A munkámat hitelteleníteni akaró támadásokban közös, hogy nincs bennük tőlem egyetlen idézet sem. Lehet, hogy az engem vádoló tollnokok nem találtak nálam gyűlöletkeltő mondatokat? Ezért támadják - nem azt, amit mondtam vagy írtam, hanem azt, ahol voltam? A Kossuth teret, ahol kétszer beszéltem, s a címlapot, mely egy általuk nem kedvelt hetilapé, s én egyszer feltűntem rajta? Ezek a tények elegendőek ahhoz, hogy nekem "vérlázítóan erkölcstelen" sorokat tulajdonítsanak, melyek "a húgyban és mocsokban tocsogó szerencsétleneknek" szólnak. Mindezt le lehet írni úgy, hogy egyetlen sort sem kell bizonyítékul felhozni az állítások igazolására.

A másik ellehetetlenítő módszer olyan hamis állítások megfogalmazása, melyeket az olvasó nem tud ellenőrizni. Ilyen annak a vádja, hogy valaha mennyire lelkesedtem a Magyar Narancsnak a pápa ellen írt cápaszámáért. Az igazság ezzel szemben az, hogy annak idején másokkal együtt kezdeményeztem, a Fidesz-frakció nyivánítsa ki, nincs köze ehhez az újságszámhoz. Többek között ezért is jelent meg az akkori országgyűlési képviselők, Tirts Tamás és Sasvári Szilárd elhatárolódó nyilatkozata az Új Ember egyik őszi számában. Ezt el lehet olvasni. És el lehet olvasni azt a tanulmányt is, melynek megírására a Vigilia szerkesztői engem kértek fel: A pápalátogatás protestáns szemmel (1992/6.sz.). Arról is véleményt mond az egyik gyalázkodó szerző, hogy én, aki valaha a leginkább szorgalmaztam az egyházi vezetők átvilágítását, mára "az állambiztonság papi lakájait" védem. Ennek is éppen az ellenkezője igaz. (Vö. Mélység és magasság, Balog Zoltánnal beszélget Halász Zsuzsa, 52-63. o. Kairos, 2006)

A Hold utcai református templom becsületének megvédésére pedig még el kell mondani, hogy a presbitérium minden parlamenti ciklus elején az összes parlamenti frakció minden tagját hívja istentiszteletre. Tehát nem igaz, hogy itt bárki "pártalapon" szervezne istentiszteleteket, mint ahogy a "vádirat" állítja. Ebben a templomban egyébként az emberi jogok napja alkalmából december 8-án rendezett konferencián rendőrök és eljárás alá vont áldozatok (!), parlamenti képviselők, liberális meg nem liberális jogvédők, Morvai Krisztina, Kőszeg Ferenc, Zétényi Zsolt, Dénes Balázs és mások kirekesztés nélkül beszéltek egymással október 23-áról.

Minden egyéb vádnak ennyi hitelt adjanak, mint a fent cáfolt megállapításoknak!

De nézzük, milyen "gyűlöletkeltőt" is mondtam én a Kossuth téren 2006. szeptember 23-án? Azt mondtam, "soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd szégyenkezni fogok azért, mert országgyűlési képviselő vagyok... szégyen, hogy a Magyar Országgyűlésben napról napra hazugságokat hallgatunk, s tehetetlenül el kell viselnünk... Azért jöttem ma ide, hogy elmondjam nektek: ebben egyek vagyunk. Abban, hogy elég volt!"

