Fõvárosi távfûtéses panelek. Alapáron drágább

Sopronyi Gyula

Ám az átlag ez esetben is sok mindent elrejt: kevesen lehettek, akik csupán 30 százalékos áremelést érzékeltek. A statisztikai jelentésben vélhetően már kalkuláltak az állami támogatással - e nélkül számolva ugyanis, a Népszabadság tapasztalatai szerint több mint 40 százalékos átlagos emelésről lehet beszélni. Igaz: itt is voltak eltérések - mégpedig igencsak jelentősek.

Ma ugyanis ahány település, annyiféle emelés és díj. Januárban például a legjobban az a Gyöngyösön élő több mint 2700 család járt, akinek ott a távfűtés biztosítja a meleget és a meleg vizet. Náluk ugyanis - legalábbis a lapunk birtokába jutott szakértői jelentés szerint - nem emelt a szolgáltató, illetve az önkormányzat. Az új árakkal a legrosszabbul Sárospatak mintegy ezer távfűtéssel rendelkező családja járt: itt majdnem a duplájára emelkedett az átlagos lakás ellátásának az ára. Igaz: Sárospatakon most is, így is valamivel kevesebbe kerül ugyanannak a lakásnak a távfűtése és meleg vize, mint Gyöngyösön.

A távhőtarifák megállapításának joga a helyi önkormányzatoké, és jelenleg mintegy 90 település él ezzel a lehetőséggel. Az árak ügye így tagadhatatlanul a helyi gazdasági és politikai klíma, esetleg a hagyományok és az ottani szakvélemények függvénye. Az országos helyzet felmérését több tényező nehezíti. Egyrészt: jelenleg nincs az összes érintett önkormányzat adatait bemutató egységes díjtáblázat. Ilyet sem a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége, sem az árakat véleményező gazdasági minisztérium nem ad ki. Másrészt: az árazás négy tétel függvénye: a távhőszolgáltatásnak van alapdíja, és van a fűtési költségnek tarifája, a meleg víz létéért sok helyütt külön alapdíjat számláznak, míg persze az elfogyasztott víz mennyiségének is van külön ára.

A lapunk birtokába került február eleji, nem hivatalos szakértői jelentés 55 nagyobb távhőszolgáltató - szociális kompenzáció nélkül értendő - tarifáit sorolja fel. (Noha a számok megbízható forrásból származnak és azok helyességéről igyekeztünk meggyőződni, azok teljes körű megfelelőségéért nem vállalunk felelősséget.) A tanulmány 551 ezer lakossági távhőfogyasztó tarifáit tartalmazza: további mintegy 35 településen még mintegy 200 ezer ember él ilyen lakásban. Az adatok természetesen nem vonatkoznak a meleg vízzel fűtő, de nem táv-, hanem például épületen belüli központi fűtéses lakásokra.

A birtokunkba került adatokból kiszámítható: a fűtés hődíja az 55 szolgáltatónál átlagosan 79 százalékkal emelkedett, a meleg vízé 66 százalékkal, az alapdíjakat viszont csupán 5 százalékkal emelték. Persze az emelés alig mond valamit: a négy tételből álló számla minden egyes sora jelentős eltéréseket mutat a települések között - ahány város, annyi szokás, és annyi emelés.

Az egyedi adatok meglehetősen szórnak. Ez arra utal, hogy az árakra valóban rányomják bélyegüket a helyi viszonyok. Központi árfelülvizsgálat nincs, és nem is lesz. A hivatalos vélemények szerint hazánk romló energiahatékonysági mutatói mellett el kell fogadni az egyik legnagyobb gázfogyasztónak számító távhőszolgáltatók helyben kialakított hatékonysági elképzeléseit. (Ez egyébként mindenütt parázs viták forrása a képviselő-testületekben). Mi több - hívják fel a figyelmet a szakértők -, a várható piacfelszabadítással a jelenleg központi árszabású áram- és gázpiacon is területi árak kialakulása várható.

Tavaly év végéig az éves fűtési alapdíj például Tatán volt a legmagasabb (légköbméterenként 653 forint). Utána következik Inota, Tiszaújváros, Balatonfüred és rögtön Budapest. A januári tarifaváltással Tata ugyan megőrizte a kétes dicsőségű első helyet (716-ra emelt), de Budapest rögtön felzárkózott mögé 681 forinttal. 500 forint felett maradt Inota, Tiszaújváros és Balatonfüred is. A legkisebb alapdíj az oroszlányiaké volt és maradt: a 138 forint nem változott. A legnagyobb mértékű alapdíjdrágulás éppenséggel az eddig Oroszlány után a legolcsóbb, egyben legkevesebb - 141 - fogyasztót kiszolgáló Bokodon történt: 55 százalék. A második helyezett pedig a legtöbb fogyasztót érintő Budapest, az egységes 37 százalékkal. A vizsgált települések több mint a felében az alapdíj egyáltalán nem emelkedett, Móron pedig egyenesen 11,5 százalékkal csökkent.

Az elfogyasztott mennyiségtől függő fűtési hődíj január előtt Gyöngyösön volt a legmagasabb, gigajoule(GJ)-onként 3432 forint. Oroszlány itt már a 6. legdrágább. Budapest díja január előtt a maga 1907 forintjával a középmezőnybe tartozott. A legalacsonyabb távhődíjat a hétezer ajkai fogyasztó fizette. Január elseje után az élre Szentlőrinc ugrott, ahol 55 százalékos emeléssel GJ-onként ma már közel 5 ezer forintot kell fizetni. Az "élcsapat" tagja lett Pécs, Debrecen, Kecskemét és Székesfehérvár is. A fűtési hődíj a legnagyobb mértékben Sárospatakon emelkedett, 160 százalékkal, utána Szentgotthárd következik 127 százalékkal; további 13 településen több mint 100 százalékos az emelkedés: Győrben 120, Székesfehérváron 100 százalék. A Budapesten elhatározott 37 százalékos hődíjemelés a többiekhez képest igen visszafogott: ez a hetedik legalacsonyabb emelés.

