Majd’ negyedszázaddal ezelőtt, amikor esténként a nap legfontosabb eseményére készültem, ami természetesen a mese volt fiaimnak, nem ritkán bosszankodtam, hogy kifogytunk a jó történetekből, minden gyerekkönyvet oda-vissza fújtunk már szinte kívülről, és a saját fantáziánk szülte darabok is lerágott csontoknak tetszettek.
Ilyenkor arról álmodoztam, de jó is lenne egy mesekönyvet találni, amelynek történetei olyanok, mint a gyermekeinkkel közös életünk. Manapság (sajnos) már nem nyaggatnak a srácok, hogy ’papa, mi lesz már, gyere mesélj’, erre tessék, egy fiatal matematikus előáll pont egy ilyen mesekönyvvel. Nincs mit tenni, meg kell venni! ’Fiúk, mi lesz már, gyertek, mesélek!’
Timár Ádám és Mester Kata Mindjárt éjfél című mesekönyvének darabjait olvasva a bölcsődés és óvodás korosztály kedves, tanulságos történeteit élhetjük át. A kisebbeknek szánt mesék derűsek, a picik mindennapjaiban előforduló élethelyzetekből indulnak ki - mint amikor egy szülő fejből mesél. Ez persze nem véletlen: a szerző gyermeke kérésére született meséit gyűjtötte össze, és kisfiát kérte meg, segítsen a válogatásban. Hát, ilyen egyszerű a recept.
Tímár Ádám történeteit olvasva azt érzi a szülő, hogy itt egy, a gyermeknevelés megannyi szépségét élvező és nem mindig édes gondjaival türelemmel birkózó társ beszél és próbál mintákat adni a felnőtt és a gyermek sokszor banális, de mégis, az adott pillanatban „halálosan komoly” erőpróbáinak mindenki számára tanulságos megoldására. Az a csodás ezekben a mesékben, hogy a gyerek legalább annyit okul belőlük, mint a szülő, anélkül, hogy kilógna az a bizonyos pedagógusi lóláb.
Pofis és az óvodások léghajó készítési terve, a Kecsöpös Farkas sebezhetősége és barátokra találása, a kedvenc játékok elvesztésének fájdalma és megtalálásuk öröme mind-mind megszólít, miközben távol maradnak a szörnyű kardcsattogások, a gonosszal való csatározások.
Tímár Ádám azokat az emberi értékeket varázsolja elénk, amelyeket, gyakorló szülőkként magunk is szeretnénk gyermekeikben viszontlátni, és persze azok is, amelyekre a gyerekek vágynak - bennünk: a kedvesség, a jószívűség, a belátás, az ügyesség, a mások iránti aggodalom, a befogadás és elfogadás képessége. Külön érdeme a szerzőnek, hogy miközben nagyon is a jelenben mozog, meséit meg sem érintik az eszünket és zsebünket mind arcátlanabbul megcélzó McVilág varázslatai.
Kevés gyereket tudok elképzelni, akit ne ragadnának magukkal e kis könyv történetei, tiszta, szép, olykor meglepő képei. Még szerencse, hogy keménykötésű, mert különben a gyakori újrázás miatt gyorsan rongyosra olvasnánk.
Kapható a jobb könyvesboltokban. Ha netán eldugnák, tessék előhozatni!
