Utat tévesztünk?

Nyílt levél Gyurcsány Ferenc Miniszterelnökhöz

Kedves Feri!

A nyilvános „levelezést" részben a lakosság elé bocsátott Szembenézés c. dolgozatod tartalma (január 26.), a kialakult belpolitikai feszültség, részben az a körülmény teszi szükségessé, hogy nézeteim kifejtésére - noha a „Népi Demokratikus platform” egyik vezetőjeként az MSZP alapító tagja voltam - ma már a pártkongresszuson sem kapnék szót (itt tartunk!) - ismerve a hatalmi mechanizmus kiváló működését.

Ez az anyag kiábrándító - több szempontból is. Egyrészt ilyen műfaj ma csak olyan vezérelvű pártokban létezik, mint például a Fidesz. A személyes „kinyilatkoztatás” történeti, politikai, gazdasági és elméleti kérdésekben olyan műfaj, amelyet nagy gondolkodók szoktak megengedni maguknak, vagy olyan politikusok, akiket, mondjuk, évente egyszer erre kötelez az alkotmány.

Feri, egy potenciális pártelnök nem képviselheti csak a saját álláspontját, tekintettel kell lennie a tagságra is, amely jelentős részben még mindig baloldali emberekből áll, noha tudatában vannak annak, hogy az MSZP politikáját tekintve polgári párt.

A szövegedben van néhány megfogalmazás, amely minden baloldali ember tiltakozását kiváltja. Talán emlékszel rá, a legutóbbi ilyen típusú szöveged esetében szóvá tettem Bethlen István parlamentarizmusának összekapcsolását a demokráciával, amit még Bethlen életrajzírója, Romsics Ignác professzor kollégám sem tett meg. Ezt a torzítást egyebek mellett azzal magyaráztad, hogy valamiféle jobboldali demokrácia-felfogást is demonstrálnod kell, mert a jobboldali embereket is integrálni kell egy ily módon elképzelt „nemzeti centrumba”. Akkor azt írtam, hogy ezt a hagyományt nem Bethlennél kell keresned... A demokrácia ilyen polgári értelemben Széchenyitől, Deáktól vagy Eötvöstől jön, nem a magyar konzervatív ellenforradalmi arisztokráciától. A mostani szövegedben, hogy a jobboldali közönséget megnyerd a „nemzetépítő” politikádnak, egy ennél is képtelenebb tézis megfogalmazására ragadtattad magad, noha ilyesmire a jobboldalon sem mindenki vevő...

Azt mondod, hogy a kommunista hatalomátvétellel mozdult ki a magyar fejlődés a normális kerékvágásból. Feri, megértem, hogy politikátokat igyekszel „nemzeti horizonttal” reklámozni, de az ilyen megfogalmazás túlmegy minden határon. Ezzel egy nagyon régi hagyománynak megfelelően politikai törekvéseid alá rendeled a történetírást; s a történelmet olyan példatárnak tekinted, amely bármely politikai törekvés igazolására felhasználható.

Miért nem a holokauszt lódította ki a magyar fejlődést „a normális kerékvágából”, vagy miért nem a II. világháborúba való belépés a náci Németország oldalán, vagy miért nem a Horthy-rendszer, Trianon vagy az I. világháborúba való belépés? Hogy ne menjünk vissza a törökökig és a tatárokig. A te szádból ráadásul senki nem fogadja el ezt a „kommunistázást”! Még hatalom-önfenntartási szempontból is kontraproduktív az ilyesmi. (A Kádár-rendszer megítélése is sokkal bonyolultabb, mint ahogyan te felfogod; éppen mostanában jelentek meg komoly munkák, amelyek ezt is differenciáltabban világítják meg!)

Nem világos, mi értelme annak, hogy egy „hivatalosan” szocialista politikus a kapitalizmus kritikátlan védelmezőjeként lépjen fel. Történészként van valami empátiám a nagy történelmi és gazdasági struktúrák, termelési módok nyomasztó hatásai iránt, de a kapitalizmust szőröstül-bőröstül vállalni, a rendszerkritikát pedig kiiktatni, őszintén szólva megdöbbentő fordulat a részedről, hiszen mint „bátor baloldali” kerültél be az MSZP-be... Elfelejtetted, hogy a hivatalos ENSZ-statisztikák szerint évente kb. 50 millió éhenhalttal nem tud az általad védett rendszer elszámolni? Hogy országunkban gyermekek tíz- és tízezrei éheznek, az agrártermelés nem éri el az 1970-es évek végének színvonalát, sem a termelési-piaci kapacitásokat tekintve, sem szociális értelemben? Hogy kialakulóban a Horthy-rendszerre emlékeztető 3 millió nagyon szegény ember országa? Hogy a legócskább üzleti kultúra jutott szinte korlátlan uralomra? És még sorolhatnánk vég nélkül a rendszer „jótéteményeit”...

