Az már most is látszik, milyen lehetőségek közül választhat a liberális párt. Az Új kezdet címmel meghirdetett, a vidékre fókuszáló, "értékelvű" Fodor-kampány a jogállami normákhoz való visszatérést, tiszta közéletet, felelős gazdaságpolitikát hármas jelszavával jellemezhető. A fővárosra koncentráló, konzervatív gazdaságpolitikát hirdető, pragmatikus Kóka János pedig új dimenziót nyitna a közgondolkodásban, formabontónak ígért kampányában "szerethető, emberarcú kapitalizmust" vizionál, öngondoskodó polgárokkal. Kettőjük között erős küzdelem várható - erre utal, hogy a mérvadó figurák fölsorakoztatása mellett az alsó szinteken, a küldöttet állító pártsejtekben is megindult a "vadászat".

A szimbolikus figurák közül információnk szerint nemcsak a pártot jelenleg irányító négyes fogat (Kuncze, Magyar Bálint, Pető Iván és Horn Gábor), illetve Haraszti Miklós, Konrád György és Rajk László áll ki a Gyurcsány Ferenc által is favorizált gazdasági miniszter mellett, hanem többek között Fodor Tamás volt képviselő, Dornbach Alajos, Halda Aliz és Juhász Pál is. No meg Wekler Ferenc, aki olyan eredményesen szervezte a pártot Dél-Baranyában, hogy legalább hatvan-hetven küldöttet delegálhatnak majd onnan. A Fodor-tábort olyan nevek erősítik, mint Bauer Tamás, Bálint György, az MSZP-s képviselővé avanzsált Mécs Imre vagy Ungár Klára. Fodor kampánynyitóján jelen volt továbbá Béki Gabriella és Kis Zoltán, valamint az önálló elnökjelöltség gondolatát végül is elhessegető Szent-Iványi István.

Az esélyeket illetően döntő lehet a parlamenti frakció sodró ereje; többen úgy vélik, Kuncze Gábor - valószínűsíthető - nyílt kiállása önmagában is eldöntheti a küzdelmet. A húsz SZDSZ-képviselő közül lapunk becslése szerint Kóka nyolc, Fodor öt támogatóra biztosan számíthat. Budapesten Lakos Imre Kókát, Bőhm András Fodort támogatja, a kerületi elnökök többsége állítólag "kókista". Fodorék úgy kalkulálnak, ha a főváros elesik, vidékről még elegendő támogatást kaphatnak. Viszont 13 megyei elnök Kókát pártolja. Igaz, több megyében kontraproduktív lehet a megyei elnök kiállása. Ráadásul informátoraink jellemzőnek vélik, hogy az önkormányzati embereik tartanak az elköteleződés kockázataitól, ezért aztán az egyik megyei választmány például mindkét pályázót jelöli majd.

- Odabent a pártban kőkeményen vadásznak a küldöttekre, igencsak változatos meggyőzési technikákkal - avatott be a belső kampányba egy pártszervező. Tény, Kóka János stábjában "hétszáz kiskampányt", egyéni gesztusokat ígérnek. Fodor Gábor gesztusskálája pedig a párttól eltávolodott értelmiségiek visszatérítésétől a vidéki szervezetek és a fiatalok bevonásán keresztül egészen a parlamenti ellenzékkel, sőt a Kuncze-Kóka vonallal való kiegyezésig tart.

A kampány egyik kulcskérdése az MSZP-hez és a kormányhoz való viszony. Kóka János e szempontból is tabudöntögető kampányra készül, ami a szocialista csökevényekről tett nyilatkozataiban (vizitdíj, áramkedvezmény), illetve a pártfinanszírozás feszegetésének ígéretében is tetten érhető. Fodor nyilatkozatai pedig (kormánynegyed-elképzelések, a közigazgatási államtitkári posztok megszüntetésének bírálata, az igazságügyi miniszter lemondásának pedzegetése a zavargások után, a hitelét vesztett kormány átalakításának sürgetése) arra engednek következtetni: a doktriner liberálisként az "elvtelen kompromisszumok korszakának lezárulását" ígérő, mégis gyakorlatias liberalizmust hirdető politikus igyekszik kihasználni helyzeti előnyét. Nem kormánytag, továbbá nem Gyurcsány mutatta őt be a pártnak - rögtön a zászlóbontáskor közölte, pártelnök nem lehet a miniszterelnök beosztottja. Ahogy tehát Kóka az MSZP-vel, Fodor a kormánnyal igyekszik kritikusabb hangot megütni. Az elsősorban a magára hagyott, kiüresedett vidéki szervezetek elégedetlenségére játszó Fodor esetében a kritika elvárássá is vált, Kókáék ugyanakkor azzal számolnak, hogy „a frusztráltak” mégis jobb menedzsernek tartják a gazdasági minisztert.

A választásokon adócsökkentést, egészségügyi reformot hirdető SZDSZ mozgásterének végpontjait továbbra is a koalícióba „simulás” és a kilépés jelentik. Fodor és Kóka egyaránt kiálltak a reformok mellett, sőt Kóka János jelezte, a koalíciónak a reformok függvényében van értelme. Azt egyik oldalon sem tartják azonban valószínűnek, hogy visszatérne a Horn–Kuncze koalíció szelleme (a keresztbe fekvős/befekvős koalíciós drámajáték), alighanem beérik az MSZP-től való szervezeti, illetve programbeli önállóság erősítésével. Ez viszont közös cél, miként az új pártvezetéssel szembeni belső ellenzék kialakulásának elkerülése is.

A frakcióban többen sürgetnek kiegyezést; Gusztos Péter például (aki hangsúlyozottan saját jogán kíván ügyvivő lenni, s nem áll ki egyik jelölt mellett sem) úgy véli, nincs nélkülözhető ember a pártban; kettős hatalom kialakulásában pedig senki sem érdekelt. A későbbi rivalizálást elkerülendő, a Fodor-kampányt szervező Gulyás József azt tartaná megoldásnak, ha a két fél kölcsönösen bevonná egymást a tavaszi kormány-átalakítási egyeztetésekbe.

Bárki is nyer tehát, szüksége lesz a másikra. A vesztes fél számíthat tehát gesztusra a győztestől. Ha Fodor nyerne, beemelné Kóka Jánost a pártvezetésbe. Kóka környezetében pedig „fölvillantották” a rendészet területétől megtisztított igazságügyi miniszteri posztot Fodornak, ha alul maradna a küzdelemben, igaz, ehhez valószínűleg Kunczééknak is lesz néhány szavuk. Vagyis elvben nem kizárt, hogy az utódlási harcot mégiscsak utóvédharc követi majd.

Pisti, János és Gábor