A prímbalerina

A Tünet Együttes, Szabó Réka "új" társulata 7 állandó tagból - 4 táncosból, 2 színészből és 1 íróból áll (Szabó Réka, Réti Anna, Szász Dániel, Dózsa Ákos, Gőz István, Kövesdi László, Peer Krisztián).

"..a prímrendű csoportoknak igen jelentős szerepük van a világban."

(Szabó Réka)

Ezenkívül sok külsőssel dolgoznak együtt, van, akikkel rendszeresen. Kortárs táncszínházuk a jelen színházi élet legkülönösebb előadásait hozza létre, amelyekben más-más módon keveredik a tánc, a szöveg, a zene, a dráma és a humor. Alkotótársak, ám az egészet Szabó Réka tartja kézben, aki mint táncos, már jóval korábban elkezdett foglalkozni a mozdulat és a szó vegyítésével, és igazán "stiches" alkotó, mert talán az egyetlen koreográfusunk, aki alapjában véve egy kortárs matematikus, és már csak emiatt sem érdeklik a műfaji határok, inkább a tágan értelmezett nyelv.

Az ELTE TTK matematika-számítástechnika szakán szerezte a diplomáját, majd 1988-ra elvégezte az ORI Akrobatikus Revütáncos képzőjét, ahol Berger Gyula, Jeszenszky Endre és más, azóta legendássá vált figurák vezetésével "földalatti" kortárs táncos képzés folyt. Innentől a tánc felé billen a mérleg nyelve, hősnőnk még táncpedagógusnak is kiképzi magát, de tanít az egyetemen és jó logisztikai embernek bizonyul, táncszervezéssel is foglalkozik.

1994 Szabó Réka számára a "szabadulás" éve, amikor az akkor már világszerte ismert portugál származású koreográfus Rui Horta Magyarországra érkezik, és több profi táncos mellé beválogatja a csapatába, hogy aztán beutazhassa Európát és újabb tánckurzusokon, újabb világnagyságokat ismerjen meg. 1997-ben Szonáta című etűdjével - amely később a frankfurti könyvvásár magyar programjába is bekerül - elnyerte az Inspiráció koreográfiai fődíját és a MU Színház közönségdíját. Két társával együtt nemcsak a test kínálta lehetőségekkel játszott el benne, hanem énekelt is. A következő évben készíti a Kontroll Kontra című, humorosan teátrális darabot, amelyből a BBS-ben táncfilm készül, és amely 2002-ben a Világraszóló Magyarok kiállítás része lesz. Alapító tagja az L1 Független Táncművészek Társulásának (1998), akikkel 2001-re létrehozzák az L1 Táncműveket, a kortárs tánc jelentős találkozó- előadó- és próbahelyét. Első fesztiváljukat 2002-ben rendezik a MU Színházban, és ez azóta is jó hangulatú, nemzetközi, összművészeti esemény.

Újabb határokat lépett át Szabó Réka az 1999-ben született A lila hangyász elnevezésű filozofikus-romantikus szólójával műfaji és geográfiai értelemben is. Az előadás az igen rangos londoni Aerowaves fesztiválon sem a sokkoló címe miatt aratott sikert. Ha már London, egy ott élő, extrém darabjairól híres, venezuelai származású alkotó; Javier de Frutos társulatának tagjaként ismét útra kel. Olyan alkotókkal találkozik aztán, mint az ex-DV8-táncos, Milli Bitterli, akinek a vezetése alatt, az Artificial Horizon táncegyüttes tagjaként "kísérletezik".