Megértem, hogy mint tőkés nagyvállalkozó, mint „baloldali polgár” adekvát polgári osztálytudattal rendelkezel, csakúgy, mint egyre több párttársad, no de ezzel a baloldal széles csoportjaiban veszíted el a hátteredet anélkül, hogy a jobboldal tekintettel lenne „ultrapolgári” fordulatodra. Pontosan látom, milyen szűk palló az, amelyen a magyar politikának haladnia kell, ám ebből nem következik, hogy olyan reformretorikát kell alkalmaznod, amely nyilvánvalóan szemben áll a történelmi valósággal.

Feri, az elmúlt 18 év története nem arról szólt, hogy „utolérjük” Nyugat-Európát, akár a bérek, akár az életszínvonal, akár a szociális lehetőségek tekintetében. Semmilyen tény nem támaszt alá ilyen evolúciót. Miért ne lehetne szakítani ezzel a hamis jövőképpel, miért ne lehetne olyan gazdasági reformokat fontolgatni, tervezni, amelyek nemcsak a tőke, hanem az ember, a munkavállaló, a munkanélküli érdekeit is szem előtt tartják? Miért kellene tagadni, hogy a szociális ellátórendszerek átalakítása a legnyersebb osztály- és csoportérdekek összeütközése, harca és megnyilvánulása? Mindenki tudja, aki tudni akarja, hogy ha valamit megvásárolhatóvá tesznek, akkor az csak azok számára a szabadság és a lehetőség kiteljesedése, akiknek arra pénzük van. Ha az egészségügyet vagy az oktatást meg kell vásárolni, akkor a gazdagabbaknak teszünk engedményeket a szegényebbekkel szemben. A dolgozatban pozitív példaként szerepel Dánia és Finnország (mint hosszabb ideje mindenütt), ám ezekben az országokban fel sem merülhet, hogy az egészségügy „versengő biztosítók” martaléka legyen, vagy hogy adócsökkentéssel élénkítsék a gazdaságot. Pedig biztosan vannak ott is liberálisok...

Horn Gyula nem lépett fel mint teoretikus, de differenciáltabb képet alakított ki a kapitalizmusról, illetve annak modellváltozatairól. Nálad ez a probléma egyszer bukkan fel, egy odavetett félmondatban a - meglehetősen mulatságos „szociális kapitalizmus” említésével -, ami viszont köszönő viszonyban sincs a dolgozat többi részével.

Feri, nem lenne szabad feláldozni a reformdogmatizmus oltárán az MSZP szociális hitelességét! Ha az MSZP elveszíti szociális arculatát, ismét feltámad az évtizedek óta nem tapasztalt jobboldali-szélsőjobboldali populizmus, s jönnek az ismétlődő puccskísérletek, melyek elsöpörhetik újra a humanista szellemi-kulturális értékek között magát a plebejus köztársasági hagyományt is.

Lehet, sőt bizonyos, hogy a meghatározott reformok többsége elkerülhetetlen az adott feltételrendszerben, de akkor ki kell mondani a valóságot, hogy később világosabb perspektívákat nyithassunk a valóban demokratikus kibontakozás felé. Egyébként pedig miért ne lehetne a demokrácia olyan formáival kísérletezni, amelyek a társadalom és a hatalom dialógusára épülnek, s miért ne eshetne a dolgok intézésében a hangsúly a társadalmi részvételre, nem pedig a hatalom paternalista „adakozására” és a tőke kritikátlan kiszolgálására? Maholnap a parlamenti jobboldal és baloldal között már „csak” az lesz a különbség, hogy az egyik nacionalista-rasszista ideológiával menedzseli a rendszert, a másik egy globalista üdvtan segítségével. Honnan veszed, hogy, amint az a dolgozatodból ki-kiviláglik, a munka és a tőke ellentéte korunkban már nem releváns? Baj van ezzel a dolgozattal, és még sok minden mással.

Kedves Feri, levelemmel egy valódi szocialista kritika és politizálás lehetőségeit és esélyeit szeretném kiszélesíteni - a kibontakozó társadalmi párbeszéd reményében.

Barátsággal üdvözöllek:
Krausz Tamás
történész