könyörtelen eljárás volt mindannyiunk számára.
- Mert föltette az eddig ki nem mondott kérdéseket?
- Mert részben kínos dolgokkal kellett szembenéznünk. Nemcsak személyes, hanem kollektív szinten is. Az erdélyi magyarság zárt világban él. A szüleim generációja legalábbis. Van az egésznek egy nyomasztóan provinciális jellege. Erdélyi magyar gettó. Ezt nem ítéletként mondom, hanem egy bizonyos mentalitást szeretnék körülírni. A román-magyar viszony például olyan paradigma, amely igazán még nem változott. Ahogy az erdélyi magyar létről gondolkodunk, az Trianon óta szinte változatlan. Ez nagyon nagy gond.
- Az ön édesapja a paradigma, egy nagyobb összeesküvés vagy a szerencsétlenség áldozata lett?
- Mindháromé, de az életben ez gyakran így van. A film kapcsán sokan mondták, milyen pozitív az, hogy végre látni lehet, milyen is a magyar nacionalista nyelvhasználat otthon, négy fal között. Mert kifele mindig úgy teszünk, mintha nem lennénk nacionalisták. A filmben szerintem egy kicsit az is benne van, hogy miért vagyunk azok. Erre nem szoktak rákérdezni.
- És miért?
- Kollektív traumák és iszonyatos fájdalmak miatt, amelyek generációról generációra öröklődnek. Ezeket nehéz racionálisan kezelni. Ítéletet hozni fölöttük viszont könnyű. Engem megérint, ha valaki ma is kétségbe tud esni amiatt, ami ötven vagy száz évvel ezelőtt történt a családjával.
- Az 1990-es eseményekhez kapcsolódva, párhuzamként említi Boszniát.
- Igen, ez a párhuzam létezik. Nyugat-Európában ma sem értik, hogy több évtizedes békés együttélés után miért estek egymásnak a szerbek és a horvátok. Ezek is a több száz éves traumák. Valahogy meg kell tanulnunk viszonyulni hozzájuk, a megbélyegzésen túl.
- Romániában miért nem lett végül háború?
- Ennek több oka van. A boszniai válság esetében egy birodalom esett szét, Románia egységes maradt. Ha Erdély megpróbált volna leválni, bár erről soha szó sem volt, ugyanolyan vérontás lett volna. Jugoszlávia kreált ország volt, a szétesése tragédiába torkollott. Románia pedig, tetszik vagy nem, nagyon is életképes formáció. Sőt, ha minden jól megy, gazdaságilag fénysebességgel fog elhúzni Magyarország mellett. Akkor talán újra felvetődik a kettős állampolgárság kérdése, ellentétes előjellel. A magyarok kérik majd a román állampolgárságot. Persze ez vicc volt...
- A Balkán bajnok mennyire egyetemes vagy inkább személyes mű?
- Mindig arra törekedtem, hogy személyes maradjak. Amikor készültem a forgatásra, még nem tudtam, mennyire fog a film a politikai helyzetről szólni, és mennyire lesz személyes. Végül úgy döntöttem, hogy a család története lesz a fő szál. A politika csak annyira játszik szerepet a filmben, amennyire a mi életünket érintette. Csak olyan embereket kérdeztem meg, akiknek személyes közük volt apám sorsához. Ez segített abban, hogy ne essen szét a film. A történet egyetemessége a személyességéből fakad, az emberi drámából. Ezért értik Németországban is. Vesztesek és győztesek mindenhol vannak.
- Amikor, ahogy fogalmaz, édesapja "kicsinálóival" beszél a filmben, mintha a románok sokkal egyenesebbek volnának.
- Ez nem nemzeti sajátosság, ennek egyszerűen az az oka, hogy a román riportalanyoknak jelenleg nincs politikai szerepük, a filmben szereplő magyarok pedig vezető politikusok. Nekik jobban kell vigyázniuk arra, hogy mit mondanak.
- Mit jelent önnek, hogy Kincses lány?
- Erdélyi magyar vagyok Marosvásárhelyről, és ez nagyon sok mindent jelent. Például azt, hogy kisvárosi vagyok. Tíz éve Berlinben élek ugyan, itt végeztem a főiskolát is, de a legmélyebb provinciából érkeztem ide. Ezt nem lehet kitörölni. Továbbá, romániai magyar vagyok, így számomra az otthon fogalma egy utcára vagy egy konyhára redukálódik. Egyetlen országban sem érzem igazán otthon magam. A családomnak köszönhetem mindazt, ami képessé tett rá, hogy megcsináljam ezt a filmet. Többek között. De a családom nem csak Kincsesekből áll.
Berlin, 2007. február
