Az EP-képviselő "nagyon szórakoztató és kitalált történetnek" minősítette Lendvainak Orbán Viktorról és a Fideszről megjelentetett cikkét (Félelem Magyarországon). A kitaláltsággal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy valaki vagy borzalmas szélsőjobboldali szörnyeteg - aki ártatlanokat akar felfalni -, vagy pedig visszafelé elsülő gyakorlatot folytató, de mindkettő nem. A cikkíró szerint Lendvai gondtalanul átveszi annak a magyar baloldali pártnak a stílusát, szókincsét és gondolatait, amely számára láthatóan lehetetlen, hogy elfogadjon egy másképpen demokratikus, de másképpen is gondolkodó ellenzéket.

Schöpflin szerint elegendő figyelmesebben szemügyre venni a Lendvai által használt kifejezéseket: erőszakos puccskísérlet, szélsőjobboldali randalírozók, gyűlöletteljes, populista, idegengyűlölő és burkoltan antiszemita. Az ausztriai publicista mindezeket a szavakat bizonyíték nélkül használja, és ezek inkább csak állítások, amelyekkel félelmet akar kelteni az olvasóban. Schöpflin úgy fogalmazott, a magyar valóság viszont sokkal komolyabb annál, mint ahogy azt Lendvai ábrázolja. Orbán és a Fidesz teljes egészében elkötelezett a demokrácia mellett, amelynek tudatában van Európa valamennyi vezető ereje is, kivéve a magyar baloldalt, mert annak saját belpolitikai motiváltságból érdeke, hogy szélsőjobboldali legendát terjesszen a Fideszről.

A pártatlan magyarországi megfigyelők - akik nem foglyai a baloldalnak - mindegyike pontosan tudja, hogy a szélsőjobboldali veszély bizarr túlzás. Magyarországon ugyan vannak szélsőjobboldaliak, de politikailag teljességgel a periférián. A magyar demokrácia számára a valós veszélyt az a politikai zsákutca jelenti, amelyben ma a résztvevők vannak, és amiért a jobboldalra és a baloldalra is felelősség hárul - mutatott rá a szerző. Akinek nagyobb a politikai hatalma (a baloldal), az nagyobb felelősséget is visel - ez a demokrácia.

Schöpflin úgy vélte, hogy a helyzet kialakulása részben a gyenge intézményi konstrukció eredménye. Álláspontja szerint egy miniszterelnök, aki szilárd parlamenti támogatásra építhet, gyakorlatilag abszolút hatalommal rendelkezik. A "checks and balances" (a hatalmi ágak ellenőrzött kiegyensúlyozása) túl gyenge. Magyarországon gyakorlatilag kancellári diktatúra alakult ki. Kiemelte, hogy 2002 óta a kormányzó baloldal pénzügyileg teljességgel túlköltekezett, és erről semmiféle elszámolást sem adott a közvéleménynek. A miniszterelnök ezt egy beszédében elismerte, még azt is hangsúlyozva, hogy "reggel, délben és este" is hazudtak. A következmény pedig az, hogy Magyarországnak mihamarább gazdasági reformra van szüksége. Gyurcsány elveszítette a társadalom támogatását, és ezért képtelen takarékossági programot végrehajtani.

A problémák közé sorolja Schöpflin a rendkívül hiányos politikai kommunikációt. Szerinte a magyarországi média mintegy négyötödét a baloldal ellenőrzi. Gyurcsány a "hazugságbeszédben" nyíltan kijelentette, hogy a kormány "eteti" a médiát, bevonva a munkájába. A baloldali média a kormány transzmissziós szíja, és így nem lehet függetlennek tekinteni - vélte Schöpflin. További problémaként említi a média hangnemét és tartalmát, amely gonosz, és megveti a politikai jobboldalt: nem tanúsít tiszteletet iránta, és nem ellenzékként, hanem ellenségként kezeli.

Orbán Schöpflin szerint a választók több mint a felét tudja maga mögött. De ez a média a megtestesült gonoszként démonizálja. A cikkíró szerint az eredmény példátlan polarizáltság, amellyel kapcsolatban túlzás nélkül hideg polgárháborúról lehet beszélni. Szerinte ennek a háborúnak újabb bizonyítéka Lendvai írása. Véleménye szerint annak hangneme és tartalma nem járul hozzá, hogy a magyar társadalmon belüli feszültségeket csökkentsék, hanem sajnos éppen ellenkezőleg.

Válaszában Paul Lendvai megállapítja: Schöpflin írása a legjobb bizonyíték arra, mennyire jogosak a magyarországi politikai polarizáltság miatti aggodalmak. Utalt arra, hogy Schöpflint 2004-ben nyerte meg Orbán és a Fidesz lendületes 65 esztendősként az EP-választási lista jelöltjének. Azóta felfedezőjének védelmezőjeként lép fel. Felidézte, hogy Schöpflin 2005 nyarán több cikkben támadta Fejtő Ferencet állítólagosan hiányos "nemzeti érzületéért", bizonyára azért, mert a történész bírálta Orbán beszédeinek nacionalista és idegengyűlölő hangnemét. A szerző szerint az egyetemi diplomásból pártpropagandistává vált újsütetű politikus most őt vette célba.

Úgy vélte, Schöpflinnek a magyarországi "kancellári diktatúráról", valamint "a kormány transzmissziós szíjaként működő gonosz baloldali médiáról" szóló abszurd állításai is azt tükrözik, hogy a szerző nem ismeri a valós helyzetet. Érthetőnek minősítette ezt, utalva arra, hogy a Budapesten született Schöpflin emigránsok gyermekeként nőtt fel Nagy-Britanniában, sohasem élt Magyarországon.

Lendvai szerint kijózanodásához talán szükséges lenne, ha nem csak fideszes kollégáival, de független, kritikus szemléletű tudósokkal, értelmiségiekkel is találkozna Magyarországon. Szomorúnak nevezte, hogy egy olyan szerző, aki jól ismeri a kommunista diktatúra elleni évtizedes harcát, most olyan szorgalmi feladatot teljesít, amelynek hangneme és stílusa a moszkvai Pravda vagy a belgrádi Borba nyomasztó ömlengéseire emlékeztet.

Végül hangsúlyozza: nem tartja publicisztikai feladatának, hogy "hozzájáruljon a magyarországi társadalmi feszültség csökkentéséhez", hanem kizárólag olvasóit akarja tájékoztatni. Ezzel összefüggésben Dürrenmattot idézte, aki szerint az íróknak nem pozitívan, hanem tisztességesen kell írniuk.

(forrás: MTI)

Schöpflin György