A fő szabály szerint a Szerb Köztársaságban is ötszázalékos az ún. parlamenti bejutási küszöb. A nemzeti kisebbségeket képviselő pártok esetében azonban egy "természetes küszöböt" ír elő a szerb választási törvény, aminek lényege, hogy a kisebbségek esetében nincs küszöb: anynyi képviselőjük lehet a parlamentben, ahányszorosát az egy megválasztott képviselőre átlagosan jutó szavazatoknak megszerzik. Így juthattak be a magyarok képviselői is a skupstinába. Az ezt megelőző választásokon, amikor a kisebbségi pártokra is vonatkozott az ötszázalékos küszöb, nem jutott be sem magyar, sem más kisebbségi párt képviselője. A természetes küszöb nem szerb találmány. Több változata lehetséges, idomítani lehet (és kell) egy-egy ország etnikai térképéhez. Kétségtelen azonban, hogy a természetes küszöb elve Szerbia esetében is előrelépést hozott.

Efféle megoldást követel a Magyar Köztársaság Alkotmánya is, amely kimondja: "A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők." Az Alkotmánybíróság már 1993-ban értelmezte ezt a rendelkezést, és jelezte, hogy "a képviselet szükséges feltétele annak, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezői szerepüket betölthessék".

Az Alkotmánybíróság mulasztásos alkotmánysértést állapított meg a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének hiánya miatt. Sajnos az Országgyűlés a mulasztás orvoslásával nem jutott messzire: az 1993-as, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben csupán annyit mondott ki, hogy "a kisebbségeknek - külön törvényben meghatározott módon - joguk van az országgyűlési képviseletre".

Ez a bizonyos külön törvény azóta sem született meg, az alkotmányellenes helyzet azóta is fennáll.

A szerb példa egyszerűsége és gyakorlati megvalósulása megihlethetné a magyarországi törvényhozókat, megalkothatnák a szükséges törvényeket, és így megszabadulhatnánk ezen évtizedes emberi jogi szégyenfoltunktól.

Ifj. Várady Tibor

a Humanista Párt elnöke