2001-ben ismét önálló mozgásszínházat csinál, a tőle megszokott humorral, de nagyon komolyan. A kiválasztott - legenda szűrt fényben című darabot Thomas Mann utolsó regénye inspirálta, a mítoszban rejlő ősi, emberi bölcsességből, az önmagát elfogadó ember sorsából készít egy komplex, szövevényes történetet. A előadás a VII. Alternatív Színházi Szemlén a legjobb táncelőadás, és egyben a főváros díját nyeri el. Ladjánszki Mártával (szintén az L1 tagja és koreográfus) még ebben az évben megszólaltatják barátságukat a test nyelvén, olyan megrendítő kedvességgel és okossággal, ami a magyar táncéletben példaértékű marad. Szabó Réka színházi kitérőt tesz a Magyar Éva által vezette Sámán Színházzal, de közben megszületik a nagy mű, a Véletlen - tudományos ismeretterjesztő táncjáték (2002), amely fantasztikus keveréke egy matematikai ismeretterjesztő- és egy táncelőadásnak. A sikerek mellett legnagyobb erénye, hogy a rendező összehozza élete két hivatását, új műfaj születik; művészet és tudomány köt barátságot a kortárs tánc színpadán. Szabó Réka ismét bebizonyítja, hogy nagyon átgondoltan dolgozik. Nem véletlen, hogy egy nagy múltú matematikai társaság is meghívja a darabot egy téli ankétjára, ugyanakkor a 2003-as Soros Stúdiószínházi Napokra is beválogatják. Hogy ne legyen egyhangú a táncvilág, Szabó Réka a magyar alternatív színházi élet egyik meghatározó alkotójával, Hudi Lászlóval énekes-performerként mutatja be A kárhozat kertje című komplex színházi előadást, és még ugyanebben az évben három másik táncossal megrendezi a Lomtalanítás elnevezésű tanulmányt, amelyben a beszéd és mozgás viszonyával kísérletezik. "A szemétdomb bennünk van." - hirdeti az előadás, amelynek szövegét Petri Lukács Ádámmal közösen írja, és ettől kezdve szívesen dolgozik írókkal, dramaturgokkal is. A Karc - szabad ötletek színészekre és táncosokra a következő munka (2004), valamiféle viselkedési leltárba oltott ironikus korrajz, költői, eredeti és szellemes. Szabó Réka itt először dolgozott színészekkel és táncosokkal vegyesen, hogy tovább vizsgálja a szöveg és mozgás viszonyát, és kitágítsa az absztrakt színház lehetőségeit. A jelenlegi társulat szempontjából ennek a darabnak a próbafolyamata sorsdöntő lehetett. A Buddha szomorú című kilencedik produkciót (2005) is részben ezzel a társulattal hozza létre a rendező, Szabó Réka Társulata néven, Lázár Ervin műveiből kiindulva. A sajnos azóta elhunyt meseíró azonos című novelláskötetének nincs zavarba ejtőbben pontos interpretációja. Budapest legizgalmasabb színpadi produkciójának a különlegessége ismét csak az, hogy színészek és táncosok kiegészítik, megerősítik benne egymást. A relativizáló, a hétköznapokat mesei szürrealitásban láttató, apró történet darabokból összeálló darab szövegein és dramaturgiáján az alkotó Ari Nagy Barbarával dolgozik, és ekkor csatlakozik az elsősorban költőként ismert Peer Krisztián, aki aztán marad is.

2006-ban két remek, a közönséget nem, de a szakmát megosztó produkció született. Az előbbi a Priznic című, vegytiszta színház, Gőz István és Kövesdi László, a két színész személyes élményei szolgáltatják a "lay-down comedy" anyagát. A XXI. század kórházi kabaréja falra szerelve.

A Szeánsz - aritmiás szívek klubja című legutóbbi munka pedig tánc, bár van benne szociálpszichológia, zene (olykor csak a mozgás zaja), mozgás és beszéd. A kapcsolati hálókról szól, arról, hogy egyszer fönt, másszor lent, és igazából nincs is benne aritmia, inkább harmonikus, kerek.

A most készülő "Alibi", melyet 2007 májusában mutatnak majd be a Thália Színház Régi Stúdiójában - ismét inkább színház lesz, de a fizikalitás, és az erős képi kifejezés ezúttal sem marad el, ahogy egyetlen óra sem emiatt a Műegyetem Villanykarának Számítástudományi és Információelméleti tanszékén, ahol Szabó Réka, a magyar kortárs tánc kiszámíthatóan meglepő koreográfusa félállásban matematikát tanít ma is.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.