A tegnap Budapestre érkezett két Gellért-ereklye kapcsán érdemes felidézni a szent földi maradványainak kalandos vándorútját. A püspök vértanúsága 1046. szeptember 24-én történt, az úgynevezett pesti révnél, valószínűleg a mai Gellért-hegy déli oldalának tövében. Itt fogták el több társával együtt a pogány lázadók. A legendák szerint kétkerekű kordéra ültették és letaszították a sziklás hegyoldalról, majd a haláltusáját vívó püspök szívét lándzsával átszúrták, koponyáját pedig egy kövön szétloccsantották. A hagyomány úgy tartja, ennek a kőnek a helyén épült IV. Béla korában a Szent Gellért-plébánia, később pedig a ma is álló tabáni katolikus templom. Valószínűbb azonban, hogy az esemény helyszíne közelebb volt a hegyhez, talán a mai Rudas fürdőnél lehetett.

Gellért holttestét a vértanúsága utáni napon "nagy sírással temették el Pesten, a Boldogságos Szűz templomában ugyanabban a ruhában, amelyben a vértanúságot elszenvedte" - olvashatjuk nagyobbik legendájában. Ez a templom a mai Belvárosi Főplébánia Templom helyén, vagy annak közvetlen közelében állhatott. "Szent Gellért teste hét évig feküdt abban a földben, ahol eltemették" - állítja a legenda. Ekkor, tehát valószínűleg 1053-ban, I. András király engedélyezte, hogy a püspök földi maradványait Csanádra, más néven Marosvárra, egykori egyházmegyéjének székhelyére szállítsák, s ott helyezzék végső nyugalomra. Gellértet harminc év múlva, 1083-ban avatták szentté, István királylyal és Imre herceggel együtt.

Sírját 1361-ben Károly Róbert özvegye, Erzsébet újíttatta fel: "ezüstből és aranyból csodálatos művű koporsót készíttetett a szent ereklyéinek felmagasztalására. Ugyancsak abban a monostorban egy sírt építtetett oltárral, s ebben a szent vértanú ereklyéit a mondott évben úgy helyezte el, hogy nagyobb csontjait más szentek ereklyéivel az ezüstkoporsóba tétette, a kisebb csontokat pedig a ciliciummal, korbáccsal és kámzsával, amelyben a vértanúságot elszenvedte, a márványsírra helyeztette."

Miután Remete Szent Pál holttestét 1381-ben Nagy Lajos királynak sikerült megszereznie Velencétől a budai pálos rend számára, valószínű, hogy viszonzásul a csanádi Gellért-ereklyékből néhány darabot Velencének ajándékoztak, s azok a muránói Szent Donát-templomba vitettek. Ez 1400 körül történt. Közülük való az a sarokcsont és az a csigolyadarab is, amely most, hatszáz év után visszakerül Magyarországra, mégpedig arra a helyre, ahol a szent első nyughelye volt, csaknem ezer évvel ezelőtt.

Hogy mi lett Gellért testének többi részével? A török elől menekítve valószínűleg több templomba kerülhetett belőlük. Egy szilánknyi, negyed négyzetcentiméteres csontdarabka például a tabáni Szent Katalin-templom tulajdona lett. Ma is ott őrzik, de Pálmai Imre plébános szerint nincs róla dokumentum, hogyan, s mikor került oda. Jutott néhány maradvány Prágába és Bolognába, rendelkezik továbbá Gellért-ereklyével az esztergomi és a győri székesegyház is. Legutóbb, 1992-ben, Szent Gellért egyik lábszárcsontját hozták haza Muránóból, s a szegedi Fogadalmi templomban helyezték el.