Radikalizálódó egyetemisták
Az egyetemisták több mint hét százaléka részt venne nem engedélyezett politikai tüntetésen, sztrájkban, 3,3 százalékuk pedig nem rettenne vissza a köz-, illetve a magántulajdonban való kártételtől sem - ez derül ki a Felsőoktatási Kutató Intézet felméréséből. A vizsgálatot vezető Gábor Kálmán szociológus szerint az adatok egyértelműen mutatják, hogy a fiatalok politikai cselekvésmintái egyre radikálisabbak az utóbbi időben.
- A tavaly szeptember-októberi eseményeket a társadalom nagy része értetlenül szemlélte, pedig egy folyamatról van szó, amely már a kilencvenes évek közepétől kezdve megfigyelhető - fogalmazott Gábor Kálmán. Ekkor ugyanis konzervatív értékfordulat következett be: a fiatalok értékrendjében egyre inkább megjelent a család, a nemzet és az állam fontossága.
Az erőviszonyok azonban még kiegyensúlyozottak voltak, a fiatalok hasonló arányban vallottak konzervatív, baloldali és liberális értékeket. Az ezredfordulón viszont jelentős többségbe kerültek a Fidesszel szimpatizálók, ezzel egyidejűleg fokozatosan teret nyertek a fiatalok körében a radikálisabb pártok is. A MIÉP támogatottsága például még a Sziget fesztiválon részt vevők körében is 4,5 százalék volt 2001-ben, holott a szigetlakók köztudottan toleránsabbak az átlagnál - mutatott rá a szociológus.
Ma az elsős hallgatók 15 százaléka a Fidesszel szimpatizál: figyelemre méltó ugyanakkor, hogy 1,6 százalékuk a nagyobbik ellenzéki párttal együtt említette a Jobbikot, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, a Vér és Becsület Egyesületet. (Az MSZP, illetve az SZDSZ népszerűsége az elsősök körében 6,2, illetve 2,3 százalék.)
Az értékrend változásával egyidejűleg figyelhető meg a fiatalok radikalizálódása, és egyre intoleránsabbá válása - közölte Gábor Kálmán. Ma minden harmadik fiatal elutasítja, hogy a szomszédja roma származású legyen, zsidókkal 10-ből egy fiatal nem szívesen lakna együtt.
Gábor Kálmán szerint ennek több oka is van. - A globalizáció kihívásait egyre inkább érzik a fiatalok, akik az ifjúsági szakasz kitolódása (a tovább tartó tanulás) miatt egyre később állnak munkába, és válnak önállóvá. Magyarország felkészületlenül lépett be az Európai Unióba is - véli a szociológus. - A fiatalok és a civil szervezetek vezetői nem beszélnek nyelveket, így nem tudják kihasználni a mobilitási programokat, és nem tudnak megismerkedni más országok kultúrájával. Trianon máig kibeszéletlen következményeivel együtt mindez komplett ideológiát ad a fiatalok kezébe - fogalmaz a kutató.
Gábor Kálmán megjegyezte: még mindig egy szűk radikális csoportról beszélhetünk, a fiatalok általában kevésbé radikálisak, mint az egyetemisták. (Az Ifjúság 2004 című, a 15-29 éves korosztályt érintő kutatás szerint a fiatalok 3,5 százaléka venne részt nem engedélyezett politikai tüntetésen vagy sztrájkban, 2,8 százalékuk pedig köz- vagy magántulajdont sértő kártevésben.)
Ez a szűk csoport azonban az internet robbanásszerű terjedésével egyre jobban tudja hallatni hangját, így ők így valamelyest véleményformálókká válnak. A világhálót a legnagyobb arányban ugyanis éppen a legiskolázottabb csoport használja. Orosz vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a nacionalista és a szélsőjobboldali fiatalok a világhálót használják a kommunikációra és a szervezkedésre.
Gábor Kálmán szerint ezek a trendek egész Kelet-Európára jellemzőek, Nyugat-Európában viszont más a helyzet. Németországban például az utóbbi években a fiatalok radikális cselekményeinek csökkenése figyelhető meg. Ott ugyanis - a magyarországi helyzettel ellentétben - erős a civil szféra, a fiatalokat pedig nem hagyják magukra.