Az átlaglakás éves távfűtési költségének mintegy 30 százalékát kitevő melegvíz-költség szintén változott. Az alapdíj januárig messze a legmagasabb Körmenden - 840 forint -, illetve Balatonfüreden - 605 forint - volt, igaz, mint megtudtuk, ezek a szokásostól eltérő számítási módszereket fednek. Ezeket a településeket követte Mór 162 forinttal. Az árak a többi helységben valamivel ez alatt mozogtak, egészen a legolcsóbb Oroszlány 20 forintjáig. Kilenc településen úgymond nincs külön vízalapdíj, mert azt beleépítették a fűtésalapdíjba. Január elseje után is Körmend, Balatonfüred és Mór marad az első, egyikük sem emelt árat. Budapest 89 forinttal viszonylag drága: az itt is 37 százalékos emelés megint csak kiemelkedő, csupán az immár jól ismert Bokod előzi meg 56 százalékkal.

A melegvíz-fogyasztás után alkalmazott hődíj január előtt Bokodon volt a legmagasabb. A skála ezután Oroszlány 1106 forintjától Szigetvár 239 forintjáig terjedt. A változás mértékét illetően Sárospatak viszi el a nem túl vonzó pálmát, 160 százalékos melegvíz-hődíjemeléssel. További hét település - köztük Győr - emelte több mint 100 százalékkal a tarifát. Gyöngyösön és Százhalombattán nem nőtt a díj, Szigetváron pedig 17,5 százalékkal csökkent.

A kimutatásból látszik: a távhőszolgáltatók túlnyomó többsége az év elejével elsősorban a hődíjat emelte. Mivel nagyon meleg volt a tél, mondhatjuk, "elszámították magukat", hiszen az alapdíjból nem jön be több, hő viszont kevés fogyott. Tönkre azonban nem mennek, ugyanis szakértők szerint a hődíj "átfutó tétel", azt a gázszolgáltató kapja meg (hiszen a a távhőcégek általában gázzal fűtik fel a vizet melegre), így legfeljebb a gázcég szívhatja a fogát. A távhőtársaság költségeit az alapdíj tartalmazza, amit úgy állapítottak meg, hogy a cég mindenképpen pénzénél maradjon. Ennek az érvelésnek ellent mondani látszik, hogy minden távhőszolgáltató számára egyformán emelkedett a gáztarifa, ám a hőfdíjemelések a 20-30 százaléktól egészen a 160 százalékig terjednek. Erre mondják: "helyi politikai" szándékokat burkolnak gazdasági köntösbe.

Budapest most éppenséggel megint csak előtérbe kerül, mivel az összes többi önkormányzattal ellentétes árpolitikát választott: az egységes 37 százalékos emeléssel az alapdíjakat sokkal jobban emelte a többieknél, a hődíjakat viszont kisebb mértékben. Mondhatnánk, "jól kifundálták", hiszen a meleg időjárás ellenére fogyasztóik költségeinek a fele (az alapdíj) mindenképpen nőtt 37 százalékkal. A fővárosban hiába csavarja le valaki a lakásában a távfűtést - ha egyáltalán abba a 20 százalékba tartozik, aki megteheti -, mintegy 20 százalékkal magasabb számlát mindenképpen ki kell fizetnie. Ráadásul szociális díjkedvezmény is csak az elfogyasztott hő arányában vehető igénybe, ilyen megközelítésben tehát az alapdíjra nem. Mondhatnánk, a fővárosban sokkal jobban tudott lobbizni saját bevételeinek növeléséért a távhőcég, mint a többi településen. Balog Róbert, a Főtáv szóvivője egyik megközelítéssel sem ért egyet. Megfogalmazása szerint nem "nyertek" az alapdíj megemelésével, csupán pénzüknél vannak: a 2007 elején várható üzemeltetési költségeik - amelyek függetlenek az időjárástól - az alapdíjban jelennek meg, az energiadíj pedig átfutó tétel. Az egységes áremelést a fővárosi önkormányzat által korábban meghatározott 48-52 százalékos árarányok fenntartása érdekében határozták el, ráadásul más változat kidolgozásának voltak "szakmai, időbeli és egyéb" korlátjai is. A szóvivő leszögezte: úgy vélték, ha nagyobb mértékben emelnék a hődíjat, akkor egy esetleges kemény télen a több százezer forintos éves költség túlnyomó részét a hideg hónapokban kellene kifizetni. Inkább úgy döntöttek, hogy a várható költségeket egész évre elosztva terhelik rá a lakosságra. A főváros így döntött, más önkormányzatok máshogy mérlegeltek, és ez így van rendjén - szögezte le.

Távfűtési számla változása

*52 négyzetméteres, 135 légköbméteres, évi 36 GJ fűtési energiát és 48 m3 (kb. 11 GJ) meleg vizet fogyasztó lakás

Messze a legtöbb, 240 ezer távhőfogyasztó él Budapesten. A fővárost követi Miskolc, Debrecen és Pécs mintegy 30 ezerrel, de Győrben, Tatabányán és Székesfehérváron is többen vannak 20 ezernél. A legkevesebben Bokodon csatlakoznak fel: 121-en. Az átlag 10 ezer fő.