Valóban ezért mentem oda. Rögtön az MTV-székház ostroma utáni napon az öt parlamenti párt elfogadott egy közös nyilatkozatot az erőszak ellen. Én ezzel természetesen egyetértettem, mégis úgy gondoltam, van ebben valami képmutató, a valóságos problémát megkerülő alibizés. Mintha egyedül az erőszak lett volna azoknak a napoknak a problémája. Különösen azt találtam abszurdnak, hogy naponta a kordon mögött bejárunk a parlamentbe, mintha mi sem történt volna, miközben tőlünk 50 méterre ott állnak sokan, hol ötszázan, hol ötezren, akik éppen a mi tevékenységünkkel elégedetlenek, s egyébként semmiféle erőszakos cselekményt el nem követnek. Úgy gondoltam, hogy oda kell mennem, meg kell őket szólítanom, jeleznem kell, hogy egyetértek az elégedetlenségükkel. De valahogy szóvá akartam tenni azt is, hogy ami a Kossuth téren történik, az rossz irányba is fejlődhet. Ezért mondtam azt, hogy "különös napokat élünk az elmúlt vasárnap óta. Vannak, akik úgy érzik, váratlanul újra feltámadt '56 szelleme. Mások azt mondják: csak a hatalom előre megírt forgatókönyvét hajtjuk végre. Megint mások kihasználják a békés tiltakozók tömegerejét erőszakra, fenyegetésre, nevenincs, hiteltelen szervezetek előtér betolására, politikai pecsenyéjük sütögetésére. Sokan meg egyszerűen csak félnek a hatalomtól, az erőszaktól, a másik embertől, talán még önmaguktól is." Ezt a hangot ott nem mindenki szerette, volt, aki tapsolt, volt aki "beszólt", mindenesetre el tudtam mondani, ami akartam. Azt, hogy "elég volt, a hazugságból, elég volt az erőszakból. Mi sem vagyunk tökéletesek! De a hazugság, amely ellen harcolunk, nem egyszerűen emberi jellemhiba, puszta esendőség. ... ez a hazugság... rombolja a demokratikus választásokba, tisztességes, ellenőrizhető hatalomba vetett hitünket. Ez a hazugság... meg akarja akadályozni, hogy... békében, félelem nélkül összejöjjünk, ünnepeljünk, reméljünk és higgyünk a szeretet és összefogás erejében." Ez lett volna a gyűlöletkeltés, a felhívás az erőszakra?

"Ebből a hazugságból előbb-utóbb erőszak lesz. De mi az igazságot akarjuk. S az igazságból előbb-utóbb béke lesz és nyugalom. Az igazság persze nem a mi tulajdonunk, de mi elfogadjuk mércének. Ez az út vezet a békéhez, amelyikre mindannyian vágyunk... Nekünk nincs szükségünk erőszakra, mert tudjuk: aki fegyvert fog, az fegyver által vész el." Ezt a mondatot éppen attól a Názáreti Jézustól idéztem, akinek a megtagadását az egyik vádló cikk szerzője rajtam kéri számon.

Az elmúlt hetek, hónapok tanulsága számomra az, hogy ártalmas a demokráciára, ha egyes embercsoportokat számunkra nem szalonképes véleményük alapján kizárunk a közügyek megvitatásából. Ha mindig azoknak lesz a legnagyobb a hangjuk, akik már előre tudják, hogy kikkel nem szabad szóba állni, kik azok a megbélyegzett embercsoportok, akiktől meg kell menteni a köztársaságot, akkor a megbélyegzettek más utakat keresnek.

Akit zavart a kellemetlen illat a Kossuth téren, az arra nem gondolt, hogy milyen befogadók ezek a tüntetők? Nem zavarják el a hajléktalanokat, hanem enni adnak nekik! Tényleg az a magyar demokrácia legnagyobb problémája, hogy a demonstrálók által "fertőzött földet" ki kell cserélni a Parlament előtt? Három vagy harminchárom árpádsávos zászló jelenléte minden kirekesztésre igazolást ad? A rendőri brutalitásra, a Parlament törvényellenes körbekerítésére, békés ünneplők megverésére, alkotmányellenes traktort és gyülekezést tiltó "liberális" rendeletek meghozására?! Felmentés arra, hogy a magyar Országgyűlés nem képes semmit tenni a történtek kivizsgálására? Megmagyarázza, hogy a kormánypárti képviselők miért vonultak ki arról a bizottsági ülésről, melyet éppen ezért hívtunk össze? És hogy miért követték őket a rendőri vezetők, akiknek mindettől függetlenül kötelességük lett volna válaszolni a kérdéseinkre?

