Új hullám Bagdadnak
Csapatkivonás helyett George W. Bush most mintegy húszezres átmeneti erősítést (az "eszkaláció" szót vietnami felhangjai miatt kerülő fehér házi nyelvezetben "hullámot") vezényel Irakba. Az amerikai elnök egymilliárd dolláros új segélycsomagot is felajánl - az eddigi 30 milliárdon felül.
Megfigyelők szerint nem volt véletlen, hogy a beszéd előtt személycserék sorára került sor, többek között távozik a közel-keleti térségért felelős Középső Parancsnokság (Centcom) és az Irakban lévő erők eddigi parancsnoka. A The Washington Post értesülése szerint a Pentagon magas beosztású tábornokai rossz ötletnek tartják a létszámnövelést. Attól tartanak, hogy az új egységek céltáblaként szolgálnak majd, miközben az erősítés nem lesz elég a biztonsági helyzet érdemi javítására.
Gondot okoz a bevethető egységek előteremtése, sok katona már most is harmadszor van Irakban. A katonai vezetők nem bíznak abban, hogy Nuri al-Maliki miniszterelnök beváltja a Bushnak tett ígéretét, és határozottan fellép a saját hatalmi bázisához tartozó síita milíciák ellen. Szerintük a legnagyobb baj az, hogy a "hullám" után már végképp semmilyen katonai eszköz nem marad, miközben a hazai politikai támogatás lényegében szertefoszlott.
A létszám kérdése már a háború előtt felmerült, akkor Eric Shinseki tábornok, a szárazföldi erők vezérkari főnöke 3-400 ezres megszálló erőt tartott szükségesnek, de csatát vesztett Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel szemben, és távozni kényszerült. Bush elnöknek kevés szövetségese van, aki egyetért a javaslattal. Néhány keményvonalas republikánus politikuson kívül elsősorban a nemzetbiztonsági tanács apparátusára számíthat, akik részben azért álltak elő a létszámnövelési tervvel, mert az nem volt a Baker-Hamilton- bizottság ajánlásai között. A kétpárti testület véleményét a jelek szerint George W. Bush félresöpörte.
Edward Kennedy szenátor már bejelentette, hogy a kongresszus két házában egyszerre törvényjavaslatot terjesztenek be, amely minden létszámnövelést a törvényhozás jóváhagyásához kötne. Tony Snow fehér házi szóvivő később szinte szóról szóra megismételte Kennedy egyik mondatát, miszerint Bush beszéde nem a vita vége, hanem annak kezdete lesz. Ezek szerint az elnök környezete is tisztában van vele, hogy a program elfogadtatása nehézségekbe fog ütközni.
Arra senki sem számít, hogy a demokrata párti többség megvonná az Irakban lévő 132 ezer fő finanszírozását, amit a Fehér Ház könnyen hazafiatlan cselekedetnek állíthatna be. Ám az elképzelhető, hogy az új egységek küldéséhez szükséges többletköltséget már leszavazzák. Bush elnök azonban a kongresszusi vitát megelőzve gyorsan Irakba küldheti az új alakulatokat, arra kényszerítve a honatyákat, hogy mégiscsak már a hadszíntéren lévő katonákról kelljen szavazniuk. A 82. ejtőernyős hadosztály néhány alegysége Kuvaitban várja a bevetést, és akár néhány napon belül Bagdadba vezényelhetők. Amerikából legkorábban két héten belül érkezhet erősítés.
