A ház bezárva, apja a ruhás-

szekrényben, nadrágjait és zakóit

öltve. a szekrény fekete és öblös,

hajnali fúvósötös, valamint ő

mint az apja műve. Akár az első

hanglemez, egy táska lejátszóval,

1964-ben, szintén

tőle, és most kerüljük kijjebb, a konyha

felé, ahol tetőzni fog a dráma.

Előbb azonban még az előszoba.

Beleborzong a hideglelő szóba,

hó- és sárcipők, félretaposva,

mögötte apja izzó agyagszobra

ásít, mint az életben annyiszor, ha

valami őrülten kiborította.

Most pedig semmi oka. Vagy álmodna?

Lába fityeg, mintha madzagon lógna,

és felfigyel a rázkódó ajtóra,

melyet fogva tart még a rigli. (Ritka

menetű, hosszúszárú facsavar,

melynek a fejét egy szárnyas vagy tollas,

forgatható fogantyú pótolja.)

És elenged csakhamar mégis a fa,

rés tárul, a sötétből kifeslik a

nővére arca, hova tegye, honnan

kapja a fényt, a lámpa befelé ég,

fülében csak a szekrény hangja, 1-

977, halottját karon

ragadja, belekarol s a konyhába

vonszolja, a hang nem hagyja abba. S ott

sincs nyugta. Székbe gyömöszöli testét,

a szék sárga, mint a szalma, és vizes,

mint tenyere, talpa. Apját szólítja,

hogy távol tartsa, lévén a ház egybe-

nyílva belül. És mert magyarázattal

tartozik neki. Beengedtem, mondja,

hogyne engedtem volna be, elvégre

ő is csak egy Marno, nem zárhatod ki,

egy Marno ugyanonnan, ahol most te,

mondja, tudván, hogy ezt maga sem érti.

A nővére meg egykedvű és néma.

Nincs is benne semmi értenivaló.

Hanem csupán hallgatni kell tudni. Meg-

hallani, ha benned esett le a hó.

Marno János (1949)

Soros-életműdíjas, legutóbbi könyve, A fénytervező 2002-ben jelent meg a Palatinusnál.