Ahogyan az sem izgatta, hogy a meccs nélkül maradókat mi módon kárpótolják, miként azért sem aggódott, hányan alakították immár fölöslegesen úgy a vasárnap esti programjukat, hogy a tévé elé ülhessenek. Az sem érdekelte, mennyien kerekedtek föl már napokkal korábban Rómából, vagy fogadták el utazási irodák költséges ajánlatait. Nem volt kíváncsi az érintett csapatok véleményére a mi lesz most?-ról vagy a hogyan tovább?-ról, esélyt sem adott a nekünk mi közünk a Szicíliában történtekhez?-féle véleményeknek. Továbbá nem kérte ki az ombudsman állásfoglalását a döntés támadhatatlanságáról vagy jogszerűségéről, valamint nem firtatta, hogy a rendőr megrendítő halála szándékos provokáció következménye-e vagy tragikus véletlen, nem magyarázta a történteket a cataniai és a palermói szurkolók egymás iránt érzett hagyományosan kérlelhetetlen gyűlöletével.

Fejvakarós teszetoszaság helyett az olasz szövetség az egyetlen, Európában elfogadott döntést hozta meg. Mi ebben a meglepő? Semmi: arrafelé mindez evidens. Ismétlem: arrafelé.

Mifelénk viszont szombat este is meg kellett tölteni valamivel a félórás híradót, és ha már kapóra jött a tragikus eset, meg is kérdezték a 2012-es Európa-bajnokság magyar-horvát pályázati bizottságának honi elnökét, jól jött-e nekünk a cataniai balhé. Elvégre az olaszok is megrendeznék ugyanazt, amit magunk szeretnénk. Tipikus riporteri álkérdés volt, az interjúalany csak-csak mond rá valamit, amiből összeáll a negyven "hasznos" másodperc, aztán pakolhatnak is. Persze nem a riporter a hibás, gondolom, a futballhoz nem ért, viszont ő volt ügyeletben, elküldték hát a stábbal, megcsinálta, ennyire tellett. Még csak ki sem lóg a sorból, szösszenete, mondhatni, beleillik a képbe. A magyar jelszó, ugyebár, természetesen a pályázati siker érdekében, hogy csak semmi botrány! Csapatot ki nem zárni az NB I-ből, még akkor sem, ha az előírások szerint nem lenne ott a helye, botránygyanús eseteket azonnal a szőnyeg alá söpörni, nézőtéri atrocitásokról tudomást sem venni, szurkolói botrányokat elmismásolni; ugyanis ezek külön-külön csökkentenék pályázati esélyeinket, együttesen meg egyenesen reménytelenné tennék azokat.

Ehhez képest a nem mellékesen világbajnok olaszok a nyáron szemet nem rebbentve röpítették ki az első osztályból a patinás Juventust, a hasonlóan márkás Milantól lelkiismeret-furdalás nélkül vontak le nyolc pontot. Gondolom, ezúttal sem lesznek szívbajosak. Romano Prodi miniszterelnök mára rendkívüli kormányülést hívott össze, de már azt megelőzően üzent az általa csőcseléknek nevezett rendbontóknak: "Világos üzenetet kell megfogalmaznunk arról, hogy meg akarjuk állítani a sport ilyen mérvű elfajzását."

Fordítsuk le: rendeznének ők Európa-bajnokságot, csak nem mindenáron. Luca Pancalli, az olasz szövetség megbízott elnöke konkrétabban fogalmazott: "Ha ezek után elveszítenénk az Európa-bajnokság rendezési jogát, azt mondanám, megérdemeltük."

Aki mostanság tőlünk szót kér, jól fontolja meg, mit mond.