Úgy tűnik, megint házhoz megy a pofonért a hatalom. Azzal ugyanis, hogy rendbontás szabálysértése miatt – úgymond hivatalból – feljelentést tesznek a polgárilag engedetlen kordonbontó fideszes képviselők ellen, csupán egyetlen dolgot érhetnek el: a bíróság az eljárás végén felmenti az összes Kossuth téri „társadalmi munkást”. Mert más a politikai, más a morális, és más a büntetőjogi és a szabálysértési felelősség. Az előbbiek meglehetősen nehezen megfogható fogalmak, s ha valaki a társadalom íratlan szabályait semmibe veszi, majd a következő választások idején fizet meg érte. Vagy akkor sem – láttunk már ilyet.

A büntető- és a szabálysértési jog korántsem ennyire absztrakt, ráadásul törvényekbe foglalt, és többnyire egyértelmű fogalmakkal operáló tudomány. „Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el” – olvasható a Büntető törvénykönyvben. A helyzet a körmönfont meghatározás ellenére is eléggé egyértelmű: elveszem és megtartom, bár nem az enyém – tehát loptam. És elítélnek. Ha keveset loptam, az csak szabálysértés, s akkor nem becsuknak, hanem pénzbírságot szabnak ki. Olyan cselekményért azonban, amit a Btk.-ban vagy a szabálysértési kódexben nem találni, senkit nem büntethetnek meg Magyarországon. Ilyen a jogállam.

„Aki a rendőrség által felállított kordont jogosulatlanul elbontja, rendzavarást követ el” – legalábbis a fenti logika alapján efféle tényállásnak is lennie kell a szabálysértési törvényben, hiszen a rendőrség hivatalból feljelentést tett. Ha nem lenne, nyilván nem hivatkoznék effélére a BRFK illetékese. De hivatkozik, és bizonyára tudja, mit beszél. Vagy mégsem? A jogszabály ugyanis így szól: a rendzavarást az követi el, aki „rendzavarás vagy garázdaság esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít”. Csúnya terminológiával élve, a „tényállásszerű magatartás megvalósításának” feltétele az, hogy legyen rendzavarás vagy garázdaság, majd hatósági fellépés, s azt kövesse az engedetlenség. Ha elfogadjuk, hogy a kordonbontók „rendzavartak” – bár ez is kérdéses, mert már-már katonás fegyelemmel, előre meghatározott rendben tették a dolgukat –, akkor is hiányzik az intézkedés, és ezért értelmezhetetlen az engedetlenség. Igaz, a kordon „ellenállt”. Csak nem erre hivatkoznak majd a feljelentésben? Mellesleg a rendőrök akár fel is léphettek volna, hiszen a képviselőket „tetten érték”, amint a vasfüggönyt szedik szét, ám csak tanácstalanul asszisztáltak az egészhez.

A hatályos jog szerint tehát nem történt semmi. Vagy mégis? Igen, mégis. Például hiányoznak a Kossuth tér műveleti területté nyilvánításának feltételei. A rendőrség a védett övezetlétrehozásáról – és fenntartásáról – szóló döntésének indoklásában egyebek mellett az országgyűlés működőképességének biztosítására hivatkozik, miközben a T. Ház éppen téli álmát alussza. Kínos. Ez nem más, mint hibás jogértelmezés, sarkosabban fogalmazva: a joggal visszaélés. Ha pedig a tér lezárását nem is nyilvános – tehát bíróság előtt megtámadható – államigazgatási határozat, hanem a végletekig titkolni igyekezett belső főkapitányi intézkedés tartalmazza, még súlyosabb a helyzet.

A kordonbontók mindezek ellenére nem a demokrácia alapértékei felett őrködő nemzeti hősök. Már csak azért sem, mert tavaly október 23-a óta több mint három hónapjuk volt arra, hogy Gergényi főkapitány kétségkívül vitatható döntését jogállami eszközökkel támadják meg. Például panaszt tesznek az országos főkapitánynál, vagy próbapert kezdeményeznek a Kossuth tér visszafoglalására. Ehelyett közleményekben tiltakoztak, a sajtón keresztül üzengettek. Aztán meg önnön kezükkel „bontották le a kommunizmust”. Mindazonáltal elég ügyetlen húzás, ha a fideszes képviselők ellen nem létező szabálysértésre hivatkozva tesznek feljelentést. Még mártírrá avatják őket. A legnagyobb ellenzéki párt ugyanis nem annyira a tételes jog, inkább a jogállamiság ellen vétett. A kordonbontással azt üzeni mindenkinek: ha nem tetszenek a tilalomfák, hát vágjuk ki azokat saját értékrendünk szerint magunk.

Ők kivágták. Csak nehogy ragadós legyen a példa. Mindenesetre annyit máris elértek, hogy radikális szimpatizánsaik megint az utcán vannak. Természetesen előzetes bejelentés nélkül. A rendőrség meg időnként oszlat. Egyelőre nem tudunk különösebb atrocitásokról, de látja valaki előre, hogy mi történhet még? Ezért is vállalják a fideszes képviselők a felelősséget? Ha már úgyis lemondtak a mentelmi jogukról. Vagy érjük be Szájer József rejtélyes üzenetével: „a Fideszre lehet számítani (…), amikor szükséges, ott leszünk”.

A hatalomnak meg főhet a feje. Ha lebontják a kordont, úgy tűnik, mégiscsak a Fidesz módszere a célravezető, s az utcán döntésre lehet vinni a dolgokat. Ha nem bontják le, fennmarad az alkotmányosan is vitatható helyzet. Vajon meddig vergődnek még Gergényi főkapitány csapdájában? Muszáj mindig házhoz menni a pofonért?