A jó, a rossz és a semmilyen
Annyi biztos, hogy legalább három magyar kisebbségi képviselő lesz a szerbiai parlamentben – de nem lesz szükség rájuk kormánykoalícióban, mint titkon remélte Kasza Jószef, a Vajdasági
A magas részvételi arány mellett megtartott választáson a szélsőségesen nacionalista radikálisok – vezetőjük, Vojiszlav Seselj a hágai börtönben ül – tovább növelték szavazótáborukat, legalább 81 mandátumuk lesz a 250 férőhelyű szkuptsinában. Ha az eddigi, kicsit kevésbé nacionalista Vojiszlav Kostunica pártja a radikálisok mellé állna, akár szűk t9bbségük is lehetne, vagy kényelmes is, ha a szocialistákkal is összeállnak. Milosevics egykori állampártja 16 mandátumhoz jutott. Ez lenne a „rémálom-koalíció” a Nyugat, és a magyarok számára is. De úgy tűnik, a nacionalisták igazából nem is akarnak ma kormányt alakítani, nehogy nekik kelljen végleg elveszteni Koszovót (amelyről heteken belül döntenek a nagyhatalmak).
Viszonylag a nyertes Borisz Tadics államfő pártja, megduplázta szavazótáborát, 65 mandátum – és ő tényleg demokratának számít. Kostunicával együtt alkothatna számszerűen kényelmes koalíciót, kérdés, sikerül-e. A többé vagy kevésbé európai irányultságú pártok között rossz a viszony ugyanis. Tadics egyedül a liberálisokkal szövetkezve nem tud többséget alkotni.
Egyelőre homályos, egyáltalán akar-e valaki miniszterelnök lenni, és Koszovó elvesztőjeként bekerülni a szerb krónikákba. Az igazi nagy harc a belügyminiszteri posztért várható, az állammaffiák és homályos „üzleti” csoportok mellett ez az igazi hatalmi pozíció.
Nem rossz, nem jó, majd meglátjuk – olyan ez az eredmény, mint amilyen Szerbia maga, a találgatásokban éppúgy lehet aggódni, mint reménykedni. Déli szomszédunk maradhat mostani, leszakadó állapotában, de talán megkezdheti az európai felzárkózást is. Vagy ahogy eddig: egyszerre csinálja mind a kettőt, holott a két irányzat logikailag kizárja egymást, de hát a történelemnek van saját logikája is.