Nem csodálkozom az emberek elkeseredett dühén, még ha nem is értek egyet az erőszakkal. Többször leírtam, elmondtam, hogy "azoknak a civileknek is vállalni kell tetteik következményét, akik erőszakos cselekményt követtek el, mert ez törvényszegés, és a törvényeket be kell tartani." Akkor is, ha mások nem tartják be. Például a rendőrfőnök, például a miniszter, például a miniszterelnök. Ami pedig az ún. zsidó kártyát illeti. Természetesen embereknek semmiféle faji alapú megkülönböztetésével nem értek egyet, azt visszautasítom. De nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy bárki helyettem akarja eldönteni, kivel beszélhetek, s kivel nem. Az említett vádló cikk szerzője arról ismeretes, hogy a minap hosszú, tudományoskodó tanulmányban fejtegette: majd minden magyar református hittankönyv antijudaista, antiszemita, szemétre velük. Ilyen cenzorra nincs szükségem. Tőlem a holokauszt, a "soa relativizálását" még nem kérte senki a jobboldalon, de vádlóm és a hozzá hasonló szerzők megteszik ezt kéretlenül is. Naponta relativizálják zsidók szenvedéseit azzal, hogy aktuálpolitikai fegyverként használják őket kellemetlen vitapartnerek megbélyegzésére és kirekesztésére. Ez kinek használ? Persze értem én. Ha szóba állok "neonácinak" deklarált emberekkel, újságokkal, akkor már nekem sincs erkölcsi jogom október 23-a ügyében megszólalnom. Eggyel kevesebb kellemetlen kérdező lesz.

2006. október 23. nem náci, vagy nem náci kérdés, hanem az új magyar demokrácia hitelének és az emberi jogok tiszteletben tartásának a kérdése. Annak is vannak emberi jogai, aki nekem nem tetsző zászlót emel a magasba. Sőt a rendőröknek is vannak, amit parancsnokaik nem tartottak tiszteletben, mert rossz, szakszerűtlen, életüket veszélybe sodró parancsokat adtak nekik. Ha egy országban ilyen megtörténhet valódi következmények nélkül, akkor ez bizony bármikor újra és bárkivel megismétlődhet! Azokkal is, akiket ma azzal kábítanak, hogy elég a csendes többséghez tartozni, s nem lesz semmi baj.

Még mindig legfeljebb sejtéseink vannak arról, hogy mi is történt valójában a színfalak mögött. Ki adott utasítást, kinek, mire? Nem csak arról van szó, hogy milyen Gergényi főkapitány, és ki az a néhány magáról megfeledkezett rendőr! Ennek az erőszaknak sok, előre elhatározott formája volt azokon az estéken. Ártatlan fiatalok begyűjtése az utcáról szeptember 18-a után, verés a rendőrautóban, a fogdában, jogellenes fogva tartás, védőügyvéd megtagadása, és még sorolhatnánk, hány tucat helyen sértették meg - állítja számos tanú - a rendőrségi törvényt és az alkotmányt. Még jó, hogy az ügyészség és a bíróság legalább másodfokon igyekszik fenntartani a jogállamot. De az Országgyűlésben csak jót viccelődtek és röhögtek Kuncze úr vezetésével az október 23-án megsérült és bekötött fejű képviselőtársukon. Ja, és Gyurcsány Ferenc blogjában ezt írta rajongóinak október 23. után: "Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne ezt valahogy megköszönnöm? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeken javíthatnánk."

És már vásárolnának is milliárdokért vízágyút, könnygázgránátot, csapatszállító autókat. Ne lepődjön meg senki. A Gönczöl Katalin vezette, Gyurcsány Ferenc által létrehozott ún. "elemző" bizottság is ide fog jutni: "Semmi rossz nem történt volna októberben, ha a rendőrségnek jobb a felszereltsége." És vásárolni fognak, fegyverkezni, talán még fizetést is emelnek. (Utóbbit nem sajnálom.)

De én, mint az Emberi Jogi Bizottság elnöke, ne ezzel foglalkozzak, hanem csak azzal, hogyan mosom magamat újra és újra tisztára, most a neonácikkal kokettálás vádja alól, holnap talán a cigánygyűlölet szégyene alól, holnapután talán a szexista beszédmódom miatt, majd ki tudja, miért?

Nem fogom megtenni ezt a szívességet.

Balog Zoltán,

országgyűlési képviselő (Fidesz)